Japánban nagyon szeretik a macurikat, azaz az ünnepségeket. A macurik valamilyen szakrális témához köthetőek, mint például a Hinamacuri is, amit Babaünnepként lehet fordítani. A Hinamacurit a lányok ünnepének is nevezhetjük, mert ez az ünnep főleg a lányokról szól ez a különleges nap Japánban, amit minden év március 3-án ünnepelnek. Különböző, lépcsőzetesen felállított állványokat takarnak le piros szőnyeggel és babákat raknak rájuk, amelyek a császárt, a császárnét, a kísérőiket és a zenészeiket ábrázolják, Heian-kori ruhákba öltözve.

Az első hinamacurinak, amit a lány csecsemőkorában tartanak külön neve van: hacudzekkunak nevezik. A családok általában február közepétől teszik díszszemlére a babákat és az ünnep elmúltával le is veszik őket. Azt tartja a mondás, hogy ha március 4. után is kint közszemlén vannak a babák, akkor az késői házasságot hoz a lánygyermeknek.

A babák megalkotásának és bemutatásának szokása egészen az ókori Kínáig Heian-korig nyúlik vissza. A kínai népszokás és hiedelem szerint a babákkal helyettesíteni lehet a lányokat, így ha valaki ártó szándékkal viszonyul a lánygyermekhez, akkor a baba átveszi ezeket a negatív energiákat.

Azon belül a bűn és a szerencsétlenség is átvihető a babákra, amiktől úgy lehet megszabadulni, hogy a folyókba dobják őket vagy elégetik. Japán némely területein még manapság is úsztatnak le babákat a folyókon. Ez a szokás úgy ismert, mint a Hina okuri, Nagasi bina vagy Hina nagasi. Mostanában, már nem hagyják a folyóba veszni a babákat. Igaz leúsztatják őket, de később a szentélyekbe elégetik őket.

A Hinamacuri ünnep hagyományos színe a fehér, zöld és a rózsaszín és a piros.
A fehér a tisztaságé, a zöld az egészségé a piros, vagy rózsaszín az életé , amely elűzi az ártó szellemeket. Általánosan egy egész készletet lehet felhalmozni, mivel generációról generációra mindig ráhagyják a babát a következő leánygyermekre. Általában a szülők vagy a nagyszülők vesznek babát a gyermek első Hinamacuri ünnepére. 

Az állványt, amire kerül, japánul hina dannak nevezik. A piros szőnyeg, színes csíkokkal a az alján, amivel az állványt takarják le, pedig dankake vagy hi-moszen. Területtől függően a babák elrendezése balról jobbra különböző lehet, de a szintenkénti elrendezés viszont megegyezik.

Nézzünk meg egy ilyen baba állványt, amely elrendezése ősi tradíciókig nyúlik vissza.

Az első szinten- felülről lefelé - látható a császári párt ábrázoló babák (dairibina). A császár botot tart a kezében , míg a császárnőt legyezővel mutatkozik. A császárnő-baba nem csupán kimonót visel, de egy „Dzsúni-hitoe” névre hallgató ünnepi tizenkét réteges kötelet is. A császári család még napjainkban is visel ilyet esküvői szertartások alkalmával. Hagyományosan a császár van a néző szemszögéből jobb oldalon, de időközben már a baloldalon is el szokták helyezni.

A babákat arany színű paraván (bjóbu) elé teszik, amik nagyon népszerű dekorációk Japánban. A babák mellett feltüntetik az adott év állatövi megfelelőjét is (most Tűz Majom). A tűz , mint az élet szimbóluma elengedhetetlen ezen az ünnepen is.

A gyertyatartók (bonbori) is ezt ábrázolják, amiket szilvavirággal és cseresznyevirággal díszítenek, ami a tavaszi időszakot szimbolizálja. Az őszibarack, a szilva és a cseresznyefa virága , mind a nőiességet, az életet és a szépséget, így a tavaszt jelképezik ezeken az oltárokon. Mindig tesznek őszibarack ágakat a császár és a császárné közé. Mindezek mellett szintén nagyon gyakori még japán kerti fácskákkal díszíteni, ezeket viszont bárhová lehet rakni nem csak a felső szintre. Itt is megkülönböztetnek két fajta fát: mandarin narancsfa (ukon no tacsibana) és cseresznyefa (szakon no szakura).

Utóbbit barackfa ággal is helyettesíthetik (kucsibana) ugyanis a Hinamacuri időszak a barackfa virágzásának időszaka.

Mint minden ünnepnek a Hinamacurinak is meg vannak a tradicionális ételei és italai.

A japánok ilyenkor a barackfavirágzás idején, összeülnek és elfogyasszák az ünnepi színekben pompázó különleges fogásokat. Ilyen a Hisimocsi a rombusz alakú rizstorta, szakuramocsi, (babpasztával töltött, rizstorta cseresznyelevelekkel) szintén kedvelt és fogyasztott étel ilyenkor. Nem csak a mocsi, de csirasizusi (különleges fajtájú szusi) is esznek ilyenkor és természetesen nem maradhat el a szokásos alkohol adag sem.

A sirozaké abban különbözik a szakétől - igaz a szakénak is van rengeteg formája-  , hogy édes és fehér és nem átlátszó vízszerű, de ugyanúgy erjesztett rízsből készítik. 

Ismert étel még az Usiodzsiru (leves kagylóhéjjal). A kagylóhéj az összetartozó emberpár szimbóluma, amit azért szokás feltálalni, hogy ezzel jelezzék, reménykednek benne, hogy gyermekük megfelelő férjet talál magának a jövőben.