ofisz-sztorik

A nők helyzete az évszázadok folyamán sokat változott. Azért abban egyet érthetünk, hogy a mai világban szabadok vagyunk és nem fenyegetnek minket olyan veszélyek, hogy belehalunk a szülésbe vagy férfi rokonaink döntenek életünkről és halálunkról. A történelem folyamán a nőknek - mint ahogy manapság is- több szerepnek kellett megfelelniük.

Egyszer azoknak, amiket általában női feladatoknak/szerepeknek tartunk, másodszor akár olyan szerepeket is felvállaltak,  amit a férfiak képviselnek. Bizony, mikor a férfiak elmentek a háborúba, akkor az asszonyok és lányok ugyanúgy használták a fegyvereket, mint a férfiak. Nagy tévedés, hogy nem értettek a fegyverekhez.

Képzeljük el, hogy egy olyan világban élsz, ahol ha kilépsz az ajtón, rengeteg veszély leselkedik rád. Akár férfi vagy akár nő, képes vagy megvédeni magadat, mert ez jelenti a túlélésedet. A kelta hagyományoknak kezd mostanában nálunk is  nagy divatja lenni. Mindenhol halogén partikat, marketing akciókat és gyerekprogramokat hirdetnek. Bulinak végül is nem rossz, de az baj, hogy az amerikai giccset vesszük át, amelynek semmi köze az eredeti kelta hagyományokhoz. Viszont ha már a kelta hagyományoknál tartunk, akkor nézzük meg, hogyan válhatott a nőkből kardforgató. Tulajdonképpen ezek az asszonyok sokkal erősebbek voltak, mint a most divatos feministák, mert például egy ír törzsfőnöknek - aki ha nő volt - ugyanúgy menni kellett harcolni, mint a férfiaknak. Ezeket asszonyokat, ha meghaltak, harci kocsiban a fegyvereikkel temették el. Az ír mondákban szerepel egy híres harcos nő, aki a Vörös Macha nevet viselte. Állítólag egész Írországot uralta és egyes történészek szerint valós létező személy volt, nem csak mondabeli alak.

Teuta pedig biztosan egy létező kardforgató asszony volt, aki egy egész törzset vezetett. Körülbelül i.e 71- 83 között rendszeresen irányított tengeri hadjáratokat római és görög települések ellen. A híre annyira rettegett volt, hogy a Földközi - tenger partvidékén lévő városok inkább önként átadták javaikat, ha meglátták a hajójának lobogóját. Végül Róma megelégelte a sorozatos rablásait és egy követet küldtek, aki megfenyegette, ha nem hagy fel ezzel a tevékenységgel Róma haragját vonja fejére. Teuta nem volt egy bizonytalan természetű nő. Egyszerűen megölette a követet. Végül hatalmas római hadsereg kényszerítette békére, de rengeteg kinccsel és egyéb javakkal tért vissza Írországba. Állítólag utána még 15 évig uralkodott.

A kelta asszonyok nem csak harcosok vagy  törzsfők voltak.  Lehettek  gyógyítók, kereskedők, gyógyszerészek is. Az ír törzsek harcos asszonyai tanítók is voltak, de nem írni, olvasni vagy zenélni tanították az ifjakat, hanem harcművészetüket adták át csak a fiúknak. A lányokat külön tanították és állítólag ez egy szabadon választható opció volt számukra.

A fiúknak viszont kötelező volt. A nőkből is válhattak drudiák, bár egy kicsit más volt tevékenységi körük, mint a férfiaknak. Elsősorban a csatában való “szurkolás” volt a feladatuk. Bíztatták, éltették a harcosaikat és gyalázták az ellenséget. Fekete ruhát hordtak, szamócával vörösre festették ajkukat és szemöldöküket, összeborzolták a hajukat és fáklyával a kezükben járkáltat a seregük előtt. A háború istennőit testesítették meg és kifejezetten rémisztőek voltak. Ezek a nők nem harcoltak, az elrettentés volt a feladatuk, úgy mint a férfiaknál a pajzs döngetése a harc előtt. A Háború Fúriái egyszerűen rásegítettek a hangulatra.

A bátor brit nők sem mentek a szomszédba egy kis harciasságért. Úgy mint a az ír kelták papnői, ha harcolni mentek erdei bogyókból vörösre festették a szemüket és körmüket is. A legbátrabb brit kelta nő mégis Boudicca volt. Ez a neve jelentése is. Ő volt aki egyesítette a brit keltákat a rómaik ellen.

Hogy milyen volt Boudicca? Egy római író Cassiu Dio így írja le királynőt:

„Boudica magas volt, félelmetes megjelenése és erőteljes hangja volt. Fénylő hajzuhataga a vállára omlott; gazdagon díszített arany nyakperecet viselt, többszínű tunikát és azon felül vastag köpenyt hordott, melyet egy bross tartott össze. Kezében hosszú lándzsát tartott, mely halálra rémített mindenkit, aki csak ráemelte tekintetét.”

Boudicca története igazából férje, Prasutagus halálával kezdődik. Előtte is már jelentős személyiség volt, férje helyett is ő vállalta fel a konfliktusokat, mert férjura nem szeretett háborúzni. A rómaikkal meg főleg nem. A konfliktust az váltotta ki, hogy Prasutagus a királynő tudta nélkül kötött egy tisztességtelen alkut a rómaikkal. Miszerint, ha ő eltávozik, akkor az Iceni törzs földjeit felosztják a rómaik és  lányai között. Prasutagus sok hibát elkövetett, de talán a legnagyobb hibája az volt, hogy meghalt. Így a rómaik jogosan masíroztak be a területre, hiszen a megállapodás megköltetett. Elözönlöttek a birtokokat és kifosztották azokat.Amikor Boudicca kérdőre vonta a parancsnokot, őt és lányait elfogták.Őt magát megkorbácsolták lányait megerőszakolták. Miután túlélték ezt a rettenetet,  Boudicca  összefogta a kelta törzseket, a rómaik ellen vonult és győzelmet győzelemre halmozott. Elfoglalta a Brit - szigeteken lévő római kolóniákat és nem ejtett foglyokat. Beszámolók szerint főleg a nőkkel bánt nagyon kegyetlenül. Kivégeztette őket, majd testük darabjait a szájukba tömte és végül karóba húzatta a holttesteket, hogy mindenki lássa őket. Állítólag azóta is lehet hallani az áldozatok sikolyait az essexi római települések romjai között. Boudicca Londiniumba (London), majd Verulamiumba (ma St Albans) masírozott, ahol folytatta a rómaik elpusztítását. Mindent összevetve körülbelül 60 ezer emberrel végeztek.

Boudicca győzelmei gyorsan jöttek, úgy tűnt, hogy le tudja győzni a rómaiakat,de Gaius Suetonius Paulinus  a provincia helytartójának serege 10 ezer katonájával szembe szállt vele. 100 ezer brit nézett szembe 10 ezer rómaival. A nagy számok törvénye szerint a kelta királynőnek jósolnánk a győzelmet, de a rómaik oldalán volt egy nagyon nagy előny: ez pedig a fegyelem. A kelta sereg nem volt fegyelmezett és a szokásos lehengerlő technikával rohanta le a rómaikat, ami nem azt az eredményt hozta, amit reméltek. Az eredmény : elsöprő római győzelem lett. Tacitus szerint a összesen 80 ezer brit harcos halt meg. Tehát ez azt jelenti, hogy átlagban 1 római katona 8 britet vágott le.  A rómaiak a taktikának és az edzettségnek köszönhetően megnyerték a csatát. Tacitus szerint Boudicca megmérgezte magát; Dio Cassius elmondása alapján betegségben halt meg- majd fényűző, de titkos temetésben részesült.

Boudicca vereségének helyszíne ismeretlen. A londoni legenda alapján ez a londoni Kings Cross közelében volt (a Battle Bridge Road közelében levő utca), és magát Boudiccát a Kings Cross pályaudvar peronjainak egyike alatt temették el (különböző források szerint a nyolcas, kilences vagy a tízes peron alatt lehet a nyugvóhelye).

A harcos királynő - aki Tacitus szerint e szavakkal vezette csatába a népét: „Győzzetek, vagy vesszetek; én asszonyként ezt fogom tenni, de ti, férfiak, tovább élhettek a szolgaságban, ha akartok.”- már I. Erzsébet -egy másik nagy királynő- idejében is jelkép volt, majd a viktoriánus Anglia emelte fel újra szabadságharcosként, aki életet adta a hazájáért az idegen, elnyomó hatalommal szembeszállva.

Egyik kedves barátom mesélt el egy érdekes történetet a munkahelyi pletykáról és a konfliktuskerülő vezetőről.  Lehetne ez az elbeszélés, akár tanmese is, de az igazság az, hogy ez a mai valóság. Az általa ismertetett tények nagyon is valósak, annyira  hogy most megosztom veletek. Íme a história, amelyben nincs varázslat, se megmentő sereg csak a munkahelyi morál hiánya és a közöny birodalma.

"Mivel „ofisz sztori” vagy, ezért most elmesélnék egy történetet arról, milyen a kollegialitás és munkahelyi morál manapság. Sok munkahelyen erről kéne inkább beszélni, nem pedig a szőnyeg alá söpörni, mert szerintem eléggé súlyos következményei vannak a dolognak...

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy egy kisebb cégnél dolgozom, ahol van egy eléggé szétszórt kolléganőm. Imádjuk meg minden, de ha valakit állandóan baleset ér, az ő. Múltkor is sikerült valahogy „beleesnie” az iratmegsemmisítőbe. Nem tudjuk hogyan történt, mert ő nem emlékszik és senki nem volt vele akkor még az irodában (a kolléganő előbb akart hazamenni, ezért bejött korábban, 7 órára dolgozni). A munka kezdést hivatalosan háromnegyed nyolc. Ebben az időpontban járunk dolgozni papíron, de ezt mindenki lazán kezeli, van aki előbb, van aki később ér be, amíg a munka elvan végezve ez senkit nem érdekel, még a főnökünket sem. Tisztában van a helyzettel, tekintve, hogy ő sem ér be pontosan és semmit sem csinál pontosan (ez megérne egy külön sztorit, lehet ezt is leírom egyszer  ).

Kolléganőm szétkaszabolta kezét a géppel, és sok vért veszítve ájultan feküdt az irodában, állítólag sokkos állapotban.  Az volt a szerencséje, hogy van egy sztahanovista kollégánk, aki már 7:45 előtt nem sokkal beért és időben megtalálta. Ő viszont eléggé megijedt a látványtól (gondolom), mert első felindulásból nem mentőt hívott vagy a recepciót, hogy hívjanak mentőt, hanem minket, többieket kezdett el szólítgatni, hogy segítsünk. Körbe ment a szobákban, de hát nem igazán talált senkit, de 1-2 perc múlva leesett neki hogy intézkedni kéne és hívta a mentőket. Kolléganőm jól van, mindenki jól van, és a történtek senkinek sem a hibája, hiszen ahogy kolléganőm is fogalmazott, valószínűleg ő volt a bamba és így történt a baleset.

A sztorinak a mélypontja, ami miatt kiakadtam, az volt, hogya kolléga, aki megtalálta a sérült hölgyet nem tudta itt lezárni a történteket, hanem bement a főnökhöz panaszt tenni, amiért 7:45 környékén nem volt bent még senki!!! Konkrétan bemószerolt akit tudott, mintha a történtek bárkinek is a felróható lett volna!!!!

A főnököm, az az áldott marha meg mint mindig, most sem tudta lekezelni a helyzetet, és szépen elbeszélgetett mindenkivel akit a kolléga megemlített, fenyegetőzött (ha épp olyan hangulata volt, mert több napig tartott a kínvallatás), vagy gyorsan lezavarta a dolgokat, ha épp sürgette az idő. Mivel nem ez volt az első ilyen egymás bemártogatása a főnöknél, és a munkahelyi légkör kezd egy háborús fronthoz hasonlítani már hónapok óta, volt egy értekezletünk nem rég, ahol (elméletileg) kibeszélhettük a problémáinkat egymással, a főnökkel, a céggel, mindennel kapcsolatban. Már aki ki merte nyitni a száját, mert persze a bagázs 80%-a behazudta, hogy ők boldogok és senkivel nincs bajuk – szemtől szemben, mert a hátuk mögött ők is kibeszélnek mindenkit...

Én felhoztam, hogy ne várjunk kollegialitást és csapatmunkát, ha pletykákkal és egymásra mutogatással szórakoztatjuk a főnököt, mert így csak annyit érünk el, hogy senki nem mer semmit tenni, senki nem bízik már senkiben és mindenki hátba támad mindenkit, hogy nehogy ő kerüljön a szőnyeg szélére. Megkértem a főnököt, hogy azonnal tegyen valamit ez ellen, mire mi volt a válasz?

Pletyka mindig mindenhol van, ő nem tud mit kezdeni a helyzettel!!

Hát basszus! Te vagy a főnök!! Még én, feláldozható és lecserélhető kis dolgozó is tudom, hogy ha valaki, akkor csak is Te tudsz tenni az ügy érdekében! HOZZÁD mennek be az emberek árulkodni, a TE REAKCIÓIDTÓL függ, hogy mi fog történni ez után!  Ha egy pletykára hivatkozva szőnyeg szélére hívsz valakit, és még el sem árulod, hogy ki köpte be őt, akkor igen is keményen benne vagy a problémában, sőt Te vagy az egyik okozója! Eláruljam mit kéne csinálnod Te nagyon okos??

Tessék:

1. Pletykaellenes célgpolitika: hangsúlyozd ki és a tetteiddel is képviseld azt, hogy aki pletykálkodik az büntetést kap – és ne azt büntesd akiről a pletyka szól Te állat!!

2. Ha valaki bejön az irodádba, hogy „Képzeld XY ezt tette/mondta”, akkor kérdezd meg, hogy ezt megbeszélte e már XY-nal. Ha azt mondja nem, zavard ki a picsába, hogy azzal beszélgessen, akivel baja van, ne veled, mert ez pletykálkodásnak és szarkeverésnek minősül.
    
3. Ha azt mondja megpróbált beszélni XY-nal de nem lehet, akkor meg hívd be az érintettet az irodádba! Ne úgy beszélgess valakiről, hogy az nincs jelen, mert akkor egy egyoldalú sztorit fogsz hallani, ami szintén szarkeverés szerintem!
    
4. Neveld bele a kollégáidba, hogy egyedül nem mehetnek eléd, ha valakivel problémájuk van, hanem ők fogják kézen az illetőt és vigyék magukkal, de csak is akkor, ha négyszemközt nem tudták megoldani a konfliktust.
    
5. És végül, ha valaki gerinctelen módon, a másikat kibeszélve akar nálad pontot szerezni, azt figyelmeztesd, hogy itt ez nem szokás és még két húzása van, utána repül vagy valami egyéb bünetést kap. Ismét: ne a pletyka áldozatát büntesd, hanem a szarkeverőt!!

Szerintem ezek használható megoldások lennének, de mikor elmondtam őket, akkor az volt a reakció, hogy nem rossz ötlet, de ide új dolgokat nem lehet bevezetni, mert túl régi motorosok a dolgozók. Nem fogadom ezt el kifogásnak, tekintve hogy annyira rossz már nálunk dolgozni, hogy az elmúlt félévben 4-en mondtak fel, tehát lassan új gárda lesz nálunk... Mindegy, én nem értek hozzá, ha értenék én vezetném a céget valószínűleg. De gondoltam elmesélem, hátha máshol is problémát okoz a pletyka és valaki talált már megoldást rá, szívesen venném az ötleteket! "

A Szemközti Szörnyszomszéd érdekes megnyilvánulása az evolúciós zsákutcának.  Nem egy fantom, se nem egy különleges zseniális gonosztevő. Ő maga az élet szarkasztikus eredménye.


Élettere széles. Megtalálható a panelokban, a körfolyosós házakban, a kertvárosban és mindenhol,  ahol az emberek csoportba tömörülnek és hajlékot építenek. Egyedei előbb vagy utóbb feltűnnek jellegzetes kommunikációjukkal-jobb helyen ezt stílusnak neveznénk-, de ebben a formában inkább a stílus reciprokára érdemes gondolni. Folyamatosan figyelnek és várnak a megfelelő pillanatra, mikor normális fajtatársaikat simán sarokba szoríthatják dicstelen tettükkel. Bár ők úgy gondolják ez a helyes, de a fajta jellegzetessége a csőlátás és az ostobaság, ezért remélem megérti mindenki, hogy teljesen fölöslegese mélyre ható szociálpszichológiai kutatást végezni ez ügyben.

A történet, amit elmesélek,  annyira lehetetlen- és amelynek persze egyik gyújtópontja a Szörnyszomszéd-  hogy szerintem elsőre senki sem hiszi el, de ez egyben a bizonyíték is lesz arra, hogy a  Szörnyszomszédok igenis léteznek. Nem olyanok, mint a Yeti,  Nagyláb vagy Nessie. A Szörnyszomszédok valóságunk szülöttjei, akik belevájják horgas karmukat életünk szövetébe és szomszédaik idegrendszerébe.  A mi Szemközti Szörnyszomszédunk első látásra semlegesenek tűnik, de egy rossz helyen parkoló autó előhozza a bestiát belőle vasárnap reggeli dudaszóval és közterületessel egy csomagban. Felkelek kinézek az ablakon. Kíváncsi vagyok az evolúció fekete humorának következő akciójára. Szürreális kép tárul szemeim elé. A Szörnyszomszéd magából kikelve pattog és kiabál a „kertváros rendjéről és a szolidáris szomszédi viszonyról” áldozatával, aki egy szál köntösben és sokkban várja, hogy felébredjen a rémálomból.
 

Összefoglalva köpni –nyelni nem tud a döbbenettől.
 

A Szörnyszomszédok ilyenkor érzik magukat igazán elemükben és csak fújják az egetverőbbnél egetverőbb hagymázas hülyeségeiket. Azt hiszem, ettől boldogok.

A szerencsétlen, normális ámde új szomszéd  leparkolt éjjel a Szörnyi anyósának kapuja elé – aki amúgy egy kedves idős hölgy,akinek van garázsa, a garázsban van autója is, csak nem vezeti, mert nincs jogosítványa. Bizony, erre vetemedett, mert a saját kocsibejáróján egy irdatlan méretű konténer várta a hajnalt. A hétfőit, amikor majd elszállítják.

A szerencsétlen, normális ámde új szomszéd építkezik, felújít, átalakít. Házat, kertet, kaput, ezért a konténer. És ezért úgy gondolta, arra a pár éjszakai órára megáll a szomszédja (a kedves idős hölgy)  előtt, és  reggel majd keres egy jobb helyet az autójának. Nem akarta örökre az idegen kapubejáróban hagyni. Viszont reggel megérkezett a vő,  aki a mi bejáratott Szemközti Szörnyszomszédunk, igaz nem autóval, mert -milyen véletlen- épp 2 házzal odébb lakik. Bement a garázsba, majd idősíkunk eme pillanatában a megoldások végtelen tárházából kiválasztotta azt az opciót,hogy rákönyököl a dudára. 

Vasárnap reggel 7:00 –kor.

Ez bárminemű pszichózis magas fokozata ám!

Visszatérve Új Lakóhoz: próbálta neki elmagyarázni- miután az első sokk után a cselekvésre szánta el magát, mert észlelte, hogy a dudálósnak bizony üzemzavara támadt a központi idegrendszerében- hogy elviszi a kocsiját és elnézést kér, de nem érti ezt a hangnemet. Vele lehet beszélni hiszen normális felnőtt emberek vagyunk( a kis naiv).  Ha szükséges, máris arrébb áll, hogy a gyalog érkező Szörnyszomszéd-ha netán óhajtaná-a 30 méterrel távolabb található garázsából bármikor áthozhassa az anyósa kertjébe a saját autóját.

A Szörnyszomszéd már érezte a diadal ízét, örömét, az összes  harsonát, melyek az ő tettét dicsőítik.

Elővette a mobilját, meglengette és máris jöttek a közterületesek egy kis közös bosszú-dömpingre meg egy nagyobbacska pénzbírságra. Az én értem, hogy a „ hatalom célja a hatalom maga”, de ez már túl ment mindenen. A legszebb az egészben, hogy esze ágában sem volt a saját kocsiját az anyósa kertjébe bevinni. A Szörnyszomszédok mindenhol ott vannak, lapulnak, lélegeznek, lesnek az alkalomra.

Ne adjunk alkalmat nekik. Adjunk nekik!