Bizonyos kultúrákban kifejezetten elfogadható aspektusa volt a vallásnak az élő állat/ emberáldozat, hogy a kegyetlen isten/istenek kegyét elnyerjék. Igazából az élet volt nagyon olcsó, mondhatni semmit nem ért, kivéve ha azt áldozatra szánták. A hit szörnyű fegyver lehet, ha rossz kezekbe kerül, főleg ha valakinek eszébe jut egy olyan kreatív gondolat: hogy nem volt megfelelő a termés, ezért mi lenne, ha valakinek elvágnánk a torkát, esetleg lefejeznénk? Lehetőleg az áldozat önkéntes legyen -ha emberről van szó- , de ha nincs ilyen bátor lélek, megteszik a rabszolgák és a bűnösök is vagy az állatok. Az istenek biztos örömükbe tapsolni fognak. Nincs is jobb mint, a frissen kiontott vér látványa.
Tehát most nézzünk körül az áldozati oltár környékén.
Azték módszer:
Közép- Amerika valószínűleg egyik legnagyobb népcsoportja az olmék volt. Az olmékok fektették le azokat a szokásokat, amiket később a maják és az aztékok átvettek. Mint a piramis építés technikáját, a véres labdajátékokat, a matematikát, a csillagászatot és az állat/emberáldozatot, azon belül az áldozatok elfogyasztását. Az olmékok viszont hirtelen eltűntek és a területet elfoglaló maják mindent hagytak a régiben, csak egy kicsi innovációt hajtottak végre. Így nagyobb piramisokat építettek, hogy még több áldozatot be lehessen mutatni. Több mint ezer évig ők voltak a leghatalmasabb nép ezen a területen, aztán i.e 900 környékén a városok elkezdtek elnéptelenedni és a maják hatalma leáldozott. A mai Mexikó északi részén egy teotihucán nevű nép szintén átvette a maják vallási szokásait, aztán ők is szintén eltűntek és így jártak a toltékok is.
Végül az aztékok telepedtek le és a saját hitrendszerükbe beleolvasztották a maja és tolték szokásokat is. Így váltak az ősi Mexikó utolsó nagy népévé. Viszont nagyság ide vagy oda, megtartották az élő áldozat nem épp turistacsalogató szokását. Azért, hogy boldoggá tegyék az isteneket, rendszerint megölték a rabszolgákat és hogy még boldogabbá tegyék őket - a pozitív pszichológia egy érdekes velős megközelítése ez - a hadvezéreket és a leigázott uralkodó család összes tagját is feláldozták nekik. Áldozatot bárhol be lehetett mutatni; egy kútnál, a kukoricaföldön, de ha tényleg meg akarjuk ajándékozni a teremtőket, akkor a tökéletes helyszín erre a Nap vagy Hold templomának kőoltára volt.
A feltárt falfestmények azt mutatják, hogy az aztékok nem bántak kíméletesen az áldozati állománnyal. Legyen az akár ember vagy állat. Az embereknek kínzásképpen kitépték a körmüket, mert úgy tartották, hogy a kínok megerősítik az áldozat szívét. És mi kell egy istennek? Friss, dobogó szív! Egyenesen a mellkasból. Miután felhasították az áldozatot és kitépték a szívét, a holttestet egyszerűen ledobták a piramisról. A piramis oldalában a papok megnyúzták a halottat, a bőrét magukra öltötték és abban táncoltak. Később pedig megették, hogy az ereje és a tudása beléjük szálljon!
Hát az vagy amit megeszel … De miért kell kivágni az emberek szívét? Honnan ered ez?
A válasz pedig az, hogy aztékok hittek egy ősi legendában, ami vallásuk alapja volt.
Egyszer régen emberek éltek a földön és az emberek kukoricát ettek, amitől óriásira - 4 méteresre nőttek - és senki nem fenyegette őket egészen egy hatalmas áradásig. A tenger elnyelte az óriásokat és a Napot, így 4008 év után véget ért a Föld első korszaka. Az óriások meghaltak vagy halakká változtak. A katasztrófát 2 ember élte túl. Nene és Tata voltak az emberek és az aztékok ősei. Az emberek nem örülhettek sokáig mert 4010-ben egy szélvihar kioltotta a Nap fényét és örök sötétség költözött a világba. A szél állandóan fújt és ezért növesztettek az emberek farkakat, hogy könnyebben meg tudjanak kapaszkodni a fákban. Így lettek a majmok, de megint túl élte 2 ember ezt a természeti csapást is. Ők vitték tovább a megmaradt emberi fajt a harmadik korszakba, amit hatalmas tűz pusztított el. Persze ezt is átvészelte valaki és elindította a negyedik korszakot, és természetesen a negyedik korszak embereit is elpusztította egy vér-tűz eső. A föld terméketlenné vált és az ötödik korszak kezdetén - igazából ennek a korszak 2012-ben kellett volna véget érni, de megúsztuk!- az emberek éheztek, mert nem volt Nap. Sötétség honolt mindenhol.
Az ötödik korszak hajnalán összegyűltek az istenek, ott ahol az istenek születtek, Teotihuacánban. Mivel a negyedik korszak Napja elpusztult, nagyon sötét volt, mert a csillagok is a Nappal haltak. Az istenek ebben az éhezős, sötét világban arra a következtetésre jutottak - figyelem! - hogy valakinek fel kell gyújtani magát, hogy megszülessen az új Nap. Elsőnek Tecuciztecatl jelentkezett, mert úgy gondolta ő a legnagyobb isten , ezért illő, hogy ő legyen a Nap. Az istenek megrakták neki a máglyát, de végül visszalépett. Ekkor a bölcs és közkedvelt Nanahuatzin nekifutott, beleugrott a tűzbe és .. Nappá változott. Tecuciztecatl annyira szégyellte magát, hogy végül ő is beleugrott és ő lett a Hold.
Az istenek nagyon elégedettek voltak, viszont felfedeztek egy furcsaságot. A Nap és a Hold nem mozgott. Így a többi isten is beleugrott a tűzbe, mert Tecuciztecat és Nanahuatzin az életét áldozta, hogy a Nap és a Hold újra felkeljen. Így az istenek egyenként a nagy kígyóisten Quetzalcoatl-hoz járultak, hogy kitépessék a szívüket. A friss áldozat elindította a Napot és a Holdat a pályáján. Ezért kezdtek az aztékok embereket áldozni, ami több ezer ember életébe került.
Egy kis áldozati útmutató:
Az aztékok nem csak embereket használtak ilyen célokra, hanem állatokat is. Az isteneknek rendszerint követelték a napi, bőgőmajom, kígyó, béka és kutya adagjukat. Igen a kutyák is erre a sorsa jutottak. Igazából az állati áldozatok húsát később megették. Az aztékok direkt erre a célra tenyésztettek kutyákat, amik kicsik és csupaszok voltak és vagy az áldozati oltáron vagy a tepsiben végezték. Ezek az ebek nem ugattak - mivel az aztékok úgy tenyésztették ki őket, hogy erre képtelenek legyenek - de voltak más fajtájú kutyák is. Viszont nekik sem volt annyira szép az élet, mert ha gazdájuk meghalt, feláldozták őket, hogy a túlvilágon is szolgálják őt. Viszont az aztékok fő profilja az élő áldozatok terén az ember volt.
Az aztékok a Napot és a Holdat istennek tartották. Az istenek szeszélyesek - főleg az azték istenek - ezért sok ezer áldozattal lakatták jól őket. Az hagyján, hogy föláldozták az áldozatokat, de folyamatosan tették mindezt, mint a futószalagon. Az aztékok egy külön erre a célra létrehozott hadsereget tartottak fent, akik begyűjtötték az utánpótlást, általában az ellenséges törzsekből.
Évente 50000 embert áldoztak fel. Tehát hetente ezret, óránként hatot és 10 percenként egyet! A Tenochitlán templom felavatása igazi kis népünnepély volt 20000 ezer áldozattal. Az tudni érdemes - ha már idáig eljutottál -, hogy az aztékok alapvetően 5 fajta módszerrel ajándékoztak lelkeket az isteneiknek.
-
Szívügy.
A mellkas felvágása és a még dobogó szív kitépése, amit később egy kőből faragott csónakba helyezve felajánlunk a Napistennek. -
Lefejezés.
Általában a női áldozatokon hajtották végre. A lefejezés előtt valamelyik istennő szerepét játszották el. Gyors és fájdalommentes halál. -
Harcban elesvén.
Az áldozatot egy sziklához kötözik. Kap egy nagy bunkót, amivel védekezhet és így kell kiállnia egy azték harcossal, akinek szabad mozgása és jobb fegyverei vannak. Legalább az illúzió éltet. -
Telitalálat.
Az áldozatnak szánt rabszolgát kikötözik két oszlop közé. A szívét megjelölik egy fehér körrel. Dobó tűkkel és nyílvesszővel lőtték a szerencsétlent, de nem rögtön a szívébe céloztak. Ennek a az áldozati szertartásnak a lényege az volt, hogy minél többet lőjenek bele, mert minél több a vér, annál jobb lesz a termés. A “vért izzad” itt konkrét jelentéssel bír. -
Megperzselve.
Mikor elsőnek olvastam, újra el kellett olvasnom, hogy miről is van szó, mert a többihez képest is … egyszerűen undorító. Raknak egy máglyát, az áldozatot belerakják, aztán kihúzzák, aztán megint bele és megint ki. Addig teszik ezt, amíg elkezd lemállani a húsa. Utána kivágják az oltáron a szívét.
Az állat-és emberáldozatoknak végül a spanyolok vettetek véget egy másik Isten nevében. Cortezt elsősorban az arany érdekelte, de a nem túl finnyás spanyolokat - mert azért aprították az aztékokat és a földműves majákat is - mégis borzasztotta ez a szívkitépéses dolog. Corteznek nem volt könnyű dolga, mivel a papoknak teljhatalmuk volt és nem igazán akarták átadni a hatalmukat egy új vallás miatt. Nehezen is lehetett ezeket a papokat elképzelni jámbor szerzetesként. Az áldozatok lenyúzott bőrét hordták, nem vágták a hajukat, amiben beleragadt minden vér és minden nap felnyiszálták a fülüket, hogy így hallják meg az istenek üzenetét és ráadásként bűzlöttek, mint a több napos tetem. De Cortez megtalálta a megoldást erre a kérdésre: természetesen le kellett vágni a hajukat és fehér palástot kellett ölteniük. A papok ledöntötték az áldozati oltárokat és helyükre keresztet helyeztek. Miért tették mind ezt? Cortez állítólag azt mondta a papoknak: Egyétek meg ezt a kenyeret ez a mi Urunk teste és igyátok meg ezt a bort, mert ez a mi Urunk vére. És ezt a papok megértették. Ha embert esznek akkor átszáll az áldozat ereje beléjük; és ha megeszik az Úr testét és isznak a véréből az isteni lényeg válik eggyé velük. A keresztény “áldozáskor” egy Isten ereje lesz övék - szerintük - és ezért persze, hogy bele mentek.
Okos volt ez a Cortez!
Az öldöklés természetesen nem ért véget ezzel. A spanyolok végig meneteltek egész Közép- és Dél- Amerikán, vért és pusztítást hagyva maguk után. Az aztékokból rabszolgák lettek és halálra dolgoztatták őket. Az azték földekre spanyol telepesek és ültetvényesek érkeztek és a spanyol papok megtérítették az őslakosokat. Lebontották a hatalmas véres piramisokat és … katedrálist építettek helyén.
Utolsó kommentek