ofisz-sztorik

Japánban rengeteg a látnivalóvaló. Ott vannak a történelmi emlékek, a pagodák,  a parkok, a szentélyek, a múzeumok és a változatosnál változatosabb éttermek. Vegyük sorra a dolgokat. Japánban elsőnek (általában így van) Tokióba szoktak utazni az emberek. Tegyük fel, Tokióban vagy, de mit nézel meg?

Biztosan elmész a Samurai Múzeumba, a Nezu Múzeumba. Meglátogatod a Senso-ji Templomot, a Meidzsi sinto szentélyt,
a Császári palotát, és egyben sétát teszel a palota kertjében, a Higashi Gyoen- ben. Megnézel egy Kabuki előadást, vagy ha könnyedebb szórakozásra vágysz, akkor elvegyülsz  Kabukicso éjszakai lüktetésében.
 

Szórakoztató, pörgős és izgalmas programok ezek, de mit szólnál egy kis egyediséghez? Mi lenne, ha ellátogatnánk  Tokió bohém negyedébe a Shimokitába?

Tokió soha nem volt szégyenlős  kreatív igényeinek kielégítésében, és Shimokita
az a hely, ahol város vagányai és jó arcai gyűlnek össze. Shimokita a bohém hangulatával, nyugodt légkörével, hangulatos kávézóival, bárjaival, szabadtéri koncertjeivel és  utcazenészeivel teljes ellentéte a mindig pörgő, ultramodern Tokiónak.

A kerület a Shimokitazawa állomást közvetlenül körülvevő utcákból áll, ahol az Odakyu és a Keio Inokashira vasútvonalak találkoznak. A kerület két hivatalos területből áll: Kitazawa és Daizawa, bár mindenki csak Shimokitazawa-nak vagy a Shimokita-nak nevezi. A legegyszerűbb, ha gyalog fedezzük fel a hippi negyedet. A kis kanyargós utcák tökéletesek egy kis délutáni sétáláshoz, vásárláshoz és hogy beüljünk valamelyik szimpatikus kávézóba.

Shimokitazawa egy nagyon nyugodt kerület. A legtöbb kávézó és üzlet nem  tart nyitva 11:00 óra után, illetve a kedd az szabadnapnak számít a negyedben, ezért érdemes a hét többi napján ellátogatni ide. Ha vasútállomástól kezded meg a sétát, akkor nézz be a  Sakae-dori utca számos üzletébe, ahol főleg ruhaboltokkal fogsz találkozni. Válogathatsz itt kedvedre a használt ruhák vagy az  “őstermelői” design kollekciók között.

Sétáljunk tovább dél felé, ahol a Honda Gekijo Színház található.

Az itt bemutatott produkciók sikeres író-rendezőktől származnak, érdemes jegyet venni az angol nyelvű előadásokra, vagy ha bátor vagy, akkor az eredeti nyelven is megnézheted az adott darabot.

Innen gyalog - kb. öt percre- a Tollywood Rövidfilm Színházba botlasz, ahol a fiatal japán és nemzetközi animációs rendezők rövidfilmjeit nézheted meg.

Vásároljunk! Még!

Shimokitazawa egy igazi paradicsom a hozzáértő vásárlók számára.
Rengeteg olcsó és garázsvásárokat idéző boltokcskába térhetsz be, de találsz itt még vintage  és rusztikus zakka (sokféle dolog jelent )stílusú üzleteket. A legtöbb üzlet kicsi, retro és furcsa, és ez a teljes kerületre érvényes. Szó szerint el lehet itt veszni, pozitív értelemben. Az egész napot eltöltheted itt boltról boltra járva, mókásnál mókásabb cuccokat találva.

Jó darabokból kiindulva, nézzél be két nagyon jó üzletbe a Haight & Ashbury-be  és a Flamingo -ba, ahol szépséges vintage stílusú ruhákat találhatsz, megfizethető áron.

Akik  a viktoriánus küllemet részesítik előnyben, esetleg szívesen bújnak híres karakterek bőrébe , azoknakk feltétlenül be kell térni a Little Trip To Heaven-be.
A bolt tele van szép ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel és Cosplay jelmezekkel. Viszont, ha csereberélni szeretnél, akkor nézz be a New York Joe Exchange-be, ahol import nem márkás  használt ruhákat vásárolhatsz-és van még egy opció a vásárláson kívül: becserélheted a ruháidat.

Van 1-2 megunt darabod? Cseréld le itt és az árát beszámítják.

Vásárlás közben csak úgy repül az idő és lassan eljön az ideje, hogy harapjunk valamit. Szerencsére a Shimokitazawa  negyedben bőven találsz erre alkalmas helyet.  Lássuk, hol tudunk enni?

Vagy talán a helyes kérdés az, hogy hol nem. Shimokitazawa az elegáns kávézók, a régimódi  éttermek világa. Megtalálhatóak a helyi izakaya típusú falatozók  és a nemzetközi konyhai trendek által híressé vált éttermek is. A bősége miatt sokkal nehezebb választani, mint gondolnánk. Itt mindenki lépten-nyomon eszik, iszik valamit.

A Tiny Shiro-Hige Cream Puff Factory egy 10 perces sétára található a Shimokitazawa állomástól, és a Studio Ghibli egyik legszebb képzeletbeli világába repít el, ha beülsz egy kávéra és  eszel egy péksütit.  A pékség csábító klasszikusokat és szezonális ízeket kínál, mint az eper-,őszibarack-,csokoládé krém, a karamell banán, a matcha és a gesztenye.

Nehéz közülük választani!

A szomédjában található egy  másik hangulatos hely, amely fenomenális kávéval szolgál a az elfáradt  vendégeknek Katsu Tanaka jóvoltából, aki végtelenül felelősségteljesen készíti el a kávékat. A hely, a kávé és a hangulat erős és merész.
A különböző kávékülönlegességek fantáziadús nevek birtokosai, mint a „Dirty” és
az „Angel Stain”, de találkozhatsz a Gibraltár elnevezésű sűrített latte-val is.

A Bear Pond híres egy nagyon speciális eszpresszójáról amely csak 13: 00-ig szolgálnak fel (maximum 30 csészényit  naponta).

A Mois Cafe teljesen elrejtett gyöngyszeme a negyednek.  Egy régi Showa-kori házban található, csak egy kőhajításnyira az állomás déli bejáratától. A fapadló, a sötét bőrbútorok  és a nyitott konyha hangulatos légkört teremt, mintha átugranál az egyik barátod házába. 

Alkoholtartalmú és alkoholmentes italok széles választékával  rendelkeznek, és az étlapon házi készítésű ételeket, mint például a Ratatouille burger, éppúgy találunk, mint a mexikói Jambalayat, a fűszeres paradicsomlevest, az indiai csirke curryt és még sok minden mást. Mois Cafe nemzetközi és változatos.

Történelem és háttér

A kissé hippi, retro negyed életstílusának hosszú története van. Eredetileg egy mezőgazdasági közösség élt itt  Shimokitazawa-ban, amíg az 1921-es Nagy Kantoi földrengés után- amely óriási pusztítást végzett - át nem alakultak a dolgok.
Tokió lakói vidékre vándoroltak, hogy elkerüljék a jövőbeli katasztrófa veszélyeit.
A második világháborús légitámadások után a területet a megszállási időszak kezdetétől a végéig a katonák amerikai piacává alakították át. A piac maradványai még ma is léteznek. Az 1970-es években megérkezett a hippi ifjúság, amely végül átalakította a lörnyéket a mai bohém paradicsomá.

A  Shimokitazawa negyed tökéletes arra, hogy egy kis időutazásban legyen részünk és megismerjük Tokió bohém és könnyed oldalát.
 

Az egyiptomi piramisok évszázadokon át rengeteg kérdést vetettek fel. Az ókori Egyiptom maga a misztikum, rengeteg istenével,  halottkultuszával és a múmiák bebalzsamozásával. Egyiptommal a görög történetírók is előszeretettel foglalkoztak, de  még a Római Birodalom idején is kedvelt célpontja volt az ókori turistáknak, annyira, hogy konkrétan a Gízai piramisokhoz - mint manapság is - szervezett  utakat vezettek.

Még az egyik legfontosabb istennő Ízisz kultuszát is átvették és a kereszténység felvételéig rendszeresen hódoltak is neki.

A kereszténység hajnalán és a középkorban az iszlám hódítás miatt kerültek a keresztény királyságok kapcsolatba Egyiptommal a keresztes hadjáratok révén, aminek Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin vetett véget, megalapítva az Ajjúbida-dinasztiát.  A piramisok újra a 18. század végén kezdtek érdekessé válni Európa számára, Napóleon 1798 augusztus 12. -én maga is ellátogatott a Kheopsz piramishoz és állítólag nagyon érdekes élményben volt része: meglátta a jövőjét. Igaz, ez csak legenda, de Napóleon rengeteg műkincset és szakrális tárgyat hozatott Franciaországba. Egyiptomot később a Brit Birodalom 1882-ben gazdasági megfontolásból - egyszerűen féltették a Szuezi - csatornába fektetett pénzüket - gyakorlatilag meghódította és átvette Egyiptom kormányzását. Ahogy a britek betették törvényesen a lábukat, kvázi okkupálták a területet, megkezdődött a múmiák enteriőr- szerű és egyéb módú  felhasználása és szállítása az anyaországba.

Az ókori egyiptomiak hite szerint egy nap eljő a világvége és akkor mindenki átköltözik a túlvilágra. Viszont ehhez a hosszú úthoz - mert bizony szörnyekkel és mérges kígyókkal körülvett keskeny mezsgyén kell haladni a halhatatlanság felé - szükségük van a testükre és ha az elrohadt, lőttek az örök életnek. Az ország éghajlata a legjobb a múmiák elkészítésének és ezért is marad fent - túlbuzgó sírrablók ide  vagy oda - ilyen sok  múmia. A viktoriánus Angliában konkrétan múmiagyűjtési láz indult be.

Az igaz, hogy az iszlám és a kereszténység (kopt) megjelenésével ez  a technika feledésbe merült, de nem hiszem, hogy Kemet népe ( ahogy az egyiptomiak hívták magukat és országukat)  arra számított volna, hogy őseik múmiáit különböző módon használják fel a ködös Albionban. Megértem, hogy kellett valami izgalom a viktoriánus kor hölgyeinek és urainak, de hogy az angol hidegvért múmia testrészekkel hevítsék fel a hideg és nyirkos estéken, az azért kemény. Bizony tűzifának használták őket, mikor az 1800-as évek közepén lecsökkent az áruk, mert telítődött a múmia-piac.

Mikor teljesen elvesztették az  értéküket, akkor mozdonyokat is fűtötték velük, mikor a fa és a szén hiánycikk volt, így olcsóbban lehetett üzemeltetni a mozdonyokat.

Hogy ez miért történhetett ?

Az angolok meg voltak őrülve a bebalzsamozott holtestekért vagy annak kicsomagolásáért. Egy híres akkori sebész Dr. Pettigrew a Sebészek Királyi Kamarájának oktató termében rendszeresen szervezett múmia -kicsomogolós estéket. Szinte minden előadására elkelt minden jegy, mint egy jó kis Shakespeare darabra. A múmiák közönség előtti elemzése és kibontása igazi társadalmi esemény volt.

A jegyek árában, ha már színházi hasonlatnál maradunk, benne volt a múmiapremier utáni közös pezsgőzés, süti és szendvics majszolgatás is. A doktor olyan hírnévre tett szert, hogy Hamilton hercege egy ilyen esemény után felkérte a kedves sebészt, hogy halála után balzsamozza be és készítsen belőle is múmiát. Természetesen ez a herceg halála után meg is történt, bár még nem nyitották fel a koporsóját (ami egyiptomi stílusban készítettek el ), így nem tudhatjuk, hogy a doktor jó munkát végzett vagy nem. Az ilyen ipari felhasználás vezetett a múmiák tüzelővé válásához, de nem csak a folyamatos bemutatók miatt történt mindez, hanem egyéb felhasználásuk miatt is.

Hogy mire használható még egy múmia?

Szépségipari alapanyagként.

Összeőrölték és púderként használták a hamvakat és nem csak a nők, hanem a férfiak is. Az öregedés ellen a bebalzsamozott öröklét csodás hatását szerették volna elérni, de készítettek belőlük orvosságot is.  A 17. századtól  a múmiákat felaprították és gyógyszerként kanalazták bele a betegekbe. Igazi univerzális szer volt : gyógyítani lehetett vele csonttörést, gyomorbántalmakat és a megfázást is. A 16 századtól egészen a viktoriánus korig annyira nagy számban hagyták el az országot  a múmiák, hogy az egyiptomi kormánya 19. században már megtiltotta az exportot. Több se kellett, létrejöttek a hamisítványok, amiket múmiagyárban gyártottak, további gyógyszerészeti és szépészeti eljárások érdekében. Az őrölt múmia port még a festékekhez is hozzákeverték, mert hitték, hogy így jobban szárad és hosszabb ideig nem kell újra tatarozni. Végül is, ha 5000 évig kitűnő állapotban megőrződött az idő folyamán, talán a logika érthető.  

Egyben is használtak múmiát, például szobadísznek (egy kart, lábat,fejet).  Gyakran lehetett látni az 1800 - as évek közepétől csinos vitrinben tárolt múmia darabokat, néha egy teljes múmiát, ami a szalon dísze volt. Ha tulajdonos kisebb testrészeket preferálta, annak helye rendszerint a kandallón volt, hogy a vendégek és családtagok megcsodálhassák.

A papírgyárosok is felfedezték a múmia bizniszt, mert a rongyokból készült papír mindig is kiváló minőségűnek számított.

Tulajdonképpen ez egy kezdetleges újrahasznosítás volt, mert a múmiáknak valamikor 20 méter hosszú vászon állt a rendelkezésükre, hogy az öröklétbe csomagolják őket. Ezeket a múmiákat később Amerikába importálták Anglián keresztül, hogy ott fertőtlenítsék az anyagot és papírt nyomtassanak belőle. Ha a kötözőpólya túlságosan szennyezett volt, akkor kitisztították és a henteseknek és fűszereseknek adták el ezeket az anyagokat, amikbe az árut csomagolták. Végül is előző gazdáját  is jól konzerválta, így a vevőknek nem lehetett panasza, hogy nem friss az áru.  

Sokáig nem lehetett ezt az ipart űzni, mert kitört egy kolerajárvány, amiért a Made in Egypt alapanyagot tették felelőssé.

Minden kornak meg van a maga őrült divatja. Van amikor a tamagocsiért, pokémon go-ért rajonganak az emberek vagy csinálnak olyan őrült dolgokat, mint az  owlingozás.  A múltkor embereinek egy része a múmiákért rajongott.

Lehet úgy tűnik, a divat hóbortok változnak, pedig nem.

Ahogy a rómaik nagyon  találóan megfogalmazták:

Nil novi sub sole. Nincs új a nap alatt.

Tényleg nincs, csak a körítés változik.