No comment - DE üt 

Azon gondolkodtam tegnap este, hogy egy 1-2 reklám mennyire borzasztó és elviselhetetlen. A magam részéről a kreatív és frappáns TV hírdetéseket szeretem, ami tényleg úgy össze van rakva és nem a gagyi felé húz. Mondhatnám, hogy a silány reklámtermékek csak ránk jellemzőek , de nem!

tvsprint

Az egyik ismerősöm küldte el ezt nekem, mert éppen csoki és süti elvonókúrán vagyok, hogy hát ha segítségemre lesz ez a kis .... hmmm érdekesség. Megnyugtatok mindenkit nem gusztustalan és lehet rajta röhögni is. Nem fordítottam le, így jobb. Tényleg :D.

Tovább

Bo-Taoshi Banzai - avagy sok szerencsét!

szerencsesprint

A távol keleti sportokkal kapcsolatban, szinte mindenkinek a harcművészetek és az aktív meditációs mozgások jutnak eszükbe. Ha ezt az elképzelést követnénk, akkor azt feltételezhetjük, hogy például minden japán ért a harcművészethez, mert végül is ez a szamurájok hazája.

Léteznek más sportok is,amik elsőnek elég furcsának,veszélyesnek és így nézve viccesnek tűnnek. Ilyen BO TAOSHI is. Elsőnek a rögbi, az adj király katonát függőleges verziójának és a csoportkohéziót növelő közvetlen bunyóra hasonlít.

szerencsesprint

A csapatsportokra visszatérve, ezek a sportok mindegyike a csatáról, a harcról és a vadászatról szólnak. Van két csapat, amelynek az a feladata, hogy legyőzze- bizonyos kereteken belül - a másikat. A labda a vadászatot, pontosabban a zsákmányt szimbolizálja, ez emeli a tétet, mert így nem csak egymásra kell figyelni, hanem a prédára is.

szerencsesprint

A Bo-TAOSHI- ban,  igaz nincs labda, de van egy oszlop csapatoknál. 

Röviden a játékról:

Itt az oszlop a várat vagy bázist jelképezi a tetején ül az "irányító". A védő dolga, hogy megvédje az oszlopos tagot a lerántásról. A támadók értelemszerűen az ellenkezőjére törekszenek. 

szerencsesprint

A csapatok létszáma elég nagy: két 150 fős csapat versenyzik . 

szerencsesprint

A támadók feladata, hogy megrohanják az ellenfél táborát és ledöntsék a zászlórúd gyanánt szolgáló faoszlopot. A védők feladata az, hogy az ellenfél támadó csapatát megakadályozzák ebben. A támadóknak 3 perce van arra, hogy a védekezők rúdját legalább három másodperce megdöntsék, a dőlésszögnek minimum 30 foknak kell lennie.

 

Ez látszik a viedóban is,hogy tényleg nem viccelnek! 

Érdekességként meg kell említeni, hogy 1950 -es évektől játszák a BO-TAOSHI -t ,az igaz ezt a csapatsportot  katonai akadémián találták ki,de középiskolákban is rendszeresen gyakorolják. Nagyon lényeges viszont,hogy nincsenek szabályok.

Lehet ütni,rúgni,vágni és földre rántani a másikat. Tehát feltétlenül szükséges hozzá a jó fizikai állapot, a védőfelszerelés és valamilyen küzdősportos múlt, mert simám fejbe rúgnak.

szerencsesprint

Tehát, ha valaki elég bátorságot érez  egy ilyen típusú dzsemborira,feltétlenül készüljön fel a koponya CT-re, agyrázkódásra, borda és izom zúzódásra, de az élmény feledhetetlen lesz.

szerencsesprint

Tovább

A bakaneko ideje

szerencsesprint

A szerencse szorosan összefügg a különböző típusú babonákkal és hiedelmekkel. A szerencse nem csak egy szó, hanem bizonyos rituálékat foglal magában vagy magát a fogalmat rendelik hozzá tárgyakhoz, növényekhez és állatokhoz. A maneki-neko (japánul: 招き猫) szobrocskája szinte , minden japán üzletben, háztartásban, munkahelyen és sportközpontban megtalálható. Feladata, hogy szerencsét, bőséget hozzon gazdájának, illetve megvédje a bajtól. Ez a cica nagyon cuki: kis fehér mancsával- de lehet fekete is, mert a fekete  maneki-neko plusz szerencsét hoz - integet a világba, így hívja be a szerencsét. 

Viszont létezik egy olyan macska is, ami pont az emberek szerencséjét lopja el. Bizonyos éjszakákon, amikor a Hold a Földre ásít, alakot ölt egy sötét kreatúra, amely az emberek lelkére, húsára és  szerencséjére is  éhezik. 

Ez az időszak a Bakaneko ideje. 

(Képre kattintva galéria nyílik.)

szerencsesprint

Tovább

Burakumin - A láthatatlanok

Mit is tudunk Japánról? Ha Japánra és azon belül a japán emberekre gondolunk, mindig a precizitás, az apró szép dolgok, gésák, szamurájok és nindzsák jutnak eszünkben.

gazdaságsprint

Rendben van az is, ha valaki az óriási tömegre vagy a szakéra asszociál esetleg a termálfürdőkre. Mindenkinek más  Japán van a fejében, de egyet leszögezhetünk Japánnal kapcsolatban : szép, harmonikus, egzotikus; minden működik és mindenki dolgozik.
 

Biztos így van ez? A tökéletesen kivitelezett parkokon, utakon és életeken túl létezik még egy Japán. Egy láthatatlan Japán, ahol az élet nem egy szépen megtervezett és kivitelezett  zen kert. Ebben a Japánban az emberek láthatatlanok, és többnyire csak  egymás társaságát kereshetik. A másik Japánnal nem is érintkeznek, illetve érintkezhetnek, mert az undort és lenézést hoz számukra. Ebben a Japánban az itt élők mindig falakba ütköznek és helyzetük ritkán  javul.

gazdaságsprint

Nem nehéz lecsúszni a lejtőn és a tönk szélére kerülni. Talán ez az egyik leggyorsabb folyamat, de van aki eleve ott is van, már születésétől fogva. Japánban 27 millió emberből körülbelül 1 millió embert érint a láthatatlanság, mint életforma. Mondhatni ez amolyan történelmi örökség. A 17. században Japánt egyesítették  - ez az Edo korszak kezdete - és ez magával hozta a szigorú rendet is. Véget értek a véres csatározások és belviszályok a földesurak között. Létrehoztak egy központi állami szervezetet, amely konszolidálta a társadalmat drákói törvényekkel és rendeletekkel. Az Edo-korszak alatt nem csak a törvények voltak szigorúak, hanem a társadalom felépítése  is. A központi hatalom hatékonyságának az egyik alapja maga  kasztrendszer volt. Így alakult ki a láthatatlan társadalmi réteg, ami még mindig létezik. Minden egy rendelettel kezdődött, ami végül is kitaszította ezeket az embereket a japán társadalomból.

gazdaságsprint

A Tokugava uralkodóház rendelete szerint, mindenkit, aki buddhista tanok szerint “tisztátalan” munkával foglalkozik, azt száműzték a városból és lakóhelyének elhagyására kötelezték. Tehát költözött a cserzővarga, a hentes, a sírásó és a halottmosó.  Az ilyen munkából élőknek ezen rendelet után a városon, falun kívül kellett élniük. Annyira elkülönítették őket, hogy sem érintkezniük sem beszélniük nem szabadott a város vagy falu többi lakójával. Hogy honnan lehetett tudni, hogy ők a társadalom nem becsült tagjai? Nem csak foglalkozásuk jelölte ezt, hanem a ruházatuk is, és életük minden perce egy elkülönített helyen zajlott le. Kitörni lehetetlen volt, mert innen választottak házastársat maguknak és a gyerekeik is ebbe születtek bele. Normális negyedek iskoláiba se járhattak. A modernizáció kezdetén 1840- től változott elvileg a státuszuk, de gyakorlatilag nem.

gazdaságsprint

Ahhoz , hogy megértsük miért van ez mindig így, tudnunk kell  1-2 dolgot a japán emberekről és a félelmeikről. Minden olyan munka, amely vérrel jár és állatok leölésével foglalkozik az undort kelt a japánokban. Ennek oka, hogy a buddhizmus szerint az élőlények megölése bűn. Viszont  a japánok esznek húst, de szigorúan előrecsomagolva és sterilen lezárva.

gazdaságsprint

Ugyanis irtóznak a nyers hústól és a vértől. Még véletlenül se jusson eszükbe, hogy azt az állatot leölték.  

Nálunk a hentes-és mészáros szakma egy munkának és nem elítélendő foglalkozásnak számít. Nem így a japánoknál, ahol a mészárosok, hentesek még feleséget is nagyon nehezen találnak maguknak. Ez a középkor óta nem változott. A henteseket, mészárosokat  az Aszakusza negyedbe száműzték. Minden városban van hasonló negyed a 17. század óta, ugyanazon helyen. A kormányzat az elmúlt 10-15 évben próbálta ezt a megbélyegzést és a gettókat megszüntetni, de a gazdasági világválság nem segítette elő, hogy ezek az emberek is teljes jogú polgárok legyenek.  

gazdaságsprint

Japánban az 1873-tól mindenkinek van születési anyakönyve, amiben leírják származását és nem csak az édesanyja és édesapja nevét. Ha tisztátalan vagyis burakumin valaki és ez benne van kiskönyvben, akkor ez végig kíséri az egész életét. Kezdve az iskolától egészen a házasságig.  A leszármazottak ma is kirekesztve élnek - hiszen benne vannak a  könyvben - társadalmilag elszigetelve. A burakuminokkal szemben mind gazdaságilag, politikailag és társadalmilag mélyen gyökeredző ellenszenv alakult ki. A közvéleménykutatások kimutatták,  hogy a japán szülők 30%-a nem engedné ilyen felmenőkkel rendelkező családba beházasodni a gyerekeiket és a vállalatvezetők nagy része sem alkalmaz ilyen múlttal rendelkező embereket.  Japánnak van egy ilyen arca is, nem mindenhol tökéletes az élet. Igazából pont a tökéletesség iránti vágy az, ami kihozza ezeket az ellentéteket. Lassan talán áthidalható lesz ez a probléma, hiszen 1871-ben megszűnt ez a rendelet. A haladás érdekében létre hoztak egy intézetet, amely a burakuminok jogaival foglalkozik.

gazdaságsprint

Igaz, vannak más külső társadalmi csoportok, akik nem japánok eléggé. Ilyenek ainuk, Hokkaidó őslakosai, az okinavaiak is még, mert ők másképp néznek ki mint a japánok.

A japánság igazi rejtély.

Tovább

Első vérig

A férfiak kezdetektől fogva szerették összemérni az erejüket. Akár sportról, barátságos bajvívásról vagy a becsületük megvédéséről van szó. A párbajok nem csak a 17. és 19. század között voltak népszerűek, hanem már az ókorban is megverekedtek egymással, akár puszta kézzel vagy fegyverekkel is. Mindennel lehet párbajozni - lándzsával, késsel, tőrrel, pisztollyal - viszont, ha elegánsan szeretnénk megvédeni a becsületünket, akkor érdemes inkább kardot ragadni.

hússprint

A kard nemes és stílusos fegyver, amely a vitézséget és a bátorságot hivatott szimbolizálni.


A 19. században is tartotta - sőt még a 20. század elején is - pozícióját még a pisztolyok mellett is.
A kard által vívott becsület harcok kedveltek voltak a katonatisztek, nemesek, üzletemberek és még diákok körében is. A “párbajképesség” nélkülözhetetlen volt  a társadalmi megbecsüléshez. Magyarországon és Európa szerte szinte központi kérdés volt ennek a képességnek a megléte, hogy képes-e az adott úriember párbajozni avagy sem. Erre azért volt szükség, mert a párbajkódexek is megkövetelték - minden ország rendelkezett saját kódexszel - hogy a résztvevők  a vívásban és kardforgatásban kellően jártasak legyenek. Ennek az volt az oka, hogy nem szerették volna, hogy párbaj rítusa komédiává fajuljon. Ugyanis az akkori kor szelleme szerint a kardvívás “erősíti a szívet, a figyelmet  és edzetté teszi a testet”.  Másként megközelítve, a párbajképesség szinte kötelező formája volt  a társadalmi elvárásoknak.  A fegyveres elégtétel egy rítus volt, amelyet mindenki követett és bármilyen sérelemnek az orvoslására szolgált. Legyen szó a hölgyek becsületének megvédéséről, a kártyaasztal felett szerzett sérelmekről, régi családi viszályról vagy becsületsértésről.

hússprint

Aki elmulasztotta a  megfelelő fellépést a sértést követően, az tulajdonképpen köddé vált a többiek számára. Nem hívták meg a társadalmi eseményekre, így tulajdonképpen nem tudott tovább lépni és haladni. Ezért volt az, hogy szinte mindenki  felvette a kesztyűt, mert jobb volt becsületben meghalni, mint szégyenben maradni.

Apropó halál:

a párbajok lényege nem az ellenfél halála volt - persze rengetegen haltak meg a párbajok alatt vagy utána fertőzéstől vagy súlyos sérülésektől - hanem egyszerűen a legyőzése. Általában az első vérig ment a folyamat vagy addig, míg valamelyik fél fel nem adta.  A biztonság kedvéért létrehozták - ahogy már említettem- az úgynevezett párbajkódexet, amelyben használati utasítást fogalmaztak meg a férfi becsület megvédése érdekében.

hússprint

Megtalálhatóak benne - országonként más szabályok szerint - azok a fogalmak, amik egy kiadós és jól leszervezett párbajhoz kellenek. Tehát belefoglalták a törvényekbe, hogy mi tekinthető  a párbaj okának, milyen kihívást lehet elfogadni, a párbajsegédek személyét és számát, a segédek tárgyalási technikáit. Erre azért volt szükség, mert a résztvevő felek nem tárgyaltak közvetlenül egymással, hanem csak a segédeken keresztül. A kódex meghatározta még a tanúk számát és a választható fegyvernemeket is. Ha a kardokra esett a választás, akkor arra is volt szabály, hogy a vívás rendje hogyan történjen. A párbajkódexek törvényei kimondják, hogy a párbaj függetlenné és erőssé teszi a férfiakat , mert átveszi a törvény helyét  ott, ahol az csődöt mondott.

hússprint

A párbajokat - függetlenül a kódexektől és szabályoktól - mindenhol büntették, így Magyarországon is. Általánosságban elmondható, hogy a párbajokról szóló törvényeket sem a társadalom sem pedig a jogalkalmazók nem vették komolyan. Sokan még a 19. század végén is úgy vélekedtek, hogy aki előre megfontolt szándékkal, a párviadal szabályainak megtartása mellett embert öl, az nem gyilkosság. A törvénytelenség megléte azonban nem akadályozta meg országunk férfiait, hogy  gyakorolják a magyar virtust. Mert gyakorolták, költőink, politikusaink és történelmi  személyiségeink is.

hússprint

A 19. század vége az egyes közéleti megfogalmazások szerint a „párbajmániások” kora. Clair Vilmos író és nemesi származású párbajszakértő véleménye nagyon jól tükrözi a kialakult helyzetet: ”nincsen még egy nemzet a világon, ahol annyi becsületbeli ügyet intéznének el lovagias úton, mint éppen nálunk Magyarországon!” Érdekes megállapítása volt még az is, hogy a párbajozás visszaszorítja az öngyilkosság divatját. Szerinte, ahol a párbajozás kényszere fennállt, alig lehetett hallani mérgezésekről, öngyilkosságokról. Bár kritikusai szerint a párbaj volt egyenlő az öngyilkossággal.

1836-ban Wesselényi Miklós az ellenzék vezérszónokaként olyannyira kiváltotta az udvar haragját, hogy Metternich úgy döntött, párbajban látja el az erdélyi arisztokrata baját. A császári hadsereg legkiválóbb vívóját, Wurmbrandt Ottót jelölte ki az osztrák kancellár. Wesselényi akkora csapást mért ellenfelére, hogy az ugyan kivédte az ütést, de a markolat nem tudta felfogni a vágást, eltört, és Wurmbarndt négy ujját tőből metszette le Wesselényi.

hússprint

Ezáltal az osztrák tiszt harcképtelenné vált, s a párbaj véget ért.
 

Forró Elek 1848–49-es honvédezredesről írja Szinnyei József életrajzi lexikonában: „Megszámlálhatatlan sok párbaja volt s azokban mindig győzedelmeskedett. Soha ki nem hítt senkit, de ha kihívták, nem kerülte a párbajt. S a vas óriásnak mintha csak gyöngéd szíve lett volna, ellenfelét párbajban soha nem ölte meg.” Jókai Mór is szeretett párbajozni. Megvívott Bulyovszky Gyulával karddal, Pulszky Ferenccel pisztollyal. Bulyovszky megsebesült, Pulszky sértetlen maradt. Egy romantikus írótól nem is várunk mást.

hússprint
A hagyomány szerint Bolyai János mérnökkari tisztként egyszer konfliktusba került egy nehézlovassági ezred teljes tisztikarával, aminek eredményeként mind a tizenhármukat kihívta kardpárbajra.

Herczeg Ferenc, a mára szinte elfeledett jeles író haláláig őrizte a lelkében egy fiatal honvédtiszt képét. A húszas éveiben járó Sipos Istvánt egy ostoba szokás miatt küldte a halálba, s a sors akaratából még azt is végig kellett néznie, amint az özvegy édesanyja egyetlen fiaként meghalt katona koporsóját az ablaka előtt vitték ki a temetőbe. A bíróság tettéért négyhavi államfogházra ítélte, amit Vácott, de a börtön helyett a foglár házában kellett kényelmes körülmények között letöltenie. Ugyanis a halálos párbajért ennyit szabott ki az akkori törvény, már ha a szabályok szerint zajlott. Egyébként közönséges gyilkosságként ítélték meg, s ennek megfelelő büntetés járt érte. Igaz, a tiszt helyett ő is ottmaradhatott volna a verseci kaszárnya padlóján, de egy balszerencsés hónaljvágás, amit ráadásul a jelen levő orvos is elügyetlenkedett, a fiatalembert a túlvilágra, ellenfelét pedig örök lelkifurdalásba kergette. Az egész tragédia egy nevetséges báltermi összeszólalkozás miatt történt, amit két szóval el lehetett volna simítani, ha nem köti őket gúzsba egy őrült elvárás.

hússprint

Olyan is akadt, hogy a tudatlansága mentette meg valaki életét. A párbajszokások szerint kardpárbajnál annak, aki nem tudott vívni, egy évet és egy napot adtak a felkészülésre, hogy némi tudás birtokában állhasson ki ellenfelével, ami persze édeskevés volt egy gyakorlott verekedővel szemben. Az egyik ilyen ügyfél minden mindegy alapon mégis pástra lépett anélkül, hogy életében egyszer is kard lett volna a kezében, s már az első összecsapásnál legyőzte ellenfelét, akit pontosan a vívótudása sodort bajba. A beidegződött fogások ismeretében nem tudta értelmezni a másik által művelt eszement csapkodást, s beleszaladva annak a kardjába,  jobblétre szenderült.

Tehát a bajvíváshoz, nem csak gyakorlás, fizikai és szellemi edzettség szükséges, hanem zsigerből jővő  mázli is.
 

Tovább

ofisz-sztorik

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek