Mit is tudunk Japánról? Ha Japánra és azon belül a japán emberekre gondolunk, mindig a precizitás, az apró szép dolgok, gésák, szamurájok és nindzsák jutnak eszünkben.

gazdaságsprint

Rendben van az is, ha valaki az óriási tömegre vagy a szakéra asszociál esetleg a termálfürdőkre. Mindenkinek más  Japán van a fejében, de egyet leszögezhetünk Japánnal kapcsolatban : szép, harmonikus, egzotikus; minden működik és mindenki dolgozik.
 

Biztos így van ez? A tökéletesen kivitelezett parkokon, utakon és életeken túl létezik még egy Japán. Egy láthatatlan Japán, ahol az élet nem egy szépen megtervezett és kivitelezett  zen kert. Ebben a Japánban az emberek láthatatlanok, és többnyire csak  egymás társaságát kereshetik. A másik Japánnal nem is érintkeznek, illetve érintkezhetnek, mert az undort és lenézést hoz számukra. Ebben a Japánban az itt élők mindig falakba ütköznek és helyzetük ritkán  javul.

gazdaságsprint

Nem nehéz lecsúszni a lejtőn és a tönk szélére kerülni. Talán ez az egyik leggyorsabb folyamat, de van aki eleve ott is van, már születésétől fogva. Japánban 27 millió emberből körülbelül 1 millió embert érint a láthatatlanság, mint életforma. Mondhatni ez amolyan történelmi örökség. A 17. században Japánt egyesítették  - ez az Edo korszak kezdete - és ez magával hozta a szigorú rendet is. Véget értek a véres csatározások és belviszályok a földesurak között. Létrehoztak egy központi állami szervezetet, amely konszolidálta a társadalmat drákói törvényekkel és rendeletekkel. Az Edo-korszak alatt nem csak a törvények voltak szigorúak, hanem a társadalom felépítése  is. A központi hatalom hatékonyságának az egyik alapja maga  kasztrendszer volt. Így alakult ki a láthatatlan társadalmi réteg, ami még mindig létezik. Minden egy rendelettel kezdődött, ami végül is kitaszította ezeket az embereket a japán társadalomból.

gazdaságsprint

A Tokugava uralkodóház rendelete szerint, mindenkit, aki buddhista tanok szerint “tisztátalan” munkával foglalkozik, azt száműzték a városból és lakóhelyének elhagyására kötelezték. Tehát költözött a cserzővarga, a hentes, a sírásó és a halottmosó.  Az ilyen munkából élőknek ezen rendelet után a városon, falun kívül kellett élniük. Annyira elkülönítették őket, hogy sem érintkezniük sem beszélniük nem szabadott a város vagy falu többi lakójával. Hogy honnan lehetett tudni, hogy ők a társadalom nem becsült tagjai? Nem csak foglalkozásuk jelölte ezt, hanem a ruházatuk is, és életük minden perce egy elkülönített helyen zajlott le. Kitörni lehetetlen volt, mert innen választottak házastársat maguknak és a gyerekeik is ebbe születtek bele. Normális negyedek iskoláiba se járhattak. A modernizáció kezdetén 1840- től változott elvileg a státuszuk, de gyakorlatilag nem.

gazdaságsprint

Ahhoz , hogy megértsük miért van ez mindig így, tudnunk kell  1-2 dolgot a japán emberekről és a félelmeikről. Minden olyan munka, amely vérrel jár és állatok leölésével foglalkozik az undort kelt a japánokban. Ennek oka, hogy a buddhizmus szerint az élőlények megölése bűn. Viszont  a japánok esznek húst, de szigorúan előrecsomagolva és sterilen lezárva.

gazdaságsprint

Ugyanis irtóznak a nyers hústól és a vértől. Még véletlenül se jusson eszükbe, hogy azt az állatot leölték.  

Nálunk a hentes-és mészáros szakma egy munkának és nem elítélendő foglalkozásnak számít. Nem így a japánoknál, ahol a mészárosok, hentesek még feleséget is nagyon nehezen találnak maguknak. Ez a középkor óta nem változott. A henteseket, mészárosokat  az Aszakusza negyedbe száműzték. Minden városban van hasonló negyed a 17. század óta, ugyanazon helyen. A kormányzat az elmúlt 10-15 évben próbálta ezt a megbélyegzést és a gettókat megszüntetni, de a gazdasági világválság nem segítette elő, hogy ezek az emberek is teljes jogú polgárok legyenek.  

gazdaságsprint

Japánban az 1873-tól mindenkinek van születési anyakönyve, amiben leírják származását és nem csak az édesanyja és édesapja nevét. Ha tisztátalan vagyis burakumin valaki és ez benne van kiskönyvben, akkor ez végig kíséri az egész életét. Kezdve az iskolától egészen a házasságig.  A leszármazottak ma is kirekesztve élnek - hiszen benne vannak a  könyvben - társadalmilag elszigetelve. A burakuminokkal szemben mind gazdaságilag, politikailag és társadalmilag mélyen gyökeredző ellenszenv alakult ki. A közvéleménykutatások kimutatták,  hogy a japán szülők 30%-a nem engedné ilyen felmenőkkel rendelkező családba beházasodni a gyerekeiket és a vállalatvezetők nagy része sem alkalmaz ilyen múlttal rendelkező embereket.  Japánnak van egy ilyen arca is, nem mindenhol tökéletes az élet. Igazából pont a tökéletesség iránti vágy az, ami kihozza ezeket az ellentéteket. Lassan talán áthidalható lesz ez a probléma, hiszen 1871-ben megszűnt ez a rendelet. A haladás érdekében létre hoztak egy intézetet, amely a burakuminok jogaival foglalkozik.

gazdaságsprint

Igaz, vannak más külső társadalmi csoportok, akik nem japánok eléggé. Ilyenek ainuk, Hokkaidó őslakosai, az okinavaiak is még, mert ők másképp néznek ki mint a japánok.

A japánság igazi rejtély.