Adók. Amit kivetnek és beszednek.Jobb esetben tudod, hogy miért adózol és azt, hogy az adód mire kell. Aztán, ha mélyebben belemerülsz az adózás miértjeibe, akkor döbbensz rá, hogy olyan fura és néha kifejezetten fölös adónemek vannak (valamelyiknek a neve konkrétan nonszensz, mint például a Innovációs járulék, Kamarai hozzájárulás vagy a Kulturális adó ), amelyek nélkül egyszerűbb lenne mindenki élete.
Én nem vagyok adószakértő, tehát a bejegyzésem sem százalékokról vagy adónemek elemezgetésről fog szólni, hanem a legfurcsább és elképesztőbb adókról. Azok neveiről és alkalmazásáról. Időn, téren fogok áthaladni és földrajzi határokat fogok átlépni, hogy bemutassam; régen és most is milyen kreatív módon vegzálta az állam a polgárait.
Pecunia non olet
Avagy a pénznek nincsen szaga. Az idézet Vespasianus császár nevéhez fűződik, aki a nyilvános illemhelyeket megadóztatta. Így pótolva a kincstári hiányt, és még csavart is egyet a dolgon. Ugyanis nem csak a nyilvános toaletteket adóztatta meg, hanem a folyékony emberi végterméket, a vizeletet is.
Hogy miért tette mindezt? Szerte a Római Birodalomban rengeteg fürdő és nyilvános wc épült, így a nagy számok törvénye értelmében rengeteg pénzt be lehetett szedni. A vizelet viszont nagyon kelendő “ipari alapanyagként” szolgált rá, hogy megadóztassák. Az emberi pisit az ammónia tartalma miatt felhasználták a mosáshoz, kelmék festéséhez és egy igen bizarr dologhoz: a bőrbarnításhoz. Képzeljük el, hogy nem szoliba megyünk, hanem megfürdünk egy adag húgyban. Guszti.
A rómaik mindig is pragmatikusak álltak hozzá az élethez. Ha egy rabszolga elég pénzt gyűjtött össze, hogy megváltsa a szabadságát, akkor rögtön csengethetett az állam bácsinak is. Nem csak a saját életének az árát, hanem azt a díjat is, amit a nagy Római Birodalom rabszolga-felszabadítási adónak hívott. A rabszolga mint befektetés, így többszörösen megtérült. Ebből is látszik, hogy a kapitalizmust nem a múlt században találták fel.
A svédcsavar
A svédek sem mennek a szomszédba ötletes adók kitalálásában. A most következő adó precedens értékű, mert most is alkalmazhatják. Ez pedig a babanév - adó, ami tulajdonképpen egy keresztelési adó.
A svédországi adóhivatal feladata, hogy gyermek nevét 5 éves koráig elfogadja és ha nem teszi, akkor a szülők elég sokat fizetnek a svéd koronának. Ennek összege 7700 svéd korona, – forintra átszámítva – 250 ezer forint.
A orosz medve bundája sem az övé
Nagy Péter cár 1698-ban bevezetett egy igen szőrszál hasogató sarcot. A szakáll adót azokra a férfiakra rótták ki, akik a régi orosz hagyományokat követték, tehát nem voltak hajlandóak levágatni arcszőrzetüket. Választaniuk kellett: olló vagy plusz adó. Az intézkedésnek nem is inkább a több pénz begyűjtése volt a célja, hanem az ország “nyugatibbá” nevelése.
Nagy Péter álma az volt, hogy Oroszországot, mind kultúrájában, mint életvitelében Franciaországhoz hasonlóvá tegye. Ezért találta ki a szakáll adót, amelynek értéke 50 rubel volt. Hogyan tudták a férfiak igazolni később, hogy az adót megfizették?
A szakállas férfiak, miután befizették a kincstárnak a díjat, kaptak egy pénzhez hasonló érmét. Ha az adóellenőr megjelent, ezzel tudták igazolni magukat. Viszont ha elvesztették, vagy nem fizették meg azt, ami a cáré, akkor a kényszer-borotválás tortúráját kellett elszenvedniük.
A ködös Albion közterhei
A britek mindig képesek meglepetést okozni nekem. Például itt van a földigiliszta futtatás vagy a sajtkergetés, lehetőleg egy irtó meredek domboldalon véghez víve a műveletet. Az adóikkal sincsen másképp.
1660-tól egészen 1689-ig dívott a kandalló adó és emiatt, hogy ne kelljen fizetni, rengeteg házban befalazták ezen tűzrakóhelyeket. Miután ezt eltörölték, megérkezett még egy gyöngyszem : az ablak adó. Igen, minden házat, viskót és palotát megadóztattak ablak ügyben. Az adóbehajtóknak egyszerű dolga volt: megszámolták hány ablak van a házon. 10 ablak alatt 2 shillinget, 10-20 ablak között 6 shillinget, 20 ablak felett pedig 10 shillinget kellett fizetni. Ennek az lett az eredménye, hogy az angol otthonok kevés ablakkal épültek és ez súlyos egészségügyi kockázatot jelentett.
Ezt az adót 1850-ig megtartották.
Voltak még sokkal érdekesebbek sarcok is. Valahogy az 1700-as években években imádták az enteriőr adókat, mint a tapéta- szőnyeg-vagy a gyertya adó. Megadóztatták a divatkellékeket is. Létezett kalapadó, parfüm-és parókakészítő adó is.
Mivel ebben az időszakban nagyon elszaporodtak a kártyabarlangok, a szerencsejátékot is felügyelet alá vonták. Elsőnek a kockajátékokkal kezdték a 16. században, majd 1710-re megötszörözték az adó értékét és a kártyát is hozzátették, mint adóköteles szerencsejáték eszközt. Az emberek alkalmazkodtak a zord időkhöz, hamisítani kezdték a kártyákat és nem vásárolni. Viszont ez az adó egészen 1960-ig létezett.
A fura újkeletű adók egyike a környezetvédelmi adónak is minősülő tehénszellentés adó. Az ok amiért a bocipukit megadóztatják, az a szellentésben lévő magas metán és széndioxid tartalom miatt van. A kecskék, szarvasmarhák, birkák és minden olyan állat, amely összetett gyomorral rendelkezik, az mind ilyen esszenciális galambocskákat ereget, ami nincs jó hatással a környezetre, és ezért szabtak ki rá adót.
Nem jelentéktelen mennyiségről van szó, a mintegy 1,5 milliárd szarvasmarhát teszik „felelőssé” a globális felmelegedést okozó metángáz-kibocsátás 18 %-áért! Elsőnek Új-Zéland kormánya javasolta, de már az EU államai közül Dániában és Írországban is alkalmazzák.
A világon mindenhol adózunk és mindenhol van valamilyen illeték. Vagy mégsem? Van egy hely, ahol az adót mint szót sem ismerik.
Az országban kevesebb, mint 400.000 ember él, akiknek nem kell adót fizetniük, mivel anélkül is fenntartható minden. Ingyenes az orvosi ellátás, az állam lakásokat is ad az embereknek és a rizs árát is megtámogatja. Így nem csoda, hogy annyian tisztelik és imádják szeretett vezetőjüket a brunei szultánt.
Láthatjuk, érdekesebbnél érdekesebb adók születtek a történelem során. Mint rendes polgár adózunk és reméljük ( reméljük hangsúlyozom), hogy a befizetett összeg tényleg minket szolgál.
Isaac Asimovot idézve:
“Adóim összege évről évre egy nagyságrenddel magasabb, mint amennyit legmerészebb álmaimban (doktorálásom idején) összes jövedelmemnek elképzeltem - és úgy fizetem ki, mintha a fogam húznák. Az adókat mégis kivetik, mindenki tiltakozása ellenére, mert feltétlenül megköveteli - mindenki! Megköveteljük, hogy az állam fenntartson különböző költséges szolgáltatásokat, s ehhez tetemes és bonyolult adózás szükséges. Megkövetelni a szolgáltatást, de panaszkodni, hogy fizetni kell érte - ez képmutatás, ha értik az ellentmondást, és gyengeelméjűség, ha nem.”
Utolsó kommentek