Japán gasztrosokk - 5 színtéren

Szerintem minden magára adó kíváncsi turista elsősorban a különlegességekre vágyik. Olyasmikre, amelyek  itthon nincsenek, mert ugye Budapesten lépten-nyomon göngyölik a sushikat és a makikat.

gasztro speciális félelmetes Japán

Miért kellene egy szimpla vendéglátó egységbe betérni?
 


Tegyünk úgy akkor, mint a bátor őslakosok, akik  természetesen kedvelik a közös vacsorákat... talán romantikus környezetben is .

De  nem feltétlenül!

A  japánok mindig a különlegesebb helyeken szeretnek mulatozni, ami nem feltétlenül a gasztroparadicsomot jelenti – de persze lehet nagyon finom az étel és ital kínálat- hanem a különleges élmények rapszódiáját.
 

gasztro speciális félelmetes Japán

Elsőnek hadd mutassak be egy különleges ninja éttermet. Az étterem a középkori japán polgárháború időszakában létezett titkos  ninja falut eleveníti fel.

gasztro speciális félelmetes Japán

Ha el szeretnéd kápráztatni barátaidat, akkor ez a szándék itt nem lesz egy füstbe ment terv. Konkrétan füst az lesz- amit szárazjégből  nyernek- , és ninja pincérek is.

gasztro speciális félelmetes Japán

A felszolgálás menete a következő :

füst,
ninja pincér megjelenik,
rendelsz,
füst,
ninja pincér eltűnik,

füst

és meg is jött az ennivaló.

gasztro speciális félelmetes Japán

Mókás ez a fajta felszolgálás, főleg azért, mert a ninják tökéletes merénylők voltak, ezért  lehet abban bízni, hogy a dobócsillagot pontosan dobják az asztalra a számlával együtt és nem téged találnak el.  Ami még érdekesebbé teszi ezt a helyet, hogy a megelevenített történelem által megismerhetjük a tökélyre fejlesztett  suhsi készítést is.  

Ha élvezitek a meglepetéseket, akkor a NINJA AKASAKA a ti helyetek.

Az ultramodern metropoliszokban, mint például Tokió, nem maradhatnak el a gasztronómiában a  robotok sem.

gasztro speciális félelmetes Japán

A Robot étterem is ezt a trendet képviseli. Konkrétan pörgős élmény lesz, enni nem fogsz sokat, mert nem az adagjairól híres, hanem a hiperaktív pörgős „robot showkról”.

Nehéz is lenne csak a ramenre koncentrálni, mert teljesen le fogja kötni a figyelmedet a dobos lányok és a repülő  bikinis kontra harci robotoknak öltözött táncosok küzdelme. Miután sikerült eldönteni, hogy melyik csapatnak van géppuskalába, utána sincsen pihenő, se a meghívott előadóművészeknek se a kedves vendégnek.

gasztro speciális félelmetes Japán

A szórakoztató előadások körübelül 3 órásak szünet nélkül, tehát érdemes előre megrendelni az aznapi vacsorát - ami igazából mindössze egy bento doboz- és felkészülni arra is, hogy ez a 3 óra relatív, mert  az attrakció akár 4 vagy 5 óráin át is tarthat.

gasztro speciális félelmetes Japán

A végtelenített műsoros vacsorát szinte megkoronázza minden esti előadás fénypontja: a motoros bemutató, amit lézer-effektekkel tesznek még retina-égetőbbé.


Ha mégsem a modern kor őrületére vágyunk, hanem egy kis elvonulásra, akkor a következő hely kifejezetten tetszeni fog.


Ez pedig „ The Lockup” – japán elnevezése ザ・ロックアップ 新宿店 -   ahol jól elzárnak egy börtön – elmegyógyintézet atmoszféráját árasztó horrorisztikus helyre .

gasztro speciális félelmetes Japán

Talán ez az egyetlen étterem , ahol összebilincselnek és bezárnak mielőtt megkapnád a kaját. Azt is olyan profizmussal kell elvenned , mint az igazi börtönökben: egy kis nyíláson keresztül.  

Az megkönnyíti a helyzetedet – igaz összebilincselt kézzel nem olyan könnyű- hogy az ajtókon lévő  bemélyedésben található mini guillotine- nal ki tudod nyitni a cella ajtaját; a celláét,  amibe előzőleg bezártak. Viszont az ajtó nyitásnak ára van , ugyanis a penge  alá kell tenned a kezed és közben nem látod mi történik ... aztán a kezedbe pottyan a kulcs ... izgi.
 

gasztro speciális félelmetes Japán

A cellátokban online  módon tudtok „kísérleti koktélokat és ételeket” rendelni, amiket kémcsőben, lombikokban és fura serlegekben , illetve
pléh tálcán szolgálnak fel, némi szemgolyóval és egyéb plasztik testrésszel díszítve.
 

gasztro speciális félelmetes Japán

A dizájn konkrétan szemez veled ☺, miközben hallgatod a hirtelen elsötétült folyosóról- vagy a saját kis celládban- az őrült lelkek sikolyait és az imitált gyilkosságokat. Természetesen az ételek is a hely hangulatát idézik, így ne lepődjünk meg a menü elborult fantázianevein sem.

Valahogy mindegyik „véres” és „gyilkos” illetve „boncolós”....


Ragadozóknak ideális hely a romantikázásra.

A következő  hely hasonlatos az előbbihez, de nincsenek műszemek és sikítások, viszont levágott fejekből ihatod a koktélodat vagy szakédat -műfogsorral, hogy meglegyen az est hangulata és  máris élvezheted egy
igazi börtönkórház ergonómiáját.

gasztro speciális félelmetes Japán

Ami esetleg megzavarhatja a különleges helyen elköltött vacsorát, az a hirtelen szirénázás- általában rendelés esetén használják; ha csúcsidő van, akkor egész nap szól a riasztó- és a szórakoztató egységként működő zsonglőrök, akik baltákat bohóckodnak. A dresszkód itt szigorú, de ha mégsem olvastuk el a házirendet, akkor sincsen baj, mert ehetsz és ihatsz amit akarsz, csak egy elzárt börtönkórházi kórteremben.

gasztro speciális félelmetes Japán

A menük elnevezése elég hátborzongató. Választhatsz  Bensőséges belsőséget- véres hurka -, Döglött Csirkét- csirke egyben tálalva - és Marha Agyat - steak- és  több hasonlóan kellemes nevű étket is.

gasztro speciális félelmetes Japán

Ha a vendégek felöntenek a garatra, rendszeresen megjelennek az  Alcatraz E.R. ápolói óriás nyugtatós szurikkal - amikben víz van- és lecsillapítják a börtönkórház lakóit. A fiúkat még le is vetkőztetik!

Összefoglalva: őrült egy hely.


Az utolsó  különleges étterem az Asadachi 朝起 , nem annyira a külsőségekkel, hanem az ételek rendhagyó választékával  csalogatja be a bátor és éhes vendégeket.

gasztro speciális félelmetes Japán

A hely maga nagyon szűk, de a menü konkrétan magáért beszél, mert hogy nyers.

gasztro speciális félelmetes Japán

Itt ehetsz, már ha szereted a „természet megváltozatlan ízeit”, gőtét – oké ez grillezve van- , bikaherét- férfiaknak férfiasságot ad, hogy a nőknek mit, azt nem tudom ☺ - és élő békaszívet.

gasztro speciális félelmetes Japán

Az “egyem a kis szívedet”  létjogosultságot nyer ezen a helyen, mert a béka szíve konkrétan ver a tányérodon!



Azt én értem, hogy az ételnek van lelke, de hogy eleven is..!


 

gasztro speciális félelmetes Japán

Tehát, ha valaki Tokióban járna,
 feltétlenül próbálja ki ezen fergeteges helyeket, már ha meri.

Tovább

Hinamacuri

Japánban nagyon szeretik a macurikat, azaz az ünnepségeket. A macurik valamilyen szakrális témához köthetőek, mint például a Hinamacuri is, amit Babaünnepként lehet fordítani. A Hinamacurit a lányok ünnepének is nevezhetjük, mert ez az ünnep főleg a lányokról szól ez a különleges nap Japánban, amit minden év március 3-án ünnepelnek. Különböző, lépcsőzetesen felállított állványokat takarnak le piros szőnyeggel és babákat raknak rájuk, amelyek a császárt, a császárnét, a kísérőiket és a zenészeiket ábrázolják, Heian-kori ruhákba öltözve.

Az első hinamacurinak, amit a lány csecsemőkorában tartanak külön neve van: hacudzekkunak nevezik. A családok általában február közepétől teszik díszszemlére a babákat és az ünnep elmúltával le is veszik őket. Azt tartja a mondás, hogy ha március 4. után is kint közszemlén vannak a babák, akkor az késői házasságot hoz a lánygyermeknek.

A babák megalkotásának és bemutatásának szokása egészen az ókori Kínáig Heian-korig nyúlik vissza. A kínai népszokás és hiedelem szerint a babákkal helyettesíteni lehet a lányokat, így ha valaki ártó szándékkal viszonyul a lánygyermekhez, akkor a baba átveszi ezeket a negatív energiákat.

Azon belül a bűn és a szerencsétlenség is átvihető a babákra, amiktől úgy lehet megszabadulni, hogy a folyókba dobják őket vagy elégetik. Japán némely területein még manapság is úsztatnak le babákat a folyókon. Ez a szokás úgy ismert, mint a Hina okuri, Nagasi bina vagy Hina nagasi. Mostanában, már nem hagyják a folyóba veszni a babákat. Igaz leúsztatják őket, de később a szentélyekbe elégetik őket.

A Hinamacuri ünnep hagyományos színe a fehér, zöld és a rózsaszín és a piros.
A fehér a tisztaságé, a zöld az egészségé a piros, vagy rózsaszín az életé , amely elűzi az ártó szellemeket. Általánosan egy egész készletet lehet felhalmozni, mivel generációról generációra mindig ráhagyják a babát a következő leánygyermekre. Általában a szülők vagy a nagyszülők vesznek babát a gyermek első Hinamacuri ünnepére. 

Az állványt, amire kerül, japánul hina dannak nevezik. A piros szőnyeg, színes csíkokkal a az alján, amivel az állványt takarják le, pedig dankake vagy hi-moszen. Területtől függően a babák elrendezése balról jobbra különböző lehet, de a szintenkénti elrendezés viszont megegyezik.

Nézzünk meg egy ilyen baba állványt, amely elrendezése ősi tradíciókig nyúlik vissza.

Az első szinten- felülről lefelé - látható a császári párt ábrázoló babák (dairibina). A császár botot tart a kezében , míg a császárnőt legyezővel mutatkozik. A császárnő-baba nem csupán kimonót visel, de egy „Dzsúni-hitoe” névre hallgató ünnepi tizenkét réteges kötelet is. A császári család még napjainkban is visel ilyet esküvői szertartások alkalmával. Hagyományosan a császár van a néző szemszögéből jobb oldalon, de időközben már a baloldalon is el szokták helyezni.

A babákat arany színű paraván (bjóbu) elé teszik, amik nagyon népszerű dekorációk Japánban. A babák mellett feltüntetik az adott év állatövi megfelelőjét is (most Tűz Majom). A tűz , mint az élet szimbóluma elengedhetetlen ezen az ünnepen is.

A gyertyatartók (bonbori) is ezt ábrázolják, amiket szilvavirággal és cseresznyevirággal díszítenek, ami a tavaszi időszakot szimbolizálja. Az őszibarack, a szilva és a cseresznyefa virága , mind a nőiességet, az életet és a szépséget, így a tavaszt jelképezik ezeken az oltárokon. Mindig tesznek őszibarack ágakat a császár és a császárné közé. Mindezek mellett szintén nagyon gyakori még japán kerti fácskákkal díszíteni, ezeket viszont bárhová lehet rakni nem csak a felső szintre. Itt is megkülönböztetnek két fajta fát: mandarin narancsfa (ukon no tacsibana) és cseresznyefa (szakon no szakura).

Utóbbit barackfa ággal is helyettesíthetik (kucsibana) ugyanis a Hinamacuri időszak a barackfa virágzásának időszaka.

Mint minden ünnepnek a Hinamacurinak is meg vannak a tradicionális ételei és italai.

A japánok ilyenkor a barackfavirágzás idején, összeülnek és elfogyasszák az ünnepi színekben pompázó különleges fogásokat. Ilyen a Hisimocsi a rombusz alakú rizstorta, szakuramocsi, (babpasztával töltött, rizstorta cseresznyelevelekkel) szintén kedvelt és fogyasztott étel ilyenkor. Nem csak a mocsi, de csirasizusi (különleges fajtájú szusi) is esznek ilyenkor és természetesen nem maradhat el a szokásos alkohol adag sem.

A sirozaké abban különbözik a szakétől - igaz a szakénak is van rengeteg formája-  , hogy édes és fehér és nem átlátszó vízszerű, de ugyanúgy erjesztett rízsből készítik. 

Ismert étel még az Usiodzsiru (leves kagylóhéjjal). A kagylóhéj az összetartozó emberpár szimbóluma, amit azért szokás feltálalni, hogy ezzel jelezzék, reménykednek benne, hogy gyermekük megfelelő férjet talál magának a jövőben.

Tovább

​A tanulásnál jobb a gyakorlat

A múlt héten végig követhettük a tanárdemonstrációkat, a kockás inges  kontra fehér inges performance-ot, illetve anno aktulitását vesztett pártember visszatérését a közszereplés színpadára.

Azon gondolkodtam, miközben olvastam a híreket és követtem ezt a kockás inges forradalmat-amelybe nem tudom, hogyan férnek bele kockás ingesként  a magyar irodalom és történelem alakjai- hogy mi lehetne az a megoldás, ami valamilyen szinten közelebb hozná a feleket egymáshoz. Szerintem nem feltétlenül a nyugathoz kéne ragaszkodni – majmolni – hanem kelet felé kéne tekintenünk. Elképzelhetően sokat tanulhatnánk egy távol- keleti ország módszereiből.

A japán oktatási rendszerről biztosan hallottunk nyugati ember számára felfoghatatlan dolgokat- persze vannak árnyoldalai is, nem vitatom;  ezt a témát bővebben ki fogom fejteni egy másik bejegyzésben is - de mégis működik. Nagyon sokat nem változtattak az elmúlt években, de a különbözőségekről tényleg lehet példát venni.



Ahhoz tényleges képet kapjunk, fontosnak tartom, hogy ismertessem magát az oktatási rendszerüket. A japán gyerekek 6 éves kortól 13 éves korig járnak shougakkou- ba - általános iskolába – ezt követi az úgynevezett chuugakkou időszak  –  ez nálunk a középiskolának felel meg -  és végül az egyetem előtt tanulnak még koutougakkou- ban,  amit  főiskolaként lehet fordítani, de ez inkább főiskolai előkészítő. A chuugakkou és a koutougakkou is 3 éves képzést jelent. A jó egyetemekre vagy főiskolákra való bejutást  nem csak a teljesítmény, hanem a középiskola és a főiskola jó megválasztása is meghatározza. Nagyon nagy a verseny a tanulók és az iskolák között, és mivel a japán társadalom kifejezetten eredmény orientált, ezért elkerülhetetlen, hogy a gyerekek ne járjanak valamilyen szakkörre (iskolákban kötelező kurzusok vannak, amelyek kiváltják a magánórákat, mert olyan eredményesek) vagy a tanárok továbbképzésre.
 

A japánok úgy tartják, aki tanít az képviseli magát az intézményt, az egész tanári kart

és a kultúrát is.



Nézzünk meg elsőnek egy átlagos japán általános iskolát, egy shougakkou-t.


Kezdjük el azon a szinten, hogy lehet olyan közösséget formálni, amelyik vigyáz a környezete tisztaságára, nem rongál, hanem épít.  A japán iskolákban – teljesen mindegy melyik szakaszról beszélünk- nincs iskolai takarító, hanem a gyerekek takarítják ki az egész iskolát. Minden nap ebéd után az iskolai folyosókat, a mellékhelységeket, zuhanyzókat, az ebédlőt és az iskola udvarát is a tanulók takarítják ki. Az osztályok minden hét elején megkapják, hogy melyik csoportnak hol kell   teljesítenie  ezt a feladatot. Ennek a módszernek az a célja, hogy figyeljenek más munkájára és a környezetük tisztaságára.


 

Ez a figyelem működik is, hiszen ezzel a saját munkájukat könnyítik meg.



Náluk is választanak heteseket – ők felelősnek hívják őket- szinte hasonló a feladatkörük, mint itt nálunk, de itt a  felelősségen van hangsúly. A felelős feladatai közé tartozik többek között a helyben főzött ebéd kiosztása a társainak – ide beletartozik a terítés is – utána pedig összeszedni mindent és levinni a konyhára. A felelős gondoskodik az „osztály  kis kedvencéről”, ami lehet madár , teknős vagy béka, máshol kismalacot tartanak. Figyelnie kell az állat egészségére és takarmányozásáért is felel. Itt még nem ér véget a feladatok sora , mert neki kell frissítenie folyamatosan a faliújságot – programokról, új képzésekről – és az eredményekről, változásokról tájékoztatni az osztálytársakat.
 

 Mire beletanulnak, pont új feladatkört tanulhatnak meg .
 

Azt képzeljük el, hogy ezek a srácok közben folyamatosan tanulnak, dolgozatot és
házi feladatot írnak.

A kisállatokról való gondoskodás mellett , a japán oktatás fontosnak tartja , hogy közelebb hozzák a gyerekekhez  a természetet. A kisállatokkal az osztályteremben foglalkoznak, de ami nagyon érdekes- engem megfogott- hogy a takarmányt az iskola udvaráról szerzik be  az állatoknak. Pontosabban a saját tankertjükből.

Még a high tech Tokióban is, bizony. 

A tankert nem csak a biológia órához kell, hanem azért is, hogy a gyerekek megtanulják a növénytermesztést. A saját maguk által termesztett zöldségeket és gyümölcsöket szüretkor maguk dolgozzák fel  és később  az általuk leszüretelt zöldségekből és gyümölcsökből  lesz az ebéd. Azt eszik , amit megtermeltek. 

 

Tehát valamilyen szinten önellátóak ezek az intézmények és a kisdiákok megtanulják, hogy mennyi odafigyelés és munka kell a mindennapi élelmiszerek megtermeléséhez.



 

Japánban nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a sportra, így az úszásra is.  Minden iskola rendelkezik –  amelyik nem,  az a közeli sportlétesítménybe küldi a diákjait- medencével.  Nem csak megtanulnak úszni, hanem a torna órák keretében rendszeresen űzik ezt a sportot. Mondanom sem kell,  hogy az úszómedencét és az öltözőket is a diákok tartják rendben. 

Ők is töltik fel és ürítik is ki a medencéket  és szerzik be az alapvető eszközöket.

A tanulmányaik során az általános iskola második felében a gyerekeknek lehetőség nyílik arra, hogy valamilyen jószolgálati  tevékenységet  válasszanak maguknak az adott évre.  A  jó ügy támogatása úgy valósul meg, hogy a osztályon vagy évfolyamon belül csoportokat hoznak létre és így dolgoznak közösen a választott  ügyön. A lényege, hogy ki kell találni valamit, amivel előre mozdítják az adott célt.  Ez bármi lehet a szelektív hulladék gyűjtéstől egészen irodalmi est szervezéséig.

 

Ez bármi lehet a szelektív hulladék gyűjtéstől egészen irodalmi est szervezéséig vagy az iskolai játékok újra festése is.

 


Ami számunkra elsőnek fura lehet, hogy az osztályok nem maradnak együtt. 2 évente újrasorsolják a diákokat. Ennek az a célja, hogy ne kényelmesedjenek el az adott osztályban és megismerhessék az évfolyamtársakat. A második érdekesség, hogy a speciális oktatást igénylő diákok –  tanulási nehézségekkel küzdő vagy nem súlyosan speciális tanulókról van szó  – együtt tanulnak a többi diákkal ugyanabban az iskolában. Ha csak egy ilyen típusú tanuló  van az egész évfolyamon, az iskola akkor is biztosít neki olyan nevelőt, aki segíti a tanulmányait.

Azért tanulnak együtt, hogy akinek segítségre van szüksége hozzászokjon a követelményekhez – felmentés nincsen – és azok a tanulók , akiknek nincsen ilyen hátrányuk, természetesen viszonyuljanak hozzájuk.

A nagyobb diákok lehetnek később mentorok is, akik segítik a kicsiket az iskolai életben. Megmutatják nekik, hogy milyen az iskolai élet, de nem ám  "kicsaplak az udvarra és találd fel magad!" címszóval!  Ez nagyon fontos megbízás a felsős fél számára, hiszen rajta múlik , hogy az újonc mennyire tud beilleszkedni. A kicsik számára ez nagy segítség, mert támaszt kapnak a nagyoktól, még akkor is, ha valamelyik tanárral vagy osztálytárssal probléma adódik.


 


A csoportfeladatokat is  tőlük tanulják meg először, és a kötelezően választott szakkörökre is elkísérik őket.


Kötelezően választott szakkörök .... ezek ténylegesen kötelezőek, minden tanulónak,  kezdve az egészen picitől a nagyokig, választaniuk kell legalább 2  fajtát, ha nem többet.  A szakkörök vagy klubok felhozatala nagyon széles.  A sportszakkörön keresztül, zenetanuláson át a sushi készítésig mindent felölelhet. Ezek mind nagyon jó csoportformáló erővel is bírnak, azon belül  fejlesztik is a gyerekeket.  Tulajdonképpen kiváltják  a  különórákat, amelyek itt  sem olcsóak. Azt hiszem, az benne a legjobb, hogy  a szakkörök kiváló minőségű oktatást nyújtanak. Tehát ez nem sima napközi, és a képzést tartó tanár érdeke is, hogy a diákjai jól teljesítsenek.

Japán teaszertartást gyakorolják  egy általános iskolában.

A teljesítésről is másképpen gondolkoznak, illetve az osztályozásról is.  Az érdekesség,  hogy az általános iskolások bizonyítványaiban nincsenek jegyek , csak jellemzések. Alapvetően nem a tantárgyakra helyezik a hangsúlyt- mint matek, nyelvtan stb. - hanem az órán tanúsított érdeklődésre. Az ilyen jellemzések segítik a későbbiekben őket a tanulmányaikban.

Ami még fontosabb, nincsen bukás az általános iskolákban – a középiskolákban már jóval szigorúbbak ezzel- aminek az oka, hogy  szeretnék úgy nevelni a gyerekeket , hogy ne a jegyekért hanem magáért a tanulásért tanuljanak.

Természetesen más a kultúránk és másképpen állunk hozzá bizonyos dolgok megoldásához. A mindennapi élettől kezdve  és most aktuálisan az oktatást tekintve is. Szerintem, igaz ez tényleg egy erős szubjektív vélemény, érdemes lenne egy – két alapvető dolgot átvenni.  Kifejezetten érdekelne, hogy milyen lenne, ha  a magyar iskolákban saját maguk után takarítanának a gyerekek és lennének tankertjeik is. Esetleg arra tanítani a gyerekeket, hogy magáért a tanulásért tanuljanak. Érdeklődjenek, nézzenek utána a dolgoknak, ne csak azt tanulják meg, ami a tankönyvekben található. A japán iskolák nagyra értékelik azokat a diákokat, akik tovább gondolják az adott témát. Sok előadást tartanak már egészen pici iskolás koruktól az életkoruknak megfelelő témákban – ami ugye nálunk nem működik, mert milyen stresszes dolog már ez! Következmény: szinte senki sem tud normálisan beszélni. 

A japán tanárok messzemenően figyelembe veszik a plusz munkát, és egyértelműen jutalmazzák is.

Visszatérve a jelen helyzetre kis hazánkban, itt nincs így. Saját tapasztalatként meg kell említenem azt, hogy aki érdeklődőbb és arra vetemedik, hogy teljesen belemerüljön egy adott témába, feldolgozza és meg is írja azt - mert szereti, vágyik a tudásra és arra, hogy átadhassa a többieknek – és végül nem az osztálytársak vágják el, hanem maga a tanár. El  se jut a többiekhez, mert olvasatlanul a tanári fiókban végzi. Sokszor találkozom ezzel a helyzettel – majd ez is egy másik poszt lesz, mert hosszú és összetett téma-  és meg kell  állapítanom, gyakran olyanok mennek el tanítani, akik nem hogy pedagógiai érzékkel nem rendelkeznek, de konkrétan személyiségzavarosak.

A japán nevelési stílushoz visszatérve;  ez a hozzáállás segíti a gyerekeket, hogy felelősséget tanuljanak és gondoskodjanak egymásról, figyeljenek egymásra.
A rendszer kemény, de élhető és célravezető.

Végül is ők túléltek 2 atomtámadást és a nulláról építették föl újra Japánt. 

 

Ebben az oktatási rendszerüknek is nagy szerepe volt.

Tovább

A tűzben született üvegparipa

Az üvegművesség egészen az ókorig nyúlik vissza. Az évezredek során az üveg alakításának művészete számtalan változáson ment keresztül. Más módszereket és igényeket szolgáltak ki a mesteremberek az évszázadok során, de egy valami nem változott.

üveg ló üvegolvasztó művész tűz

A csoda, ahogy a földi anyag eggyé válik a tűzzel, hogy valami új alakban, újjászületve teremjen erre a világra. Francisco Lopez Serrano az régi módszerekhez nyúlt vissza, hogy megteremtse ezt a gyönyörű üveglovat.

Tovább

Felnőttek Napja

Minden kultúrában más más szokások övezik a nagykorúság megünneplését. Ma már az európai hagyományok elvesztették azt a szakrális ünnepi szokásokat, ami által egy nő vagy egy férfi egy beavatási szertartás során nagykorúvá válik és teljes jogú tagja lesz a társadalomnak vagy közösségnek, annak minden kötelezettségével és jogával.



Egyszerűbben szólva: nincs benne semmi szépség. Megkapjuk a személyit, szavazhatunk, adózhatunk, házasodhatunk és minden felelősség minket terhel. Persze megünnepeljük
a 18. szülinapot, barátokkal és a családdal is. A világ túlsó felén - Japánban - a lányoknak megadatik a felnőtté válás különleges eseménye. Létezik egy ősi ünnep amit i.e. 714 óta tartanak, amikor a fiatal uralkodó új ruhát öltött, új frizurát kapott, ezzel is jelezve
a felnőttkorba lépését. Az ünnepség gyökerei az ősi sintó vallás rituáléhoz llehet visszavezetni. A szentélyeket a többség az ünnepek mellett minden hónap 1. és 15. napján keresi fel
.

 

A "Felnőttek Napja" is január 15- én ünnepelték, ma már annyiban változott ez a szokás, hogy január 2. hétfőjére teszik. 

A Nagykorúság Ünnepe régi hagyomány, amely az ókori Japánban nagy tűzünnepek számított. Akkor 6 db óriási oszlopokkal alátámasztott fáklyát kellett a templom körül hétszer körbevinni a férfiaknak. A lényege ennek a szertartásnak az volt, hogy tudatosítsa minden nagykorúval a felnőttséggel járó felelősséget. Ma már annyiban változottak a szokások, hogy a férfiak lehetnek öltönyben, de sokan még most is felveszik erre az alkalomra megfelelő hagyományos ruhát sötét kimonót és hakama-t.

Az ünnep igazából a lányokról szól, akik ilyenkor gyönyörű furisode nevű kimonót öltik magukra - ezt a kimonót csak a hajadonok hordhatják- melynek hosszú ujja van, és „zóri” szandálban vonulnak csoportosan a városban. Ezen napon a hagyományokat követve ellátogatnak a sintoista szentélyekbe, ahol rituális megtisztulási szertartáson vesznek részt. Elsőnek megmossák a kezüket és a szájukat és csak ezek után léphetnek be a templomba.Miután ezeket megtették, akkor léphetnek be a templomba és tehetik fel a fogadalmi táblákat és a saját kézzel írt kívánságaikkal. 



Japán más területein, megemlékeznek azokról a szülőkről, akik nem tudták megélni gyermekük nagykorúságát. Azok a lányok, akik elvesztették szüleiket a kimonójukon viselik szüleik fényképét végig a szertartások alatt. Emlékeznek és nem felejtik el azokat a barátokat, osztálytársakat akik valamilyen szerencsétlenség folytán - például a Fukushimai katasztrófa - nem élhették meg ezt a napot.

Ez egy kicsit kétarcú ünnep, amely együtt jár az emlékezéssel  a jókedvek és az önfeledt szórakozással, igaz csak Tókióban. Ott ugyan is az évek alatt kialakult egy új szokás, ami ceremóniák utána következik. Minden új felnőtt ellátogat tokiói Disneyland- be és vígan pózolnak a Mikivel és Minnivel, illetve a második kedvenc helyük a Toshimaen vidámpark, ahol a birodalmi rohamosztagos is megjelenik.
 



Végül is most már nem kiskorúak és szabadon ihatnak alkoholt, dohányozhatnak és minden tettükért saját maguk felelnek.

Tovább

ofisz-sztorik

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek