ofisz-sztorik

A teát hihetetlenül kifinomult növénynek tartják a Távol -Keleten, és mivel ennyire különleges és nagyra becsült, ezért a felszolgálása is szertartás-szerűen zajlik.

Azt érdemes tudni, hogy a teaszertartás szót a japánok nem használják, csak a mi nyelvünkben létezik, de cserébe ők két megnevezést alkottak ennek a folyamatnak.  

Az egyik kifejezés a chanoyu a másik a sadou. A chanoyu sokkal többet hordoz magában  szellemileg és fizikailag egyaránt, mint gondolnánk. A chanoyu eredeti jelentése “ forró víz a teához”. Maga a kifejezés a nagy teamester Szen no Rikjú nevéhez fűződik, akit a japán “vabi- szabi”  (egyszerű, szerény, szép ízlés) esztétika nagy mesterként tartanak számon. A Szengoku és az Azucsi- Momojama korszak alatt megváltozott a japán társadalom “széphez” fűződő viszonya. A drága, kínai mintára épülő fogadásokat és banketteket felváltotta egy új életforma :  a néma, egyszerű, elegáns és eszköztelen szépség.  

Az egyszerűség tökéletessége megjelent az eszközökben, a mozdulatokban és a más művészeti ágakban, így a harcművészetekben is.

 Az életfilozófia sikere abban rejlett, hogy egyszerű, de kiváló minőségű anyagokkal mutatta be az új stílust, mint követendő szépségideált. A harmóniából újraépülő művészeti stílus által sokkal közérthetőbb lett a zen- buddhizmus a feltörekvő társadalmi rétegek számra.
 

A vabi-sabi a buddhista létezés három útján ( a kis út, a nagy út és a gyémánt út) és a zen földi létet átmeneti állapotnak tekintő tanításán alapul. A wabi-sabi a chanoyu ceremónia természetes része. Az élet nemes egyszerűségére, őszinteségére és szépségére helyezi hangsúlyt. Rikjú  és követői szerint a teaszertartás annyit jelent, mint tüzet rakni, vizet forralni és teát készíteni. Egyszerűen semmi mást.

 A teaceremóniák régebben a porrá őrölt zöld tea - matcha - köré szerveződtek, de ma már megnézhetünk olyan teaszertartást, ahol a szálas teáé a főszerep. Ahhoz, hogy valaki teamesterré váljon, rengeteget kell tanulnia és  gyakorolnia a ceremónia mozdulatait. Nem egyik napról a másik fog ez megtörténni, de kellő elhatározással és elmélyüléssel elsajátíthatóak a mozdulatok és maga a szellemiség is, ha kitartó vagy.

Nézzük, meg hogyan léphetsz a tea útjára  (茶道),Rikjú tanítása szerint.

A Meghívás: a vendéglátó meghatározza az összejövetel témáját és kiválasztja a vendégeket. A meghívottak között lesz egy személy, akinek  speciális szerep jut a közös teázás folyamán. Őt nevezzük első vagy fővendégnek.

A házigazda jóval az esemény előtt (3-4 hét) megírja és kiküldi a meghívókat a résztvevőknek. A fővendég, miután megkapta a levelet, a ceremóniát megelőző napon személyesen ellátogat a leendő vendéglátóhoz, hogy tiszteletét tegye ő maga és a többi meghívott nevében is.  A látogatás vagy “ beköszönés” nagyon rövid: egy meghajlás és udvarias megköszönés.

A vendégek érkezése:
a teaszertartás helye mindig egy szukija vagyis egy teaház. A vendégek miután megérkeztek a kijelölt napon és órában, nem rögtön a szukijaba lépnek be, hanem először megtekintik a kertet.

A teaház kertjében külön kijelölt várakozóhelyen (kosikakemacsiai - 腰掛待合), vagy a teaház egy zárt pihenő helyiségében (macsiai - 待合)  türelmesen várakoznak addig a pillanatig, míg a vendéglátó egy csöndes meghajlással nem üdvözli őket.

Belépés a teaházba:

A csendes meghajlás után a vendéglátó visszatér a teaházba az összejövetel utolsó apró részleteit elrendezni. Amíg minden a helyére kerül, addig a vendégek megmossák a kezüket és a szájukat a kertben. Végül a rituális tisztítás után ők is belépnek a teaház ajtaján, ahol találkoznak a teamesterrel.

A vendégek  először a tokonomát (床の間) - ez egy szoba, ahol a kerámiákat, festményeket virágdíszeket és más művészi alkotások bemutatására használnak -  szemlélik meg és benne lévő tárgyakat. A tárgyak lehetnek képek, falitekercsek, ikebana, origami, teaszertartáshoz szükséges tárgyak, bármi, ami az adott témához illik.  Igazából nem fontos, hogy mit ábrázol, hiszen a múlandóságot közvetíti.
Ezzel párhuzamosan a teaceremónia eszközei is előkerülnek, amit szintén szemrevételeznek a vendégek.

Miután megtekintették az eszközök szisztémáját, ennek tudatában helyezkednek el, mindenki a neki szóló helyre ül.

A tea:

Kezdetnek édességet esznek. A vendéglátó eközben előkészíti a porrá őrölt zöld teát. Harmonikusan, szépen egyenletesen teszi mindenezt.

Komolysággal, odafigyeléssel közösen készülnek fel a teázásra.  A témától függ, hogy mennyire komplex vagy összetett, hogy hígabb vagy sűrűbb teát isznak a szertartás alatt. A híg tea esetében minden vendég külön csészét kap, ha pedig a sűrű a tea, a meghívottak egy csészén osztoznak.

A tea elfogyasztása:

A teákat soha nem ízesítik, ugyanis az előtte elfogyasztott édesség éppen elég édes ízvilágot ad a zöld teának.  Minden csésze 2-3 parányi kortyot tesz ki. Nem a mennyiség a lényeg itt, hanem az ottlét. Ha a csésze kiürült, megforgatják, megnézik és megőrzik a pillanatot.

Beszélgetés:

A teaszertartás alatt szigorúan csak fővendég beszélget a vendéglátóval, képviselve magát és a többi vendéget is.  A többi vendég nem kezdeményezhet kommunikációt a házigazda felé. Elég pár gesztus vagy egy-két elismerő szó.

Távozás:

A teaceremónia után a vendégek és a vendéglátó kimennek a kertbe és egy csendes meghajlással elbúcsúznak egymástól.

A teaszertartás különböző mozdulatainak megtanulásához gyakorlás, gyakorlás és még több gyakorlás kell. Az időről nem is beszélve-és a nekünk itt nyugaton főleg időnk nincsen. Pedig a teaceremónia segíthet megértened létezésed okát, hogy miért vagy ott ahol vagy. A chanoyut követve saját magunkat, munkánkat, családunkat érthetjük meg.

Ez pedig minden időt megér.

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3
vagy akár 7 napig is tarthat.

A Felkelő Nap országában érdekes a szilveszterhez köthető szokásokat találunk.
Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap
a mai napig hivatalosan ünnepnap. Ilyenkor nincsenek nyitva a boltok, a bankok, a hivatalok. Mindenki otthon ünnepel a családjával.  

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Az új évet megelőző napokban komolyan lehet számítani óriási tömegekre, főleg a postán. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. Sokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg. Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut!

Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleiknek.

Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény
miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni
a gyászolókat.

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára.
Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. 
Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is. Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert
“így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”. 

Az év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista
és sintoista papokat és papnőket.

Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek
fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt! 
Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.
Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt.
 

Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét. 
A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant.  Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól
a legidősebbekig. 
Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok.  Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból. Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától,
mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.  December 31.- én az év utolsó naplementéjének kezdetétől egészen és január 3. éjfélig lehet elsősorban sintoista másodsorban buddhista szentélyben imádkozni és adományt tenni.

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik
ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A világon a szerencsét
hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól. A lényeg ugyanaz. Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. 

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek.

Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket.

Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata.

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

A kulturális  szokások országonként változnak. Valahol nincsen nagy különbség két kultúra találkozásánál,de minél messzebbre kalandozunk annál különlegesebb szokásokkal találkozunk. Előző blogunkban a gesztusokat jártuk körbe,de a mostani bejegyzést úgymond “protokollárisabbá” tesszük.  Az etikett és a protokoll szabályai nemzetköziek, még is érdemes néhány mozzanatot elsajátítanunk – ami lehet verbális vagy non-verbális kommunikáció – ha egy idegen országba szeretnénk  a kapcsolatainkat elmélyíteni. Egy kis empátia és odafigyelés minden helyzetben előre visz a céljainkhoz.A felkelő nap országára ez különösen igaz. A második világháború óta  a Japán gazdaság nulláról épült újjá(ne felejtsük el a Hirosimát és Nagaszakit sem)  jelentősen modernizálódott az ország átvéve a nyugati szokásokat és talán
úgy tűnik hogy megkopott a régi tradíció, azonban a mai napig fellelhetőek és mindennapokban használatosak azok a szigorú szokások és  szabályok, melyek nyugati szemmel lehet furcsának tűnnek.

Elmondható, hogy a japánok  nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de bizalmat ébreszthetsz bennük, ha a tiszteled a hagyományaikat és hajlandó vagy elsajátítani néhány szót és alap viselkedési szokást.
 

Igazából elvárják,de ez hozzátartozik Japán “Janus” természetéhez. 

Japánban mindennél fontosabb a tisztelet, a megbízhatóság, feltétlen engedelmesség és ami igazán áthatja az egész társadalmat az az udvariasság. Európai szemmel
ez megint egy merev dolognak tűnik,de nézzük azt az oldalát, hogy mennyivel gördülékenyebben menne minden,ha itt is megadnánk a kölcsönös tiszteletet és udvariasságot egymásnak. Itt Japán megint túl tesz mindenen, ugyanis ők akkor is igyekszenek udvariasak lenni ,mikor nem akarnak.

Ennek oka ,hogy a nyelvük sem engedi(nyelvtanilag lehetetlen),mert teljesen más mondat rendszerrel és megszólítással beszélgethetünk a barátunk édesanyjával
vagy a barátinkkal a kávézóban. Erre van egy külön mondat szerkezet típus. 
A japán kultúra alapvetően nem verbális, így nem kell mindent szóban kifejezni,
de az ösztönös udvariasság megköveteli, hogy rengeteg beszéddel vegyék körül a cselekedeteiket.

Így például a japánok szinte mindenért elnézést kérnek és az egyik leggyakoribb szó a “sumimasen”, azaz bocsánat.

A japán kommunikáció megértéséhez egy dolgot lehet hozzáfűzni: nem kell megérteni csak követni lehet,vagy nyugati szubkultúrából érkezőnek csúnyán szólva,utánozni.

Míg a legtöbb ember szeret órákat tölteni a konyhában és bonyolultabbnál bonyolultabb gasztro- különlegességek létrehozni, és persze villogni a tudományával, addig az emberiség bizonyos egyedei - mint szerény személyem -
sikítva menekül a konyhai teendők elől.

Képes vagyok főzni, igaz általában az első 3 próbálkozás óriási bukást eredményez, de végül tökéleteset alkotok. A vezérelvem mindig az egyszerűség lehetőleg olyan ízvilággal, amitől a mezei polgárt nem rázza ki a hideg.

Lehetne a mottóm : finomat, gyorsan, egyszerűen.

Nem kenyerem a pepecselés, a hosszú főzőcskézést pedig  minden irányból próbálom elkerülni. Recepteket sem mesélek az év 364 napjában, de most kivételt teszek.  Ha olyanok vagyunk, akik kedvelik a tematikus eseményeket, ami akár lehet egy saját szervezésű távol-keleti vacsora a barátoknak, akkor a következő menüt nekünk találták ki. Pár  finoman inspiráló finomság egy igazi japán vacsorához. Még főzőtanfolyamra sincsen szükségünk!

A Japán ihlette receptek az előételektől a desszertekig csak rád várnak, hogy nekikezdj és bezsebeld az elismeréseket.

Kattints az ételek nevére a teljes recept olvasásához!

1.  Edamame hummusz

Íme az edamame! Sok-sok rosttal, fehérjével, antioxidánsokkal és vitaminokkal.
Mi is az edamame? Zöld szójabab, népszerű egészséges táplálék, amelyet sokféleképpen fel lehet használni. Használják fűszerként, megeszik nyersen salátában és készítenek belőle pürét. Mi is azt fogunk!

2. Teriyaki Marha Canapé

A canapé-k  könnyű, kis ízletes  előételek, amelyet az étkezések előtt szolgálnak fel. Elkészíthetjük őket kis piritósként, szendvics falatkákként vagy saláta ágyon tálalva. Az összetevők egyszerűek és kevesebb, mint 10 perc alatt elkészíthetők.

3. Tonhal tataki & mangó saláta

A tonhal minden idők legkedveltebb étele minden japán számára, így a japán vacsora készítők számára is. A tonhal elkészítéséhez számos variáció létezik, én most hoztam egy kicsit rendhagyó, de egyszerű módot, hogy finom tonhal salátánk legyen. Szerezz a halhoz mangót és már is kész ez a rendkívül egyszerű, de szuper tonhal tataki saláta, hogy lenyűgözd a vendégeidet.

4. Sushi rizs & Hosomaki

Az elmaradhatatlan sushi. Minden japán vacsorához hozzátartozik az otthon elkészített sushi. Az este királynője (vagy királya) leszel, ha sikerül néhány kézzel készített sushit tálalnod a vendégeknek. Ezzel  a recepttel igazi konyhatündér lehetsz, mert megtanulhatod, hogyan készíts házi sushi rizst és hogyan alkoss szépséges sushi tekercseket.

5. Yuzu, gránátalma & bárányborda ... Rendben, de hogy jön ehhez a gránátalma? Katt a linkre és megtudod!

A bárányt  nagyon szeretik a japánok, és nem is hinnénk, hogy a marhahús után ezt hús típust fogyasztják a legtöbben. Ahhoz, hogy különleges és könnyű “tavaszi” báránysültet kapjunk japán stílusban, kelleni fog egy bizonyos citrus, a  yuzu.

A yuzu nagyon különleges citrus, nem annyira savanyú mint a citrom, de van egy egzotikus íze, amitől az ételek frissek és mennyiek lesznek. Süsük meg a húst, öntözzük meg yuzulével és tálaljuk sült édesburgonyával, rizzsel vagy salátával kívánság szerint.

6. Csokoládé & Tofu

Végül a desszertről, mert egy jó házigazda ugye készül egy  kis édességgel is, nem igaz?A következő desszertet gyorsan és könnyen, szinte pár perc alatt -oké egy fél óra azért kell neki- meg tudod sütni. Ez a süti azért is különleges, mert gluténérzékenyek és cukorbetegek is bátran vehetnek belőle a vacsora végén.

A japán  konyha nagyon sok oldalú  és nem csak szusi létezik, próbáljatok ki bátran mást is.