ofisz-sztorik

A cím alapján ez a bejegyzés akár lehetne egy amolyan japán gasztro-mese is, de én inkább szeretnék a tényeknél maradni. Igaz, egy nagyon érdekes történetet fogok most leírni, amelynek fő témája: a különleges japán konyha miértjei.

A szigetország konyhája a világ legegészségesebb ételeivel dicsekedhet és mellesleg az egyik legkülönlegesebb ízvilág is hozzájuk tartozik. A távol-keleti konyhák különböznek egymástól. A japán konyhát  nem lehet összehasonlítani a kínaival, a koreaival vagy a vietnámi ízvilággal. Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy a japán emberek nagyon sok zöldséget, rizst és nyers halat esznek - hozzátenném nem csak szusi létezik- , a tengeri herkentyűkről nem is beszélve. Ezen kívül fogyasztanak mindenféle húst is, de nem volt ez mindig így.

A japán étrend szinte évszázadokig vegetáriánus volt. A halételeket leszámítva mindig csak rizst, zöldségeket ettek. A portugálok ismertették meg velük “igazán” a sütés tudományát a 16. században, ugyanis a portugálok előtt a legtöbb étel fatűzön párolva készült. Még most is sok helyen ezzel a módszerrel főznek. Ezen ételeknek az energia tartalma magas, viszont kalóriaszegények  is. Ezért egészségesek. Nagyon szívesen fogyasztják a szasimiket, amelyek rizsből, rengetek tengeri herkentyűből és zöldségek kavalkádjából áll, szigorúan párolva, illetve a már említett szusit is.

A szusi egyébként a japán konyha igazi reklám arca.  A szakácsok igazi kis műremekeket készítenek a rizsből, nyers halból vagy rákból, amiket művészi pontossággal tálalnak . Én néha kifejezetten sajnálom megenni őket, mert olyan kis szépek. Az apró ínyencfalatok varázsát a látvány és az íz - nem mellesleg a wasabi, a vizitorma - együtt adja.

A japánok nagyon szeretik a tésztaételeket is. Mint írtam, a szusin túl is vannak nagyon finom ételek, amik esetleg az európai gyomornak befogadhatóbbak:
és ezek a tészafélék.

Rengeteg tésztafélét készítenek, tájegységként változó ízekkel és alapanyaggal. Nem csak rizslisztből csinálnak tésztát,hanem másfajta gabonából is. Japán szerte az egyik legkedveltebb tésztaétel a vadbúzalisztből készített szoba. A szobát általában hidegen fogyasztják, különféle szószokkal és nagyon, de nagyon finom. Híresek még a japán levesek, amelyeket mindig sok tésztával fogyasztanak. Amennyire a tészták és a halételek népszerűek és gyakran fogyasztott ételek alapanyagai, addig a tejtermékek nem igazán váltak a japán emberek kedvenceivé.

A viccet félre téve, a japánok valahogy ösztönszerűen irtóznak a tejtermékektől.
A sajtoktól egyszerűen undorodnak és soha nem főznek vajjal vagy kenik rá valamire azt. Magyar vonatkozásban például a tejberizst egyszerűen nem értik. Körülbelül olyan sokkal élik meg a tejberizzsel való találkozást, mint az olaszok, mikor meglátnak egy tál sajtos tejfölös tésztát.

Hogyha sejtenék, bizonyos helyeken a túróscsuszára még cukrot is tesznek … ez lenne az igazi pszicho -bio hadviselés számukra.

Mivel Japán időjárása befolyásolja az emberek minden napi életét - a nyarak Japánban 5 hónapig tartanak és  80% páratartalommal még megfejelve a hőséget - ezért az étkezésüket is a hónapokhoz igazítják. A nyári étrend teljesen más, mint a téli. Tulajdonképpen az első őszi napot - amikor a hőmérséklet egy icike-picikét csökkenni kezd - az angolna napjának is nevezik, mert ilyenkor egész Japán angolnát eszik rizzsel. Azért teszik ezt, mert előző hónapokban mindenki izzadt és csak vizet ivott, enni nagyon nem esznek a nyári hónapok alatt, ezért nagyon le is fogynak. Az angolna napja jelképezi az elvesztett energia pótlásának kezdetét. Az biztos, hogy még egy nép nincs a Földön, amely ennyire figyelne az ételek küllemére. Ennek oka az, hogy a japánok évszázadokig mély szegénységében éltek és egyedül a rizs, a hal  és a zöldségfélék volt a fő táplálékforrás szinte minden japán ember számára.

Emiatt a legtöbb japán étel, mondhatni pofonegyszerű, de törekednek a látványos és harmonikus megjelenésre.

A modern és gyors ételek is utol érték Japánt és mostanában ami egészséges és tradicionális az nem annyira menő a fiatal japánok körében. A mai japán fiatal, aki követi főző-és ételtrendeket, nem eszik annyi halat, tenger gyümölcseit, rizst vagy tofut (ezt megértem valahol), hanem steaket esznek helyettük. Pontosabban, húst hússal, a hamburgerekről és a más amerikai ételekről nem is beszélve. Csakhogy ezzel az a baj, hogy a japánok emésztőrendszerének -valószínűleg genetikai adottságuknak köszönhetően - felépítése nem alkalmas sok hús fogyasztására. Ráadásul a párás és fülledt éghajlat sem kedvez a sok “sztéku” evésének.
 

Viszont ők a steakeket előszeretettel fogyasztják és ennek köszönhetően megjelentek a különböző gasztroenterológiai problémák, a cukorbetegség és az elhízás. Az utóbbi 3 már lassan népbetegségnek minősül náluk is, pedig ez még egy 10-20 éve nem volt jellemző a japánokra. Ha már a sztékunál tartunk, akkor mivel Japánról van szó, és oké a sztéku nem ősi japán étel, de ebben is tökéleteset alkottak. Hiába, hogy a steak nem jó nekik, mégis Japánból származik a világ legdrágább marhahúsa.

A különleges húsért kilogrammonként 50-60 ezer Ft is kell fizetni.

Hogy ez minek köszönhető?

A Kobe tartományból származó szarvasmarha különleges tenyésztési körülményeknek köszönheti a hírnevét.  

Húsa a legdrágább és állítólag a legexkluzívabb ízzel rendelkezik.  Az állatok takarmánya  gabonából, répából, krumpliból és különböző növények csírájából áll.
A tenyésztők növesztő hormonokat  és betegség megelőző antibiotikumokat abszolút nem használnak.

Az állatokat a lehető legtermészetesebb és kényelmesebb környezetben tartják.

A tenyésztés egyik legfurcsább mozzanata a masszázs. Minden marhának minden nap jár egy 2-3 órás kényeztetés, ami mellé sör és rizsboros permet is dukál. A sört az állatok megisszák, a nyári forró hónapokban akár kétszer annyit is kapnak, mint egyébként kapnának. Ettől megmarad az étvágyuk és habzsolják finom falatokat. A sör és a vitamindús mindennapi betevő mellé, még klasszikus zenei is szól, hogy az állatok a legnagyobb harmóniában fejlődhessenek. A programtól az állatoknak 30% több telítetlen zsírsavat tartalmaz a húsuk ez által nem csak a világ legdrágább, de egyben a legfittebb húsával rendelkeznek ezek a bocik.

Ha koleszterint diétára adod a fejed, csak ezt a húst tudom ajánlani! Jó étvágyat hozzá.

Minden kultúrában más más szokások övezik a nagykorúság megünneplését. Ma már az európai hagyományok elvesztették azt a szakrális ünnepi szokásokat, ami által egy nő vagy egy férfi egy beavatási szertartás során nagykorúvá válik és teljes jogú tagja lesz a társadalomnak vagy közösségnek, annak minden kötelezettségével és jogával.

Egyszerűbben szólva:  nincs benne semmi szépség. Megkapjuk a személyit, szavazhatunk, adózhatunk, házasodhatunk és minden felelősség minket terhel. Persze megünnepeljük a 18. szülinapot, barátokkal és a családdal is. A világ túlsó felén - Japánban - a lányoknak megadatik a felnőtté válás különleges eseménye.

Létezik egy ősi ünnep amit i.e. 714 óta tartanak, amikor a fiatal uralkodó új ruhát öltött, új frizurát kapott, ezzel is jelezve a felnőttkorba lépését.  Az ünnepség gyökerei az ősi sintó vallás rituáléhoz llehet visszavezetni. A szentélyeket a többség az ünnepek mellett minden hónap 1. és 15. napján keresi fel.

A "Felnőttek Napja" is január 15- én ünnepelték, ma már annyiban változott ez a szokás, hogy január 2. hétfőjére teszik. 

A Nagykorúság Ünnepe régi hagyomány, amely az ókori Japánban nagy tűzünnepek számított. Akkor 6 db óriási oszlopokkal alátámasztott fáklyát kellett a templom körül hétszer körbevinni a férfiaknak. A lényege ennek a szertartásnak az volt, hogy tudatosítsa minden nagykorúval a felnőttséggel járó felelősséget.

Ma már annyiban változottak a szokások, hogy a férfiak lehetnek öltönyben, de sokan még most is felveszik erre az alkalomra megfelelő hagyományos ruhát sötét kimonót és hakama-t. Az ünnep igazából a lányokról szól, akik ilyenkor gyönyörű furisode nevű kimonót öltik magukra - ezt a kimonót csak a hajadonok hordhatják- melynek hosszú ujja van, és „zóri” szandálban vonulnak csoportosan a városban.

Ezen napon a hagyományokat követve ellátogatnak a sintoista szentélyekbe, ahol rituális megtisztulási szertartáson vesznek részt. Elsőnek megmossák a kezüket és a szájukat és csak ezek után léphetnek be a templomba. Miután ezeket megtették, akkor léphetnek be a templomba és tehetik fel a fogadalmi táblákat és a saját kézzel írt kívánságaikkal. Japán más területein, megemlékeznek azokról a szülőkről, akik nem tudták megélni gyermekük nagykorúságát. Azok a lányok, akik elvesztették szüleiket a kimonójukon viselik szüleik fényképét végig a szertartások alatt.

Emlékeznek és nem felejtik el azokat a barátokat, osztálytársakat akik valamilyen szerencsétlenség folytán , nem élhették meg ezt a napot.

Ez egy kicsit kétarcú ünnep, amely együtt jár az emlékezéssel  a jókedvek és az önfeledt szórakozással, igaz csak Tókióban. Ott ugyan is az évek alatt kialakult egy
új szokás, ami ceremóniák utána következik.  Minden új felnőtt ellátogat tokiói Disneyland- be és vígan pózolnak a Mikivel és Minnivel, illetve a második kedvenc helyük a Toshimaen vidámpark, ahol a birodalmi rohamosztagos is megjelenik.

Végül is most már nem kiskorúak és szabadon ihatnak alkoholt, dohányozhatnak és minden tettükért saját maguk felelnek.

Ajándékot kapni és adni is nagy öröm, de az ajándékozási szokások mások Japánban.

Természetesen én itt a családi, baráti karácsonyi ajándékozásra gondolok. Igaz, Japánban is ünneplik a karácsonyt, de inkább úgy mint  a Valentin napot, amivel kapcsolatban érdemes egy - két dolgot áttekinteni.

1. 
   A számisztika fontos - a 13-as szám nálunk is elvileg a balszerencsét jelöli - és ez meghatározza a japánok viszonyát a 49-es számhoz. Ez a babona, ami egyébként Kínából ered, akkor miért  is vészjósló?
   
   
   Ezen számok - tehát  a 4-es és a 9-es -  szerencsétlenséget hoznak a házra és a benne lakó emberekre, ha nyelvi szempontból nézzük, világosabban fogjuk látni, miért. A 4- es szám japánul “shi” ami a halált is jelenti.  A 9-es számot japánul “ku”- nak nevezzük és van erre egy másik “ku” is , ami szenvedést jelent. Ettől a számtól egészen rettegnek, mert két rossz jelentésű számot kombinál, ráadásul kiejtve úgy hangzik, mintha azt mondanánk: halálig tartó fájdalom.
   
   A 4-es szám hiányzik a liftek, emeletek vagy a kórtermek számozásánál. Ha szeretnék meglepni őket valami nagyon hasznossal, akkor ne olyan pólót válasszunk nekik, amin 49 vagy a 4-es esetleg a 9-es szám van feltüntetve.
   
   
   Vegyünk nekik valamilyen formában  - akár élő is lehet - fekete cicát, mert  ők bizony szerencsét hoznak

2.
A fésű sem jó választás, ha esetleg eszünkbe jut  valamilyen jó márkájú fésűt vennénk japán barátnőnknek, sürgősen felejtsük el.

Itt is egy kis japán nyelvlecke következik. Japánul a fésű “ khushi" amely a “ku” és a “shi” kombinációjából született. Tehát a fésű is halált és szenvedést jelent.

3.
Japánban sem illik kést vagy szúró -vágó eszközt ajándékba adni.

Ugyan abból az apropóból: elvághatja a kapcsolatot, a barátságot és a szeretetet.

4.
Japánban a  tükör a császárt jelképezte a trónnal és a karddal együtt. Készítettek nyolcszögletű tükröt, ami a fém elemet szimbolizálja és  magát Amateraszu napistennőt jelképezi.

A legenda szerint az ő tükre adta vissza a világosságot a világnak. Ez a tükör ébreszti fel és tükrözi őt vissza, így a világ és a tér szimbóluma egyben. Kapcsolatba hozták a nyolcas számmal és az isteni teljességgel is, mert a tükör nem csak a Nap, hanem a Hold szimbóluma is, mert mindkettőt visszatükrözi.

A tükörnek van egy ilyen arca is Japánban, de van egy másik is, ami hasonlóan a mienkhez nem éppen pozitív. Ezért ne kedveskedjünk nekik ilyesmivel, mert ugyanúgy mint nálunk, a törött tükör rosszat jelent.  Bár itt elég maga az asszociáció, hogy a tükör törhet. Ezért az ép tükör is rossz jel , főleg ha nászajándékba adjuk.

Amire még felhívnám a figyelmet, hogy Kína mellett Japánnak a legbonyolultabb az ajándékozási kultúrája. Konkrétan a csomagok átadása egy rituáléra hasonlít.

Szokás  náluk olyan ajándékkal viszonozni a figyelmességet, mely a kapott ajándék értékének a fele. Ezért fontos, hogy ne adjunk túlontúl drága ajándékot, mert akár még a fele is zavarba ejtő lehet vendégeink számára.  A kevesebb több.  

Fontos a csomagolás minősége és szépsége, tehát egy ajándék zacsi nem elég, fontos, hogy megadjuk a módját az ajándékozásnak. Hiába, Japánban az ajándékozás tényleg szinte már egy művészeti forma!

A teát hihetetlenül kifinomult növénynek tartják a Távol -Keleten, és mivel ennyire különleges és nagyra becsült, ezért a felszolgálása is szertartás-szerűen zajlik.

Azt érdemes tudni, hogy a teaszertartás szót a japánok nem használják, csak a mi nyelvünkben létezik, de cserébe ők két megnevezést alkottak ennek a folyamatnak.  

Az egyik kifejezés a chanoyu a másik a sadou. A chanoyu sokkal többet hordoz magában  szellemileg és fizikailag egyaránt, mint gondolnánk. A chanoyu eredeti jelentése “ forró víz a teához”. Maga a kifejezés a nagy teamester Szen no Rikjú nevéhez fűződik, akit a japán “vabi- szabi”  (egyszerű, szerény, szép ízlés) esztétika nagy mesterként tartanak számon. A Szengoku és az Azucsi- Momojama korszak alatt megváltozott a japán társadalom “széphez” fűződő viszonya. A drága, kínai mintára épülő fogadásokat és banketteket felváltotta egy új életforma :  a néma, egyszerű, elegáns és eszköztelen szépség.  

Az egyszerűség tökéletessége megjelent az eszközökben, a mozdulatokban és a más művészeti ágakban, így a harcművészetekben is.

 Az életfilozófia sikere abban rejlett, hogy egyszerű, de kiváló minőségű anyagokkal mutatta be az új stílust, mint követendő szépségideált. A harmóniából újraépülő művészeti stílus által sokkal közérthetőbb lett a zen- buddhizmus a feltörekvő társadalmi rétegek számra.
 

A vabi-sabi a buddhista létezés három útján ( a kis út, a nagy út és a gyémánt út) és a zen földi létet átmeneti állapotnak tekintő tanításán alapul. A wabi-sabi a chanoyu ceremónia természetes része. Az élet nemes egyszerűségére, őszinteségére és szépségére helyezi hangsúlyt. Rikjú  és követői szerint a teaszertartás annyit jelent, mint tüzet rakni, vizet forralni és teát készíteni. Egyszerűen semmi mást.

 A teaceremóniák régebben a porrá őrölt zöld tea - matcha - köré szerveződtek, de ma már megnézhetünk olyan teaszertartást, ahol a szálas teáé a főszerep. Ahhoz, hogy valaki teamesterré váljon, rengeteget kell tanulnia és  gyakorolnia a ceremónia mozdulatait. Nem egyik napról a másik fog ez megtörténni, de kellő elhatározással és elmélyüléssel elsajátíthatóak a mozdulatok és maga a szellemiség is, ha kitartó vagy.

Nézzük, meg hogyan léphetsz a tea útjára  (茶道),Rikjú tanítása szerint.

A Meghívás: a vendéglátó meghatározza az összejövetel témáját és kiválasztja a vendégeket. A meghívottak között lesz egy személy, akinek  speciális szerep jut a közös teázás folyamán. Őt nevezzük első vagy fővendégnek.

A házigazda jóval az esemény előtt (3-4 hét) megírja és kiküldi a meghívókat a résztvevőknek. A fővendég, miután megkapta a levelet, a ceremóniát megelőző napon személyesen ellátogat a leendő vendéglátóhoz, hogy tiszteletét tegye ő maga és a többi meghívott nevében is.  A látogatás vagy “ beköszönés” nagyon rövid: egy meghajlás és udvarias megköszönés.

A vendégek érkezése:
a teaszertartás helye mindig egy szukija vagyis egy teaház. A vendégek miután megérkeztek a kijelölt napon és órában, nem rögtön a szukijaba lépnek be, hanem először megtekintik a kertet.

A teaház kertjében külön kijelölt várakozóhelyen (kosikakemacsiai - 腰掛待合), vagy a teaház egy zárt pihenő helyiségében (macsiai - 待合)  türelmesen várakoznak addig a pillanatig, míg a vendéglátó egy csöndes meghajlással nem üdvözli őket.

Belépés a teaházba:

A csendes meghajlás után a vendéglátó visszatér a teaházba az összejövetel utolsó apró részleteit elrendezni. Amíg minden a helyére kerül, addig a vendégek megmossák a kezüket és a szájukat a kertben. Végül a rituális tisztítás után ők is belépnek a teaház ajtaján, ahol találkoznak a teamesterrel.

A vendégek  először a tokonomát (床の間) - ez egy szoba, ahol a kerámiákat, festményeket virágdíszeket és más művészi alkotások bemutatására használnak -  szemlélik meg és benne lévő tárgyakat. A tárgyak lehetnek képek, falitekercsek, ikebana, origami, teaszertartáshoz szükséges tárgyak, bármi, ami az adott témához illik.  Igazából nem fontos, hogy mit ábrázol, hiszen a múlandóságot közvetíti.
Ezzel párhuzamosan a teaceremónia eszközei is előkerülnek, amit szintén szemrevételeznek a vendégek.

Miután megtekintették az eszközök szisztémáját, ennek tudatában helyezkednek el, mindenki a neki szóló helyre ül.

A tea:

Kezdetnek édességet esznek. A vendéglátó eközben előkészíti a porrá őrölt zöld teát. Harmonikusan, szépen egyenletesen teszi mindenezt.

Komolysággal, odafigyeléssel közösen készülnek fel a teázásra.  A témától függ, hogy mennyire komplex vagy összetett, hogy hígabb vagy sűrűbb teát isznak a szertartás alatt. A híg tea esetében minden vendég külön csészét kap, ha pedig a sűrű a tea, a meghívottak egy csészén osztoznak.

A tea elfogyasztása:

A teákat soha nem ízesítik, ugyanis az előtte elfogyasztott édesség éppen elég édes ízvilágot ad a zöld teának.  Minden csésze 2-3 parányi kortyot tesz ki. Nem a mennyiség a lényeg itt, hanem az ottlét. Ha a csésze kiürült, megforgatják, megnézik és megőrzik a pillanatot.

Beszélgetés:

A teaszertartás alatt szigorúan csak fővendég beszélget a vendéglátóval, képviselve magát és a többi vendéget is.  A többi vendég nem kezdeményezhet kommunikációt a házigazda felé. Elég pár gesztus vagy egy-két elismerő szó.

Távozás:

A teaceremónia után a vendégek és a vendéglátó kimennek a kertbe és egy csendes meghajlással elbúcsúznak egymástól.

A teaszertartás különböző mozdulatainak megtanulásához gyakorlás, gyakorlás és még több gyakorlás kell. Az időről nem is beszélve-és a nekünk itt nyugaton főleg időnk nincsen. Pedig a teaceremónia segíthet megértened létezésed okát, hogy miért vagy ott ahol vagy. A chanoyut követve saját magunkat, munkánkat, családunkat érthetjük meg.

Ez pedig minden időt megér.

Mindenkinek meg kell másznia a Fudzsit egyszer életében, de csak a bolond mássza meg kétszer.

Amikor Japánnal kapcsolatos témákat keresel, szinte minden könyvben, weboldalon találkozni fogsz a Fujijamaval. A Fuji hegy egy igazi tökéletes modell, akár a hófedte hegycsúcsára van helyezve a hangsúly, akár a cseresznyefa virágzás vagy a momiji levelek időszakában “mutatkozik”.  Ugyanakkor nem csak távolról lehet csodálni.

A Fuji meghódítása nemcsak gyakorlott hegymászók leghőbb vágya. Mindenki szeretne feljutni a csúcson lévő Torii kapuhoz, hiszen igazi mennyei  élményben lehet része annak, aki kitartó. A hegy nagyon szeszélyes, ezért fontos, hogy bizonyos alapvető kérdésekkel és tényekkel tisztában legyünk, ha úgy érezzük, képesek vagyunk feljutni a Fuji csúcsára.

Hivatalosan a hegymászási szezon június 1-től egészen szeptember végig tarthat, ez az időjárástól függ. Ha a szeptember szépnek ígérkezik, akkor egészen a hónap végig meg lehet próbálni megmászni a szent hegyet. Összesen a következő négy különböző útvonalon lehet megközelíteni a hegycsúcsot:  

- Yoshida (piros)

- Subashiri (kék)

- Gotemba (zöld)

- Fujinomiya (sárga)

Az útvonalak 10 szakaszra oszlanak. A legtöbb hegymászó az ösvény ötödik állomásától indul. A Yoshida túra útvonal az egyik legkedveltebb, főleg azért, mert ahhoz képest, hogy a természet és hegy birodalmában túrázunk, kifejezetten “jól felszerelt” erdei út. Tehát nem kell vadkempigezned, ha elfáradnál, mert nagyon kényelmes kunyhókban, amolyan erdész házikókban tudsz megpihenni. A Yoshida útvonalnak van egy másik előnye is, nem kell túlélőst játszanod és bogyókat vagy gyíkokat enned míg felérsz, hanem nagyon is jókat ehetsz az eléd kerülő büfékben és falatozókban.Ezért is tökéletes választás a random hegymászóknak, akik egy könnyű kirándulásban gondolkodnak. Természetesen, ha össze szeretnéd mérni a fizikai és lelki erődet a Fujival, választhatsz másik útvonalat. 

Azok bizony megadják azt a kihívást, amire vágytál.

A Subashiri nyomvonal változatosabb kilátásokkal rendelkezik, és csatlakozik a nyolcadik állomáson található Yoshida úthoz, tehát ez egy kezdő útvonal tulajdonképpen extra kilátással. A kezdőknek általában ezt a két utat szokták ajánlani. A tapasztaltabb túrázóknak  érdemes kipróbálni a leghosszabb és a legkevésbé zsúfolt Gotemba  gyalogutat vagy a meredek és sziklás Fujinomiya útvonalat.

Sokan, mint megtudtam,  azért szeretnek több útvonalat is kipróbálni, hogy megismerjenek idegen embereket, akik szintén a csúcs felé tartanak. Kicserélhetik a tapasztalatokat és közben vidám társaságok jönnek össze, és így állítólag könnyebb az utolsó 2 útvonal típus megtétele. Ha barátkozósak vagyunk, járhatunk ezen az ösvényen, de ha inkább egyedül szeretnénk lenni a gondolatainkkal, akkor tartsuk magunkat 1 dologhoz: menjünk hétköznap.

Goraikou

A szó jelentése “napfelkelte”, mert nem csak a Fuji meghódítása a cél ebben az eseteben, hanem hogy a hegy a tetejéről csodálhassuk meg a felkelő Napot. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk ezt a természeti csodát, az útvonalak kiválasztása mellett az időre is figyelni kell. Ha meg szeretnéd nézni a goraikou-t,  akkor a következőt 2 lehetőséget ajánlom neked:

• kora délután kezdd meg a túrádat, és mire beesteledik,el kell érned a hetedik vagy a nyolcadik pihenő állomást. Az állomás  olyan jó 3 -4 óra intenzív gyaloglásra van a kezdő ponttól. Itt aludd vagy pihend ki magad egy kicsit az egyik kényelmes kunyhóban. Éjfél előtt indulj neki újra, és hamarosan meg fogod látni a csúcsot.
   

• a másik lehetőség az egy kicsit meredekebb és nehezebb. Ebben a verzióban nincsen pihenés. Éjjel 11 óra a kezdési időpont, mikor el kell indulnod lentről és folyamatosan haladva felfelé, megállás nélkül (jó, azért lehet pihenni, de érdemesebb fent a hegy tetején, mert így biztos hogy nem késed le a Napot)

Tisztában kell lenned azzal, hogy mit bírsz. Ha nem szoktál hegyet mászni, akkor sokkal jobban jársz, ha az első verziót választod. Jobb megfelezni a dolgokat, mint nekifutni a hegynek és utána rossz emlékekkel vagy egy meghiúsult tervvel távozni. Így is fájni fog mindened, ez igaz, de a második szakaszt pihentebben fogod tudni kezdeni.

Foglalj le egy kunyhót!

A Fujin lévő turistaházakba telefonon tudsz helyet foglalni, mert ez bizony szükséges. A Fujin nagy a forgalom, ezért jobb előre lefoglalni az adott házacskát.
A foglalást telefonon tudod megtenni szigorúan japánul, igaz most már létezik annyi könnyebbség, hogy online is lehet foglalni. Itt már nem csak japánul találsz információt, hanem angolul is. Akárhogy nézzük, azért így sokkal könnyebb.
A Yoshida ösvényen összesen 5 házikó közül lehet választani (Kamaiwakan, Fujiichikan, Toyokan, Gansomuro és Goraikokan), amiknek az ára  a kért szolgáltatás függvényében, 6500 ¥ és 11 000 ¥ között mozog.

Az árat befolyásolja az, hogy félig külön szobád van 1 hálózsákkal vagy közös helyiségben alszol a többi vándorral. Kérhetsz itt meleg ennivalót is, bár nem nagy
a választék.

Általában forró curry levest vagy tésztát szolgálnak fel valamilyen feltéttel, és - valljuk be - egy hosszú menetelés után, mikor a lelkünket is kifújta a szél (igen a Fujin nagyon fúj a szél) bármilyen meleg folyadék jól esik. Tehát nem válogatunk. 

Néhány házban, köztük a Toyokanban és a Taishikanban  kérhetünk vegetáriánus menüt is. A vacsorát általában 17:00 körül szolgálják fel, a lámpaoltás pedig pedig 21:00-kor van.

A legtöbb kunyhóban  éjjel 1: 30-kor ébresztik a kedves vendégekek, hogy azok folytathassák az útjukat felfelé. A menedékházak rendelkeznek boltokkal, ahol mielőtt végleg elhagynánk ezt a pihentető helyet, mindenféle hasznos dolgot be lehet szerezni. Vásárolhatunk élelmiszert, vizet, oxigénpalackot meglehetősen borsos árakon, de aki a hegyre megy, annak fel kell készülnie ezekre a dolgokra is. Amit tudni kell még, ha úgy határozol,hogy egyben teszed meg ezt a hosszú utat és már fáradt vagy, fázol, minden bajod van, akkor ezekben a boltokban óránként ¥ 1000-ért  bent ücsöröghetsz. Jobb, mint a semmi. Főleg, hogy rendelkeznek mellékhelyiséggel is, ¥ 200-ért használhatod is.

A hegyi kunyhók másik előnye: az akklimatizáció.
 

Fudzsiszan  3 776 méteren magasodik és jóval a tengerszint felett van. A hegyi kunyhóban való pihenés nem csak a konkrét pihenést jelenti, hanem a felkészülést
is a következő szakaszra, ahol már jóval ritkább a levegő. Ha túl gyorsan szeretnél a végére érni, magassági betegséget kaphatsz.

A tünetek az ujjak bizsergésétől a légszomjig, a fejfájásig és a hányingerig terjednek, ezek mindegyike megakadályozhatja azt hogy meghódítsd a csúcsot, mert helyette valamilyen egészségügyi intézményben fogod az idődet tölteni. A legfontosabb az, hogy szánj időt arra, hogy a tested megismerkedjen a hegy atmoszférájával. Amikor felérsz például az ötödik állomáshoz, tarts 1 órás szünetet és utána tovább indulhatsz. Arra az egy órára szükséged van.

A felszerelés 

A jól felszerelés az alapja minden hegymászásnak, mert ha nem az, akkor kifejezetten nyomorúságos állapotban fogsz beesni a célba. A Fujin az időjárás kiszámíthatatlan. Végül is egy istennőt személyesít meg, annak minden szeszélyével. A nevét a tűzistennőről kapta, aki a japánok számára évezredek óta a tökéletes szépséget testesíti meg, amely egyben kiszámíthatatlan is.

Tehát nagyon fontos, hogy legyen nálad meleg  és vízhatlan ruha, ami nem ázik át, mert ezen a hegyen még ha egy darab felhő sincs az égen, 3 másodperc alatt beborul és szakadni kezd az eső. Ilyenkor a hőmérséklet rohamosan csökken, ezért kellenek a meleg ruhák.  A lényeg: rétegesen öltözz, mert ha mászni kezdesz, lesz olyan szakasz, amikor megsülsz, és ha elered az eső vagy leszáll a köd, akkor megfagysz. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy hajnalban a Fuji csúcsán - körülbelül 04:30- a hőmérséklet 0 fok.  A felszerelés elengedhetetlen része a bakancs. Egy kényelmes és jó minőségű túrabakancs, mert a lábfejed a megerőltetéstől megdagadhat. Ezért nem szabad a lábbelivel spórolni, mint ahogy az elemekkel sem.

Legyen nálad elemlámpa és plusz elemek is. Az éjszakai és hajnali mászás miatt, hogy láss mindent a sziklás ösvényeken haladva. Ezeket (és más eszközöket) megvásárolhatod a Yamarent és a Sora no Shita üzletekben.  Azért is ajánlom ezeket a boltokat, mert nem drágák és nem a profi hegymászók a célközönségük. Barátságos árakon tudsz hozzájutni mindenhez, ami a Fuji túrához kell. Ezen üzletek közül sok lehetővé teszi a felszerelés online foglalását (japán és angol nyelven), és akár házhoz vagy a szállásodra is kiszállítják neked. Van még egy opció is az online foglalás esetében: ha előre fizetsz és adsz egy napot , hogy mikor vennéd át, akkor azon a napon a számlával a kezedben egyszerűen összegyűjtheted a dolgokat. Úgy kell elképzelni, mint egy önkiszolgáló boltot.

A felszerelésekre visszatérve : vásárolj ételt és vizet! Nehogy azt hidd, hogy 1-2 csoki elég lesz! Átlagosan egy felnőtt szervezet számára, túra közben két-három óránként szükség van 6-800 kalória bevitelére – amihez bátran számolj extra kalóriákat, ha a terep nehezebb, vagy hidegebb van. Egy hegyi túra során egy felnőtt ember óránként legalább fél liter folyadékot megiszik, ami hőmérséklettől és terepviszonyoktól függően változhat. Mindig legyen nálad tartalék, ami a váratlan helyzeteket mentheti meg, ezért úgy 4 liter szükséges alsó hangon. 

Ha mindezek megvannak, akkor csak egy dolgot kell megtenned: mászni

Az előbb leírtam, hogy milyen útvonalak közül lehet választani, de van egy jolly joker lehetőség is. Még pedig a helyi buszjárat, ami felvisz egészen az ötödik pontig. Innen már gyalogolhatsz. Ha a kényelmet szereted, akkor válaszd ezt. Senki nem fog összesúgni a hátad mögött.  

Végül mikor felérsz és megcsodálod a napfelkeltét, teljesen mindegy lesz, hogy jutottál oda. Szerintem mindenki tudja magáról, hogy képes-e erre avagy sem.
Azért akad itt még egy dolog, amit nem szabad elfelejteni. Ez pedig a leereszkedés.

Csúcsra törtél? Kiváló!

Viszont le is kell jönnöd, senki nem megy érted. Ezért kell ügyelni a megfelelő mennyiségű víz-és élelem tartalékra, mert a leereszkedés körülbelül 3-4 óra

Fontos, hogy ne rohanj, mert a hegyi ösvény, amin haladni fogsz meredek, csúszós és tele van törmelékkel. Ehhez hozzájárul egy jó nagy adag fáradtság és dekoncentráció is. A balesetek nagy része lefelé haladva történik, ezért ragaszkodjunk a lassú tempóhoz. Most már fent voltunk, láttunk mindent. Nem kell sietni.

A Fujiszan csúcsán állva átélheted a goraikout. Ez az élmény összehasonlíthatatlan lesz és örökre veled marad. Végül is meglátod egy új nap eljövetelét. 

A történetszövés egyidős az emberíséggel. Átnyúlik időn és koron.

Az idő folyamán a mítosz  egy kicsit módosul, hol hozzátesznek, hol elvesznek belőle, de a történet maga megmarad. A mesék és legendák közül valami miatt mindig is a rémmesék voltak a kedvencek. Szeretünk borzongani, szeretjük az izgalmat és szeretjük a félelmetes túlvilági lényekről szóló mítoszokat. A Földön minden nép folklórjában megtalálhatóak a kísértethistóriák számtalan verziója. Kultúránként változik ezeknek a legendáknak stílusa, de egy valamiben biztosan egyeznek: a gonosz lelkek sohasem alszanak, hanem lesben állnak. Valahol egy barlang mélyén, az ajtó mögött vagy az ágyad alatt. A japán kultúrában két nagy csoportja van az ártó szellemeknek, a yurei-k (visszajáró lelkek) és a yokai-k
(mítikus szellemek, démonok), amelyek évszázadok óta a vadásznak a hegyekben, folyópartokon, sötét, kihalt házakban és a modern japán városok utcáin is.

A nyolcadik században ezekről  a kíméletlen szellemekről először a Kojikiben jegyeztek fel történeteket (古 事 記,”Régi dolgok feljegyzései”), amely a japán mitológia legkorábbi írásos megjelenése is. Ez a könyv nemcsak leírja a legendákat, hanem útmutatást is ad arra, hogyan védekezhetsz az ártó szellemekkel szemben. Fontos, hogy tudd, mivel is van dolgod!

Az a kérdés, felismered-e majd, hogy melyikhez lesz szerencséd?

Mi történne akkor, ha egy hírhedt japán démon toppanna be a szobádba? 

Hogyan kezelnéd ezt a nem hétköznapi esetet? 

Csak szólok, az udvariasság konkrétan életet menthet, mert ezek a lények igen öntudatos identitások, ezért most párat bemutatok a legfélelmetesebbek közül, hátha összefutsz valamelyikkel egy magányos éjjelen, amikor sötét minden és a csillagok hidegen ragyognak.

Íme  Japán 7 legveszélyesebb szelleme és legagya(r)fúrtabb vérszívója.

1.Kuchisake Onna

Érdekes szellem.
Vérszomjas természetű és van egy különleges ismertetőjele: a pokolian nagy száj rengeteg foggal. Kuchisake Onna egy nagyon rosszindulatú yurei, akinek a neve szabad fordításban “hasított szájú nőt “ jelent. Ebből következik, hogy fiatal nőként jelenik meg áldozatai előtt. Története is ugyanolyan szörnyű, mint a megjelenése. Kuchisake Onna-nak ezért van ilyen torz szája, mert a férje házasságtörésen kapta. 
A büntetése pedig az lett, hogy fültől fülig átvágták a száját. Szelleme úgy néz ki, mint egy gyönyörű fiatal nő, aki maszkot visel, ami alatt éles fogak rejtőznek. Kifejezetten cserfes szellem. Szokása, hogy éjszaka megközelíti az embereket, és feltesz nekik egy sor  ártatlannak tűnő kérdést.

Ami következő: 

Watashi, kirei? (Gyönyörű vagyok?)

Ha azt válaszolod, hogy nem igazán az eseted, akkor neked annyi, de nem jársz jobban akkor sem ha azt mondod “Hű igen! Meseszép vagy!”. Abban a pillanatban, hogy kiejted a szádon, hogy “igen” a Kuchisake Onna feltárja az arcának elrejtett részét. Megmutatja neked félelmetes száját és éles fogai megmutatásával, immáron maszk nélkül ismét feltesz egy kérdést: Most is szépnek tartasz?

Itt nem kell mondanod semmit. Tudni fogja, hogy halálra rémülsz tőle, de ha mégis összeszednéd magad és azt mondod “szép vagy”, akkor sem fog békén hagyni. Egyszerűen elcsúfítja az arcod, olyanra amilyen az övé. Fültől fülig átvágja a szád. Ha léteznének asszertív démonok, akkor erre a helyzetre azt mondanánk, hogy egy negatív win-win helyzet, aminek a következménye a halálod. 

2. Yuki Onna a megtévesztő fagyos szépség

Képzeld el, hogy havas téli éjszakán sétálsz az erdőben, hirtelen zajt hallasz és mélyen, lelked egyik rejtett zugában érzed, nem az állatok sündörögnek körülötted. Az erdő hallgat. Az erdő csendes, mint a visszafojtott lélegzet. Csak a hó roppanását hallod a hátad mögött, ezért lassan megfordulsz és a világ egyik leggyönyörűbb és egyben legfélelmetesebb kreatúrájával találod magad szembe. A Hó Asszony vagy más néven Yuki Onna, szépséges és szörnyűséges. Haja ébenfekete, bőre mint a friss hó, ajka  vérvörös. Akár a Hófehérke is lehetne, de biztosíthatlak: nem érez együtt sem a törpékkel sem az állatkákkal, és a vadásznak sem könyörögne. Egyszerűen felfalná őket.

A Hó Asszony nem csak a félelmetes szépségéről ismerhető fel, hanem arról is, 
ogy nem hagy nyomokat a hóban. Északi fekvésű tájakat kedveli, ahol története is született. Yuki Onna egyes verziókban vámpírként jelenik meg, aki elszívja áldozatai lelkét. Más változat szerint gyenge akaratú embereket keres, akiket messze a havas erdőbe csal, hogy azok ott halálra fagyjanak és húsukat később elfogyasztja.

Mítosza Aomori és Akita prefektúrából származik, ahol a hiedelem szerint ez a fiatal és szépséges nő azért jár vissza bosszúálló szellemként, mert gyilkosság áldozata lett. Ha szerencsénk van, az ősz hosszú lesz, mert a  Hó Asszony az utolsó levél lehulltával jelenik meg. Addig biztonságban van mindenki.

3.Chochin Obake a csintalan papírlámpás szellem

Ez a kísértet nem olyan rosszindulatú mint a többi yokai, de szórakozni nagyon szeret az emberekkel. Pontosabban megijeszteni szereti őket, mert unatkozik az öröklétben. Érdekessége, hogy a papírlámpásokban lakik és szereti kinyújtani nagyon hosszú nyelvét az arra járókra és közben hangosan hahotázik.
Így hozva rá a frászt a gyanútlan áldozatokra. A sintoista hagyomány szerint egy lámpás, amit 100 évig használnak, életre kelhet egy ilyen kis vicces szellem képében. A sintó úgy tartja ugyanis, hogy minden tárgy él, csak 100 évig alszik, ezért nem mozdulnak. Ha ellátogatsz egy sintó templomban sok ilyen kis szellemmel találkozhatsz.

4. Jorogumo: a húsevő pókasszony

Él egy nem is olyan kicsi pók fajta Japánban, amelynek a nősténye igen nagyra meg tud nőni. Az aranygömb pók ügyes vadász, mert kisebb testű madarakkal is ki tudja egészíteni a vacsoráját. Ez a tény valóban rémálom- szerű. A Jorogumo alaptörténetét ez az aranygömb pók adja. A legenda szerint, amikor egy aranygömb pók betölti a 400-dik életévét, akkor jorogumová, pókasszonnyá változik.

Igen ám, csakhogy ez a pókasszony nem igazán hallott a vegán étkezés előnyeiről,
de nagyon szereti a változatos étrendet.  Így az unalmas bogarakat, legyeket és madárkáka ,emberhúsra cseréli le. Valahol érthető, hiszen ha 400 évig ugyanazt eszed, akkor kell valami egzotikum. Mi nők védve vagyunk, mert csak férfiakat fogyaszt el előszeretettel. Jorogumot gyakran ábrázolják, karcsú, hosszúlábú nőként, aki férfiakat hálóz be, majd nyugodt szívvel megeszi őket. 

5. Gashadokuro a démon csontváz

A csatákban, betegségben, éhezésben vagy más szörnyű elhalálozási mód után, az évszázadok alatt az elhunytak csontjai gashadokuro-ká alakulnak át. A hidelem szerint főleg rendezetlen vagy elátkozott temetőkben található emberi csontokból lesznek ilyen típusú yokaik. Ilyen helyek a tömegsírok (járványok vagy a háború miatt) és az elhagyott falvak, ahol a lakosság nagy része az éhezések miatt hunyt el. (Japán történelme során több 100 ilyen eset volt). A megfelelő temetkezési szertartás hiányában ezek a lelkek és a csontok átkozottak lesznek és lassan összeolvadnak egyetlen nagy csontvázzá. Gashadokuro tizenötször nagyobb és magasabb, mint egy normális emberi csontváz. 

Az elnevezése ellenére a Gashadokuro egy vámpírnak felel meg. Az éjszaka -mikor máskor ? - egyedül utazókra, a gyengékre, betegekre veszélyes, mert leharapja fejed. Utána kiissza a véredet, mint jó vámpírhoz illik.

6. Yama Uba a gyerekevő banya

Tervezel esetleg -ha éppen Japánba tartózkodnál- a hegyekben egy kis túrát? Ha igen, érdemes felkészülni a helyi a folklórból és átgondolni ezt a szándékot, mert a hegyek Yama Uba birodalma. Ennek a démonnak van egy fura hobbija: szereti elrabolni az asszonyokat és a gyerekeket. Mindig idős nőként jelenik meg és egyetlen célja van a gyanútlan vándorokkal, hogy megölje őket. Ha Japánban, a hegyen túra közben véletlenül találsz egy elhagyatott kunyhót, benne egy idősnek és kedvesnek látszó nénit, akkor fordíts hátat és fuss!

Yama Uba nagyon szereti az engedetlen gyermekeket, ezért is mesélnek róla a szülők a csemetéiknek este lefekvéskor. Yama Uba története egy tanmese arról, hogyan legyél jó gyerek, miközben a szeretett őseid emberevő démonokról mesélnek neked. Cuki.

7. Kappa a furcsa folyó-démon

A japán mondavilág nem teljes akkor, ha csak yurei és yokai szellemekkel foglalkozunk.

A kappa démonok érdekes figurák.  Ezek a lények annyira népszerűek a japánok körében, hogy még egy sushit is elneveztek róluk. Ez pedig a kappa-maki vagy másnéven az  uborka tekercs. A kappa egy kicsi, emberszerű vízidémon, melynek pikkelyes a bőre és a fején van egy tányér. A tányérnak fontos funkciója van, mert folyamatosan tele kell lennie vízzel, mert különben a démonka elpusztul. Élőhelyük a japán folyók, mocsarak és tavak környéke. A Sintó vallás nagyon tiszteli a kappákat, vízi istenként tekintenek rájuk. 

A sushin kívül számtalan kis kappa szobor található a sintoista templomokban. Ezek szellemek nagyon szeretik az uborkákat, és ha szerzel nekik egyet, akkor soha nem szegik meg a neked tett ígéreteiket. A kappa nagyon békés lény, de a városi verziója igazi falánk démonként van leírva. Előszeretettel fogyaszt embereket, állatokat, de előtte berántja a vízbe az áldozatokat és megfojtja őket. Az utóbbi kappa ugyan úgy rajong az uborkáért, mint a vidéki rokon, de már csak megeszi, az  ígéreteket nem fogja betartani. A lényeg: ha találkozol kis pikkelyes emberke-szerű, a fején tálat cipelő démonnal, akkor adj neki uborkát! 

Japánt akár az 1000 szellem országának is lehet nevezni. Egyszerűen rengeteg kísértet történetük van, néha furcsa plusz információkkal, mint az uborka is.  Jobb ezekkel a dolgokkal tisztában lenni, mint megijedni. 

Japánban rengeteg a látnivalóvaló. Ott vannak a történelmi emlékek, a pagodák,  a parkok, a szentélyek, a múzeumok és a változatosnál változatosabb éttermek. Vegyük sorra a dolgokat. Japánban elsőnek (általában így van) Tokióba szoktak utazni az emberek. Tegyük fel, Tokióban vagy, de mit nézel meg?

Biztosan elmész a Samurai Múzeumba, a Nezu Múzeumba. Meglátogatod a Senso-ji Templomot, a Meidzsi sinto szentélyt,
a Császári palotát, és egyben sétát teszel a palota kertjében, a Higashi Gyoen- ben. Megnézel egy Kabuki előadást, vagy ha könnyedebb szórakozásra vágysz, akkor elvegyülsz  Kabukicso éjszakai lüktetésében.
 

Szórakoztató, pörgős és izgalmas programok ezek, de mit szólnál egy kis egyediséghez? Mi lenne, ha ellátogatnánk  Tokió bohém negyedébe a Shimokitába?

Tokió soha nem volt szégyenlős  kreatív igényeinek kielégítésében, és Shimokita
az a hely, ahol város vagányai és jó arcai gyűlnek össze. Shimokita a bohém hangulatával, nyugodt légkörével, hangulatos kávézóival, bárjaival, szabadtéri koncertjeivel és  utcazenészeivel teljes ellentéte a mindig pörgő, ultramodern Tokiónak.

A kerület a Shimokitazawa állomást közvetlenül körülvevő utcákból áll, ahol az Odakyu és a Keio Inokashira vasútvonalak találkoznak. A kerület két hivatalos területből áll: Kitazawa és Daizawa, bár mindenki csak Shimokitazawa-nak vagy a Shimokita-nak nevezi. A legegyszerűbb, ha gyalog fedezzük fel a hippi negyedet. A kis kanyargós utcák tökéletesek egy kis délutáni sétáláshoz, vásárláshoz és hogy beüljünk valamelyik szimpatikus kávézóba.

Shimokitazawa egy nagyon nyugodt kerület. A legtöbb kávézó és üzlet nem  tart nyitva 11:00 óra után, illetve a kedd az szabadnapnak számít a negyedben, ezért érdemes a hét többi napján ellátogatni ide. Ha vasútállomástól kezded meg a sétát, akkor nézz be a  Sakae-dori utca számos üzletébe, ahol főleg ruhaboltokkal fogsz találkozni. Válogathatsz itt kedvedre a használt ruhák vagy az  “őstermelői” design kollekciók között.

Sétáljunk tovább dél felé, ahol a Honda Gekijo Színház található.

Az itt bemutatott produkciók sikeres író-rendezőktől származnak, érdemes jegyet venni az angol nyelvű előadásokra, vagy ha bátor vagy, akkor az eredeti nyelven is megnézheted az adott darabot.

Innen gyalog - kb. öt percre- a Tollywood Rövidfilm Színházba botlasz, ahol a fiatal japán és nemzetközi animációs rendezők rövidfilmjeit nézheted meg.

Vásároljunk! Még!

Shimokitazawa egy igazi paradicsom a hozzáértő vásárlók számára.
Rengeteg olcsó és garázsvásárokat idéző boltokcskába térhetsz be, de találsz itt még vintage  és rusztikus zakka (sokféle dolog jelent )stílusú üzleteket. A legtöbb üzlet kicsi, retro és furcsa, és ez a teljes kerületre érvényes. Szó szerint el lehet itt veszni, pozitív értelemben. Az egész napot eltöltheted itt boltról boltra járva, mókásnál mókásabb cuccokat találva.

Jó darabokból kiindulva, nézzél be két nagyon jó üzletbe a Haight & Ashbury-be  és a Flamingo -ba, ahol szépséges vintage stílusú ruhákat találhatsz, megfizethető áron.

Akik  a viktoriánus küllemet részesítik előnyben, esetleg szívesen bújnak híres karakterek bőrébe , azoknakk feltétlenül be kell térni a Little Trip To Heaven-be.
A bolt tele van szép ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel és Cosplay jelmezekkel. Viszont, ha csereberélni szeretnél, akkor nézz be a New York Joe Exchange-be, ahol import nem márkás  használt ruhákat vásárolhatsz-és van még egy opció a vásárláson kívül: becserélheted a ruháidat.

Van 1-2 megunt darabod? Cseréld le itt és az árát beszámítják.

Vásárlás közben csak úgy repül az idő és lassan eljön az ideje, hogy harapjunk valamit. Szerencsére a Shimokitazawa  negyedben bőven találsz erre alkalmas helyet.  Lássuk, hol tudunk enni?

Vagy talán a helyes kérdés az, hogy hol nem. Shimokitazawa az elegáns kávézók, a régimódi  éttermek világa. Megtalálhatóak a helyi izakaya típusú falatozók  és a nemzetközi konyhai trendek által híressé vált éttermek is. A bősége miatt sokkal nehezebb választani, mint gondolnánk. Itt mindenki lépten-nyomon eszik, iszik valamit.

A Tiny Shiro-Hige Cream Puff Factory egy 10 perces sétára található a Shimokitazawa állomástól, és a Studio Ghibli egyik legszebb képzeletbeli világába repít el, ha beülsz egy kávéra és  eszel egy péksütit.  A pékség csábító klasszikusokat és szezonális ízeket kínál, mint az eper-,őszibarack-,csokoládé krém, a karamell banán, a matcha és a gesztenye.

Nehéz közülük választani!

A szomédjában található egy  másik hangulatos hely, amely fenomenális kávéval szolgál a az elfáradt  vendégeknek Katsu Tanaka jóvoltából, aki végtelenül felelősségteljesen készíti el a kávékat. A hely, a kávé és a hangulat erős és merész.
A különböző kávékülönlegességek fantáziadús nevek birtokosai, mint a „Dirty” és
az „Angel Stain”, de találkozhatsz a Gibraltár elnevezésű sűrített latte-val is.

A Bear Pond híres egy nagyon speciális eszpresszójáról amely csak 13: 00-ig szolgálnak fel (maximum 30 csészényit  naponta).

A Mois Cafe teljesen elrejtett gyöngyszeme a negyednek.  Egy régi Showa-kori házban található, csak egy kőhajításnyira az állomás déli bejáratától. A fapadló, a sötét bőrbútorok  és a nyitott konyha hangulatos légkört teremt, mintha átugranál az egyik barátod házába. 

Alkoholtartalmú és alkoholmentes italok széles választékával  rendelkeznek, és az étlapon házi készítésű ételeket, mint például a Ratatouille burger, éppúgy találunk, mint a mexikói Jambalayat, a fűszeres paradicsomlevest, az indiai csirke curryt és még sok minden mást. Mois Cafe nemzetközi és változatos.

Történelem és háttér

A kissé hippi, retro negyed életstílusának hosszú története van. Eredetileg egy mezőgazdasági közösség élt itt  Shimokitazawa-ban, amíg az 1921-es Nagy Kantoi földrengés után- amely óriási pusztítást végzett - át nem alakultak a dolgok.
Tokió lakói vidékre vándoroltak, hogy elkerüljék a jövőbeli katasztrófa veszélyeit.
A második világháborús légitámadások után a területet a megszállási időszak kezdetétől a végéig a katonák amerikai piacává alakították át. A piac maradványai még ma is léteznek. Az 1970-es években megérkezett a hippi ifjúság, amely végül átalakította a lörnyéket a mai bohém paradicsomá.

A  Shimokitazawa negyed tökéletes arra, hogy egy kis időutazásban legyen részünk és megismerjük Tokió bohém és könnyed oldalát.
 

Az utazás mindig nagyszerű dolog. Új országot, új kultúrát és szokásokat ismerhetsz meg és egy kicsit kiránt a napi rutinból, hogy utána kipihenten vagy az új élményektől totál fáradtan
( de boldogan) hazatérj és készülj a következő nagy útra.

Ez mind remek, de ha véletlenül olyan országot választasz úticélul, aminek a kultúrája szöges ellentéte a tiednek, jó ha tájékozódsz előtte, hogy a meglepetéseket és a negatív tapasztalatokat elkerüld. Még Európában is érhetnek váratlan kultúrsokkok, hát még Ázsiában, és azon belül egy igazán különleges országban:  Japánban. Az ország tele van európai ember számára furcsa szokásokkal, tabukkal és elfogadott helyzetekkel. Hidd el, ha úgy mész oda, hogy simán megfejted 2 nap alatt, óriási tévedésben vagy kedves utazó. Évtizedek után is még mindig lesznek olyan kulturális talányok, amelyek továbbra is a rejtve maradnak a nem japánok számára.

Összeszedtem 18 pontba, hogy mire figyelj, mit tarts be, és hogyan  -akarva vagy akaratlan- ne legyél tapló turista.

Szigorúan ellenőrzött vonatok     

​

A vonatok, Japán szíve-lelkei. Szinte a legtöbbet használt közlekedési eszköz,
amit főleg ingázók használnak, illetve az országba látogató “idegenek”. Filmekben, útikönyvekben vagy Youtube videókban, biztosan mindenki látott felvételeket vagy olvasott arról a tényről, hogy bizony itt ténylegesen tömeg van. Tömeg van, és olyan hogy magánszféra nem létezik. Semmilyen szinten. Ahhoz, hogy ne paszírozzanak össze, figyelned kell pár dologra. 

1. A jelzések
   ​
   Mielőtt vonatra, metróra szállnál, figyeld a jeleket! Ezek a padlóra festett jelek azért vannak, hogy megelőzzék a platformon a torlódást és ha mázlid van, te léphetsz be elsőnek az ajtón és ha még nő is vagy, akkor még gyorsabban.
   Hogy miért? Mert külön sáv áll a rendelkezésedre.

2. Hol vagy magánszféra?
   Messze. Ha csúcsidőben kelsz útra a highttech vasparipákon (munka előtt és után) , akkor áldozatot kell hoznod és nem szabad meglepődni, hogy egyszerre 10 ember is belelép az aurádba. Tehát nem szabad azt a hibát elkövetned, hogy három lépés távolságot hagysz az előtted állótól. Ez felhívás keringőre (vagy a szardíniás doboz effektusra) , mert oda nem 10, hanem minimum a duplája fog beállni eléd. Te meg örülhetsz, ha egyáltalán felférsz. 

3. A csend hangjai
   Lehet, hogy ez egy kicsit fölényesen hangzik, de egy áttalpalt városi túra után értékelni fogod ezt  a nyugodt légkört. A vonatokon (vagy a metrón) nem hallasz beszédet. Néha meg lehet hallani 1-2 halk szóváltást, de az egész útra jellemző ez a csendesség. Nem hallasz hangos zenét, nincs mobilozás és hangos beszéd sem.Tiltva nincsenek, de ha vonaton utazunk, alkalmazkodjunk ehhez a szokáshoz.

4. A taxi
   ​
   Létezik egy különleges taxi szolgáltatás. Ezek a taxik megtalálhatóak minden metró-         és vonatállomáson is, és különlegességük abban rejlik, hogy ezek a taxik csak nőknek vannak. Ha leszállsz valamelyik állomáson, jól nézd meg a taxikat. A rózsaszín matrica jelzi (japánul és angolul is), hogy az a kocsi csak nőket szállít. Férfiakat nem. Jelzem, csak nőket, ha van veled egy férfi és ezt a szolgáltatást választjátok, neki külön autóval kell utazni tovább. Segítség lehet, hogy ezek a speciális taxik az állomásokon , mindig vonat elejével vagy a hátsó részével párhuzamosan parkolnak. A többi koedukált pedig középen.

5. Elsőbbségi helyek
   ​
   Ott is és itthon is léteznek a tömegközlekedési eszközökö, elsőbbségi ülések, amik szigorúan a terhes nőknek, időseknek és betegeknek vannak fenntartva.
   A japán vonatokon a jelzések mellett  még a színük is más, hogy jobban el lehessen különíteni. A legtöbb vonaton elsődleges ülést minden egyes kocsi végében találsz. Ezeket használhatod akkor, ha nincs tömeg és szinte üres a vonat, de ha csúcsforgalomban vonatozol, akkor hagyd ki azokat az üléseke
   
   
   A számla kérdése
   ​

6. Előételek
   Sok izakaya (étterem,falatozó) szolgál fel előételet a betérő vendégeknek automatikusan (nem szokás ezt visszautasítani, ne is tegyünk így).  Ezért ne lepődjünk meg ha kikérjük a számlát , akkor végén találunk pár 100 yen-nyi többletet. Az az előétel ára, amely csekélység többihez képest.

7. Nincs borravaló
   Bármennyire is szeretnénk meghálálni a kiszolgálást és a kedvességet, ne borravalóval tegyük ezt. Ez sértés. Finoman  vissza fogják utasítani.

8. Rendelés
   Ha rendelni szeretnél, finom jelezheted a felszolgáló felé. Ezt teheted úgy, mint mindenhol máshol, hogy felemeled a kezed, de nagyon udvarias akarsz lenni tedd hozzá , hogy “ Szumimaszen”. Azaz “Elnézést” vagy “Bocsánat”. Viszont előfordul , hogy így sem vesznek észre (van ilyen) , akkor hagyd ott a helyet. Persze fogyasztás előtt.

9. Menük
   ​
   Ajánlom, ne változtass a menükön. Vagy rendelj külön valamit a menün kívül. Rendszeresen zavart okoz , hogy megkérdezik a felszolgálót , hogy a “ Lehet -e vegetáriánus menüben a tofut kicserélni csirkére? “ . Értetlenkedés követi, utána meg végül is az lesz, hogy nem nem lehet. Maradjunk az étlapnál inkább.

10. Betsu -betsu vagy a  „warikan” szabály
    Első olvasatra nagyon bonyolultul   hangzik, pedig nagyon is észszerű fizetési szokás. Például: ha nagy társaságban eszel vagy útitársaddal megfeleznétek  a számlát, akkor kérhetitek a betsu “megoldást”.
    ​
    Ez azt jelenti, hogy a pincér eleve felosztva hozza ki a számlát. Mindenki egyenlő mértékben fizet,- de vigyázat !- nem annyit amennyit fogyasztott.  Ezzel a megoldással a japánok  a kínos fizetési ügyeket kerülik el.
    
    
    Egy cipőben

11. Mindennek kulcsa a zokni
    ​

    A cipő levétele szerintem itthon is megszokott. Amikor vendégségbe megyünk, akkor levesszük a lábbelinket, kivéve akkor ha a házigazda külön meg nem kér minket arra, hogy ezt ne tegyük . Japánban erre nem fog sor kerülni, náluk ez a kőbevésett napi rutinná vált, mint nálunk a kézmosás, jobb helyeken. Japánban tartózkodásunk során meghívnak minket valahova - előadás, baráti vacsora, teaszertartás, ryokan (vendéglő) - figyeljünk a zoknikra, mert jó esély van arra , hogy le fogjuk dobni a cipőnket, mert ezek a helyek nagy többsége (sőt szinte az összes) tatamival van fedve. A cipőket, papucsokat és szandálokat bizonyos helyeken le kell venni, máshol pedig fel kell venni egy másik lábbelit.
    ​
    A toaletten külön papucs van a mellékhelyiségbe való belépéshez. és ez a nyilvános wc-re is jellemző. Ha ilyen típusú mellékhelységet használunk, ne felejtsük el levenni a papucsot, mert wc-papucsban végigmenni az utcán nem túl trendi.
    
    Az utca törvénye

12. Alkohol tilalmak
    

    Japánban az utcákon, utakon, tereken és kisboltok előtt bárhol ihatsz alkoholos italt, nincs tiltva és nem fognak megbüntetni, ha egy üveg szakéval ünnepeltek a nyílt utcán. A japán nagyvárosokban, de még a kicsi falvakban is a nyilvános részegség  szinte kötelező a hétvége közeledtével. Főleg péntek és szombat este. Ha túléled az éjszakát és a reggel egy parkban ér egy padon, egy nagyon határozott és csendes rendőr rázogatása közepette, nem lesz bajod.
    

    Viszont , ha mindenfajta csúnya vagy vicces dolgokat firkálsz az aszfaltra vagy a falakra, akkor bizony készülj fel, hogy az állam tulajdonát rongáltad meg és ezért meg is kapod a megfelelő retorziót.
    
    Akkor is megbüntetnek ha egy vad, átmulatott éjszaka után elterelő bóját, Hello Kitty-s csatornafedelet vagy jelzőtáblát találnak nálad. Ha ezt a főbenjáró bűnt elkövetted, akkor pár napra egy börtöncella átmeneti vendége leszel gyorsított eljárásban és kapsz egy kis bírságot is.

13. Kábszerek

    Japánban  zéró tolerancia-politika van. Nagyon szigorúan büntetnek minden kapcsolódást a drogokhoz. Ha valaki külföldiként használ, birtokol vagy árusít kábítószert -de bőven elég a használat is-, és elkapják, számíthat komoly börtönbüntetésre, kitoloncolásra és az országból való kitiltásra.

14. Szemét helyzet
    

    Ami nincs. Japán az egyik legtisztább utcákkal rendelkezik és a japánok nem szemetelnek. Én is ezt szeretném, ha itthon is így lenne. Egy papírgalacsint, almacsutkát vagy sörösdobozt sem látsz az utcákon. Ez azért van, mert nagyon komolyan veszik a szelektív hulladékgyűjtést, de szemeteseket nem fogsz találni minden sarkon. A japánok vagy megkeresik ezeket  a tárolókat vagy a haza viszik a szemetet, és ott dobják ki.

15. Nem eszünk séta közben

    Nagyon rossz szokásnak és mondhatni elítélendőnek tekintik a séta vagy rohanás közbeni evést. Így ha megéhezel és nem bírod ki, húzódj le az utca szélére és ott fogyaszd el az uzsidat. Egyébként érhető a hozzáállásuk. Képzeld el, hogy hamburgert vagy pizzát eszel miközben élethalálharcot vívsz, hogy átjuss például a Shibuya kereszteződésen.

    

16.  Füstös helyek
    

    Ez olyan mint az alkohol, szinte mindenhol dohányozhatsz. A japánok erős dohányosok, a reptereken, a vonatállomásokon még külön dohányzó szobákat is kialakítottak. Egy dologra azért figyelni kell: szintén séta közben, a-ból-b-be haladva nem szokásuk cigizni.

17. Két keréken

    A bicikliket szeretik a japánok, sokan járnak velük. Ha biciklivel szeretnél közlekedni, megteheted; az autósok nagyon figyelmesek a biciklisekkel és nem fognak fellökni. A bringa jó kis közlekedési eszköz, de vigyázni kell rá, mert könnyen lába kelhet. Nem a biciklitolvajok miatt, hanem az ottani közteresek miatt. Ugyanis, ha rossz helyen parkolod le, “elvontatják” és  rengeteg papírmunkával jár a visszaszerzése, és még meg is büntetnek.
     

18. Tetoválások
    A tetoválásokra vigyázni kell, persze nem mindegy, hogy hol van és mennyire látszik. Japánban a jakuzával fonódott össze a jelentése, ezért sok helyre nem engednek be, ha van tetoválásod. Ez lehet egy kávézó, teaház, étterem vagy egy onsen (japán fürdő).
    
    Ha jól látható tetoválásaid vannak, érdemes elsőnek körbe érdeklődni, hogy hova engednek be, nehogy rossz tapasztalataid legyenek. Habár most már lazultak a szabályok a tetoválás terén, az igazi tradicionális helyekre megvarrva  még mindig nem lehet belépni.

Ha ezeket a plusz információkat megfogadod, kevesebb meglepetés fog érni és élvezetesebb lesz ott tartózkodásod.

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3
vagy akár 7 napig is tarthat.

A Felkelő Nap országában érdekes a szilveszterhez köthető szokásokat találunk.
Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap
a mai napig hivatalosan ünnepnap. Ilyenkor nincsenek nyitva a boltok, a bankok, a hivatalok. Mindenki otthon ünnepel a családjával.  

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Az új évet megelőző napokban komolyan lehet számítani óriási tömegekre, főleg a postán. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. Sokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg. Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut!

Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleiknek.

Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény
miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni
a gyászolókat.

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára.
Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. 
Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is. Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert
“így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”. 

Az év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista
és sintoista papokat és papnőket.

Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek
fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt! 
Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.
Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt.
 

Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét. 
A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant.  Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól
a legidősebbekig. 
Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok.  Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból. Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától,
mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.  December 31.- én az év utolsó naplementéjének kezdetétől egészen és január 3. éjfélig lehet elsősorban sintoista másodsorban buddhista szentélyben imádkozni és adományt tenni.

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik
ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A világon a szerencsét
hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól. A lényeg ugyanaz. Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. 

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek.

Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket.

Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata.

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

Sok cég próbálta a "Boldog Haloweent" - váá! - a " Hello Haloween " - na persze - meg a " Szellem Partit" elhinteni a nagyérdeműnek. Biztos valakinél célba talált, nálam nem. Engem idegesít ez a valami, mert ünnepnek nem nevezném(nálunk), mert konkrétan egy  marketing fogás, úgy mint a Valentin-nap. Hozzátenném, hogy nálunk is létezik a tökfaragás és nem értem miért kéne a Haloween-nel összemosni. Oké gyerekeknek biztos nagy buli, de nem jó irány, ha összezavarjuk őket. Itt nem az a probléma, hogy valaki bulizik és hülyéskedik egy jót, hanem nálunk : ünnepként adják el. Magyarországon nem tartjuk a Halloweent, de csak az ebből - jelmezek, szórakozó helyi akciók, smink, és egyéb csecsebecsék -  befolyt pénzt nézzük már biztosan maradni fog és - akár csak Valentin-nap- ez benne a veszélyes. Szerintem fontosak a hagyományok - igen rengeteg hatás érte a hagyományainkat , mint minden más nemzetét is - de én azt látom, hogy míg a divat a szórakozás előrébb való és ami a  "juj de izgi" kategóriába tartozik az maradhat és csináljuk. Viszont, ami a mienk lenne - lehet tudatlanság, feledékenység- az ciki és ideje múlt. Ide tartozik még, hogy a többiek is csinálják , akkor egy idő után elfogadott lesz. Hát hogyne ...

Kérdem: miért nem nézünk utána, bizonyos hagyományoknak?

Itt a van tökfaragás. Vajon ismerjük, hogy honnan ered? És miért nem csinálunk inkább "tökjó" bulikat, sok - sok töklámpással, amit magunk csináltunk? Minek kell ehhez egy szakrális jellegét elvesztő, jó üzleti fogást bevezetni?

Most eszembe jutott a Mikulás és a Jézuska kérdés is. Az is kezd elég zavaros lenni. Szegény gyerekeket megértem, mert mit látnak  :   Miki jön Miklós napján és Karácsonykor is.  És ki az a Jézuska?
Itt gond. Szerintem hasonló történik Mindenszentekkel és a Halottak napjával is.

Akkor most, miután sokat beszéltem a tökfaragásról ,nézzük meg a "tökös hagyományokat":
 

A tökfaragás Magyarországon  egészen az  Árpád- házi királyokig vezethető vissza.

A régi hagyomány története visszakalauzol , Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserébe az megkímélték életét és László udvartartást is rendelt mellé.  Salamont azonban nem hagyta nyugodni hatalmának elvesztése, ezért továbbra is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Folyamatosan igyekezett meggyőzni a magyar főurakat, hogy álljanak mellé.

A cselszövés híre, hamar a király tudomására jutott,  a tervnek szinte megszületni sem volt ideje. László király biztonsági okokból a Visegrádi vár tornyába záratta Salamont. A torony összes ajtaját befalazták, az ablakokat ökörhólyaggal takarták. Az őrök feladata volt, hogy sötétedés után minden ablakba tegyenek egy-egy töklámpást, hogy éjszaka is lássák a rabot.

Innen ered a mondás : "fénylik mint Salamon töke"

A különleges „világító arccal rendelkező tökök”  azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is tájékozódási pontként szolgáltak. Későbbiekben a töklámpások hozták vissza a  fényt - és mivel szezonja volt-  a ködös őszi hónapokban. Így minden tökből készítettek faragott lámpásokat - lopótökből is - amiket virág, növény mintákkal, Holdal, Nappal és a csillagokkal díszitettek.   
 

Érdemes az ilyen dolgokat feleleveníteni és az én meglátásom szerint így Halottak napja közeledtével a töklámpások egy  finomabb megközelítése az ünnepnek. Nem harsány és ez által tiszteletben tarthatjuk a gyászolók fájdalmát, függetlenül attól , hogy ki hogy viszonyúl az elmúláshoz. 

A kulturális  szokások országonként változnak. Valahol nincsen nagy különbség két kultúra találkozásánál,de minél messzebbre kalandozunk annál különlegesebb szokásokkal találkozunk. Előző blogunkban a gesztusokat jártuk körbe,de a mostani bejegyzést úgymond “protokollárisabbá” tesszük.  Az etikett és a protokoll szabályai nemzetköziek, még is érdemes néhány mozzanatot elsajátítanunk – ami lehet verbális vagy non-verbális kommunikáció – ha egy idegen országba szeretnénk  a kapcsolatainkat elmélyíteni. Egy kis empátia és odafigyelés minden helyzetben előre visz a céljainkhoz.A felkelő nap országára ez különösen igaz. A második világháború óta  a Japán gazdaság nulláról épült újjá(ne felejtsük el a Hirosimát és Nagaszakit sem)  jelentősen modernizálódott az ország átvéve a nyugati szokásokat és talán
úgy tűnik hogy megkopott a régi tradíció, azonban a mai napig fellelhetőek és mindennapokban használatosak azok a szigorú szokások és  szabályok, melyek nyugati szemmel lehet furcsának tűnnek.

Elmondható, hogy a japánok  nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de bizalmat ébreszthetsz bennük, ha a tiszteled a hagyományaikat és hajlandó vagy elsajátítani néhány szót és alap viselkedési szokást.
 

Igazából elvárják,de ez hozzátartozik Japán “Janus” természetéhez. 

Japánban mindennél fontosabb a tisztelet, a megbízhatóság, feltétlen engedelmesség és ami igazán áthatja az egész társadalmat az az udvariasság. Európai szemmel
ez megint egy merev dolognak tűnik,de nézzük azt az oldalát, hogy mennyivel gördülékenyebben menne minden,ha itt is megadnánk a kölcsönös tiszteletet és udvariasságot egymásnak. Itt Japán megint túl tesz mindenen, ugyanis ők akkor is igyekszenek udvariasak lenni ,mikor nem akarnak.

Ennek oka ,hogy a nyelvük sem engedi(nyelvtanilag lehetetlen),mert teljesen más mondat rendszerrel és megszólítással beszélgethetünk a barátunk édesanyjával
vagy a barátinkkal a kávézóban. Erre van egy külön mondat szerkezet típus. 
A japán kultúra alapvetően nem verbális, így nem kell mindent szóban kifejezni,
de az ösztönös udvariasság megköveteli, hogy rengeteg beszéddel vegyék körül a cselekedeteiket.

Így például a japánok szinte mindenért elnézést kérnek és az egyik leggyakoribb szó a “sumimasen”, azaz bocsánat.

A japán kommunikáció megértéséhez egy dolgot lehet hozzáfűzni: nem kell megérteni csak követni lehet,vagy nyugati szubkultúrából érkezőnek csúnyán szólva,utánozni.

Az ember alapjában véve egy nagyon kényelmes és egyben kreatív főemlős. Civilizációink fejlődése során - ez persze függött a fejlettségi szinttől és hogy melyik kontinensen található az adott ország- használtunk már állati erőt és emberi erőt is, bizonyos személyek vagy tárgyak helymódosításához.  

Az emberiség egyik legnagyobb találmánya maga a kerék volt, amely képes a saját tengelye körüli mozgásra, így az előre haladásra is. A gördülékenysége segítségével könnyebb lett a haladás, szállítás és a távolságok áthidalása is. Rendszeressé tette a kereskedelmet és a harcászati technika fejlődéséhez is nagyban hozzájárult.  A kerék fejlődése folyamatos volt, aminek az első lépései közé tartozott, hogy Kr. e. 2000 körül Mezopotámiában feltalálták a küllős kerekeket. A küllős kerekekhez könnyű kocsikat készítettek, amiket a frissen háziasított lovak vontattak. Később találták fel a zsírozott tengely körül forgó, vas kerékagy középsőrészt és az abroncsot.

A könnyűszekér lett a szállítás legfontosabb eszköze, sőt, mikor a középkor elején rájönnek a lófogatolás okosabb módjára - ez a szügyhám volt -  Európa együtt fejlődik az egyre tökéletesedő lovaskocsival.

A következő nagy műszaki fordulatig, a gőzgépig a lóvontatta járművek maradtak használatban. A gőzhajtású gépekhez kapcsolódik az első "igazi" közlekedési baleset is. Egy francia mérnök - Nicolas-Joseph Cugnot-  alkotta meg ezt a masinát, ami a francia hadseregnek készült, hogy a nehéz ágyúkat gyorsabban lehessen szállítani. Nem volt egy egyszerű szerkezet: elsőnek kemény fából, óriási három kerekű szerkezetet készített, majd az első kerék elé egy nagy gőzüstöt helyezett el.

Az eszköz dugattyúin keresztül a gőz nyomása meghajtotta a gépet .... ami ment is , csak az volt a probléma vele, hogy irányíthatatlan volt. Le is döntött egy egész várfalat.

A franciák ezek után jó 200 évvel később kezdtek belemerülni a gőzhajtású gépek tökéletesítésébe.

A belső égésű motorok feltalálásáig viszont az ilyen gőzhajtású gépek uralták az utakat - pontosabban mikor már lehetett emberek közé ereszteni őket -  és folyamatos újításokra sarkalták a feltalálókat. Például  Richard Trevithicket az angol feltalálót, aki létrehozott egy olyan gőzgépet, amely Londonban sikeresen szállította az embereket. Igazából ez a gőzbusz volt az első tömegközlekedési eszköz, amit omnibuszként is ismerünk.1830-ban szinte mindennapos látvány volt London utcáin és ugyanebben az évben nálunk Bolyai Farkas bemutatta első gőz-autóját Marosvásárhelyt.  Az első motor feltalálásáig bő fél évszázadot kellett várni, de ami késik, nem múlik -és hála egy belga tudósnak- ezt sikerült is meglépni. Lenoir 1860-ban sikeresen létrehozta az első belső égésű motort. Később 1876-ban a magyar ipari és kereskedelmi miniszter Wessely Györgynek átadott egy szabadalmi okiratot, mert képes volt egy olyan járművet létrehozni - motorral -   amely “lovak segélye nélkül hajtható".

A neve ennek az autónak : Colonet volt.
 

Miután Nikolaus August Otto megalkotta a négyütemű belső égésű motort, rengeteg változata született az automobiloknak. Sok találmány eredete és főleg a használata zsákutcába futott . Képzeljünk magunk elé egy autót  vagy egy motort:

Az előző négy, az utóbbi két kerékkel rendelkezik. De gondoltuk volna , hogy létezik egy olyan “futurisztikus” szerkezet, amely  1 kerekén gurul és motor hajtja? Bizony hogy létezett és manapság újra előszedték a terveket.
 

Íme a monowheelt(galéria nyílik) :

Mi is az a szusi?

Valószínűleg mindenki rögtön rávágja , hogy “az a kis algás-rizses izé ", amiben nyers hal van”. Nagyjából fedi is a valóságot, de jobb tisztázni bizonyos fogalmakat, ha egyszer el is szeretnénk készíteni őket. A szusi ecetes főtt rizst jelent, amit különbözőféleképpen formáznak és töltenek meg. Bizony többesszámot használtam, mert a szusik egyébként makizusik, amelyek a következő típusokat foglalják magukba:

a   futomakit, a hosomakit, az uramakit, a temakit.

De ideetartozik még:  gunkan és a nigiri is. 

A noriról:

a nori tulajdonképpen egy alga fajta, amit igen régóta termesztenek a japán kikötőkben.  Régen, mikor még nem létezett az ipari alga szaporítás, a kikötők oszlopairól, deszkáiról és a hajókról kaparták le a norit. Akkor is és most is vékony lapokra préselték az algát és megszárították. Az európai és amerikai fogyasztás
miatt bizonyos norikat nem szárítanak, hanem megpirítjanak, mert így más
ízvilágot kapunk, és egyben jobban is fogy ezekben az országokban.

Japánban nem feltétlenül pirítják az alga lapokat, valamikor csak megszárítják és bepácolják szójába vagy teriyaki szószba.

Az  makizusik - mint ahogy előző blog bejegyzésemben is írtam - elkészítése nem nehéz, csak szükségesek hozzá bizonyos eszközök. Mint a szusi szőnyeg,  a szusi tekerő, az alapanyagok és egy éles kés.

Hogyan is épülnek a makik?

Rengeteg féle makival lehet találkozni.

Vegyünk például egy klasszikust : a futomakit (太巻, 'vastag/nagy tekercs').

A futomaki érdekessége, hogy a nem szükséges különleges alapanyagok beszerzése hozzá, hanem elég csak az, ha szétnézünk a kamrában. Mivel nálunk a spájzban nem biztos, hogy találunk shiitake gombát vagy szárított kanyyvot (tök csíkok),
ezért válasszunk olyan összetevőket, amikkel “otthonosabbá tesszük” a futomakit.
A norin kivűl szükséged lesz hozzá: mézre, chili szószban párolt lazacra ( ha csirke van kamrában az is jó, ha már kaviár nincs) , krémsajtra  és avokádóra.

A futomaki 3-5 cm átmérőjű lesz, gyakran vegetáriánus stílusban készítik el, de vannak olyan futomakik is, amikbe lehet tenni húst.  Elsőnek megpárolod a lazacot/csirkét egy kis csilivel, majd ha ez kész, akkor a mézet is összekevered
egy kis szója szósszal, majd ráöntöd a chilis a párolt lazacra/csirkére. Kiteríted az eszközöket és elsimítod az előre elkészített szusi rizst. Majd szépen rápakolod a chilis feltétet, a krémsajtot és előre felvágott avokádót. Feltekered, felvágod és fel is szolgálhatod.

A hosomakit hasonló ízesítéssel készítik mint a futomakit, csak jóval vékonyabb a tekercs és rendszerint előételként vagy valami mellé “köretként” fogyasztják.

A hosomakinak  sok típusa van (legalább 7), viszont ebből a sokból 1 nagyon egyszerű, mondhatni igazi gyors makika. Annyit teszel csak, hogy fogsz egy tonhal konzervet és majonézt, megfűszerezed ahogy neked tetszik és betekered hosomakinak. Kész is a cunamajomaki (ツナマヨ巻) ! 

Úgy működik , mint a szalámis szendvics. Körülbelül. :D

Az uramakit kifordított makizusinak is lehetne nevezni, mert itt a rizs az kívül van.

A felgöngyölése is fordítva működik. Elsőnek nem a norit helyezzük a szusi szőnyegre, hanem egy méretre vágott fóliát. Arra helyezzük rá a norit , majd a szusi rizst is. Miután elegyengettük a rizst a norin, fordítsuk meg úgy hogy a nori legyen felül.  Értelem szerűen így a rizs kerül a fólia felé.  Azt, hogy mit teszünk bele tényleg csak rajtunk múlik. Ha szereted a tengeri kütyüket(rák,polip) tegyél bele azt, ha marhát vagy más vörös húst szeretnél , akkor választhatod azt is. Nekem az egyik kedvencem a füstölt lazacos philadelphia krémsajtos uramaki. Legyen nálad: füstölt lazac (elismerésem, ha te magad füstölöd meg. Éljen a DIY! ). avokádó, sárgarépa és póréhagyma.

Most a rizs van alul és a nori felül, de mielőtt megfordítanánk szórjuk be  a rizst szezámmaggal. Beszórtuk; fordítsuk meg.
 Tegyünk akkor a norira P. krémsajtot, az előre beszerzett füstölt lazacot. Vágjuk fel az avokádót és helyezzük rá a sárgarépával és a póréhagymával együtt. Kenjük be egy kis wasabival  és kezdjük el szépen felgöngyölni. Vágjuk fel és gyömbérrel, szójaszósszal tálaljuk.

A makizusikat a temakival zárom, amelynek a jelentése “kézi tekercs szusi”(手巻).

Többnyire kúp formájúra tekert nori megtöltve mindenféle finomsággal. Ez az egy makizusi, amit kézzel esznek. A temakival az a helyzet, hogy ha például vendégeket vársz, akkor legcélszerűbb a vendég szállingózása előtt 1 órával megcsinálni. Utána minél előbb megetetni velük, mert ha később kerül sor erre a tevékenységre, akkor nehéz lesz átharapni. A nori veszít a nedvességéből és kényelmetlen, meg nem … lesz finom. Tehát ez egy időzáras makizusi!

Hogyan tekerjünk temakit?

A temaki kinézete kicsit hasonlít a burrito -ra azzal különbséggel, hogy itt a alga helyettesíti a kukorica lepényt. Az alapanyagokat megsütjük/ főzzük,aztán csak egyszerűen beletekerjük a nori lapokba. A teamkiban is az a  jó, hogy azt teszel bele, amit szeretnél és 10 perc alatt meg is van.

Nézzünk meg akkor, mit  is lehet kezdeni vele! Temaki  2 személyre! Nyers hal nélkül!

Hozzávalók:

• fél csésze szusi rizs

• 1 lap nori( később félbe vágjuk)

• a töltelék ami szabadon választható, de én most segítek a döntésben.
  Ha szeretnétek, vehettek előre megfűszerezett és füstölt/ pácolt lazacot, tonhalat, tőkehalat, pisztrángot.

• kaviár (vörös vagy fekete)

• 1 japán uborka (érdekessége, hogy nincsenek benne magok és az íze hasonlít a sárgadinnyéjére ). Ha nincs, akkor jó a sima kígyóuborka!

• shiso (ázsiai fűszer, a menta családhoz tartozik. Erős, de nem menta ízű fűszer)

• japán retek csíra vagy csak japán retek.

• 2 ecetes uborka (takuan)

• 1 avokádó

• 1 sárgarépa

Vágd fel hosszába a halakat és a zöldséget. Vágd ketté az alga lapot és tegyél bele - laponként - 1-1 kanál szusi rizst, majd a felvágott feltéteket:  shiso levél, uborka, hal és daikon retek.

Hajtsd fel a nori bal alsó sarkát, és alkoss belőle  kúpos formát. Helyezz a nori tekercs jobb sarkába egy kis rizst. Ez lesz a “ragasztó”, mert így a tölcsér nem fog szétesni.

 Tálaljuk pácolt gyömbérrel, isabival és szójaszósszal.

A gunkan és a nigiri

A szusifajták különbözősége az egyes feltétekből vagy töltelékekből ered, illetve a módból, ahogy ezekből összeállítják az ételt. Ugyanazokat az összetevőket hagyományos és modern módon is össze lehet rakni.

A nigirizusi rizsből formált gombóc, amit szoktak ovális vagy négyzet alakúra formálni.

Tehát igaziból nem gombóc, hanem ahhoz hasonló formája van. Lényeg a lényeg : a rizst megformálják, feltét kerül rá (rendszerint tenger gyümölcsei és különféle halak) és ízesíteni szokták wasabival is. Talán a nigiri a legegyszerűbb szusik egyike, ezért készítsünk lazacos nigirit!

Ami kell hozzá: 2 csésze szusi rizs,  200 gramm lazac filé, pácolt gyömbér, wasabi, szójaszósz. A halfilét vágjuk laposra és tegyük rá a wasabival megkent rizsre. Nem sózzuk  meg, hanem tálaláskor külön teszünk ki sót egy kis tálba a szójával együtt.

A nigirzusinak létezik egy másik változata is ez gunkan szusi. Jelentése csatahajó-tekercs a formája miatt, ami a japánokat egy csatahajóra emlékezteti.

A gunkan ugyan úgy formálják mint a nigri.-t csak belseje és a külleme egy picit más. A gunkan elkészítéséhez nori csíkokat használnak és átkötik, mert a belseje rejti a finomságokat. Általában kaviár, natto (nyers szójabab), majonézes kukorica (imádják a majonézt), lágy fürjtojás vagy darált hús kerül bele. A kaviárt én nagyon szeretem, tehát készítsünk kaviáros gunkant, cirka 30 perc alatt megvagyunk!

Kelleni fog hozzá:

4 lap pirított nori (8 személyre lesz)

8 evőkanál kaviár

wasabi amennyit szeretnél

Az adagokból ovális gombócokat formázunk. A gombócok köré óvatosan egy-egy hosszában kettévágott norit  tekerünk, a felesleget konyhai ollóval levágjuk. Így esztétikus. A csík végét ecetes vízzel megnedvesítjük, és a két végét összetapasztjuk.

A tetejére egy-egy pötty wasabit , majd 1 evőkanál kaviárt teszünk.  A maradék hozzávalókból elkészítjük a többi sushit. Szójaszósszal, savanyított gyömbérrel tálaljuk.

A szusi a lehetőségek tárháza a  gasztronómia szempontjából. Esztétikus, finom és gyorsan elkészíthető. Tényleg csak a részletekre kell figyelni és a friss alapanyagokra, mert a szusikat alkotásra tervezték.

A nyár a gyümölcsök szezonja, szinte mindenhol megtalálhatóak a friss, zamatos gyümölcsök. Ehetjük őket nyersen, készíthetünk belőlük gyümölcs salátát, kompótokat és hűsítő turmixokat.  

A nyári időszak a legjobb arra, hogy egészséges és vitamindús gyümölcsleveket készítsünk. Ha gyermekeid nem esznek elég gyümölcsöt, zöldséget és mégis azt szeretnéd, hogy ez ne így legyen, akkor az a legjobb megoldás, ha elcsábítod őket
egy kis házilag készített gyümölcslére. Mellesleg neked is jót tesz! 

A nyári gyümölcsök és zöldségek a leghatékonyabban  támogatják meg az immunrendszeredet, mert magas a
vitamin- és ásványianyag tartalmuk. 

Kelleni fog egy gyümölcscentrifuga, sok gyümölcs és nyers zöldség.  
Merj kísérletezni! Kipróbálhatsz mindenféle variációt. Maradhatsz a jól bevált
piros gyümölcsöknél (ribizli, cseresznye, meggy), a déli szekciónál ( banán, mangó, narancs) vagy lehetsz egy kicsit bevállalósabb.

A zöld szuper jó!
Jöhet egy kis zöld tea (ez a mániám ) meg fincsi hínár?

Ami kelleni fog neked:

2 csésze friss wakame hínár (vízzel áztasd 5 percig, mielőtt  felhasználnád)

2 sárgarépa

2 nagy alma (bármilyen)

1 cékla

1 csésze spenót

Friss gyömbér ízlés szerint -ez lehet egy egész, egy fél vagy nagyon kevés.

Keverd össze az összeset és tedd a gyümölcscentrifugába. Ha tovább szeretnéd édesíteni a gyümölcslevet, adj hozzá még több almát, addig amíg neked megfelelő nem lesz.

Citrus Mánia!

Tekintsünk el most az alapvető citrusoktól és bolondítsuk meg a gyümölcslevet, nem csak citrommal, naranccsal, hanem tegyünk hozzá yuzut is. Meg persze mást is, de ez a préselt gyümölcslé nagyon jól esik hidegen, egy forró nyári délutánon.

 Szükséged lesz :

5 szem eperre

4 szelet görögdinnyére

3 yuzura

3 nashira (japán körte)

2 sudachira (kicsi, savanyú citrom alakú gyümölcs, hasonlít a yuzura. )

1 evőkanál mézre

Keverd  össze mindet - pontosabban préseld -  tegyél hozzá jeget, tedd be a hűtőbe
és  mikor már elviselhetetlen a hőség, vedd ki és élvezd a hűsítő gyümölcsök harmóniáját.  Annyira tömény lesz, hogy felér egy étkezéssel.
 

Kakigori, a jeges gyümölcs-csoda

A lepréselt gyümölcsökből a fagylalt egészségesebb alternatíváját is elkészítheted.

Szedd elő a kedvenc gyümölcseidet, igény szerint és préseld ki a levüket.
Öntsd bele egy kancsóba (vagy edénybe) egy kis ásványvízzel felhígítva  és fagyaszd le. Az egész művelet 3-4 órát fog igénybe venni tőled, de ami fontos, hogy 1 óra elteltével belekeverünk a egy kis rizs tejet vagy tejszínt (kinek mi) a félig fagyott gyümölcslébe. Visszatesszük a mélyhűtőbe,  és amíg ez a 4 óra le nem telik, óránként kevergetjük.

Végül kis tálakba helyezzük a kakigori -t  és máris ehetjük!

Tehát már tettünk hínárt a préselt gyümölcslevünkbe, igaz?
Mit szólnátok egy Zöld Vanília Shake-hez?

Hozzávalók:

1 csésze tej (lehet eredeti, rizs, kókusz)

½ avokádó

½ evőkanál vanília kivonat

egy egész fahéj

1 pohár jég

méz, juharszirup vagy stevia ízlés szerint (ha szükséges)

Elkészítése:

Turmixold össze az avokádót az alapanyagokkal, töltsd bele egy pohárba és tedd a hűtőbe.

Felszolgáláskor tegyél bele még jeget, hogy még frissebb legyen a hatása!

Ne feledjük, az étel/ital a kiegyensúlyzott étrend fontos része. Fontos, hogy mivel tápláljuk magunkat, így az édességeink is lehetnek egészségesek. A hínár, a moszat és a vaníliás avokádó is nagyon jó, csak nem hétköznapi. A puding próbája az evés, merjünk nekik esélyt adni.

Míg a legtöbb ember szeret órákat tölteni a konyhában és bonyolultabbnál bonyolultabb gasztro- különlegességek létrehozni, és persze villogni a tudományával, addig az emberiség bizonyos egyedei - mint szerény személyem -
sikítva menekül a konyhai teendők elől.

Képes vagyok főzni, igaz általában az első 3 próbálkozás óriási bukást eredményez, de végül tökéleteset alkotok. A vezérelvem mindig az egyszerűség lehetőleg olyan ízvilággal, amitől a mezei polgárt nem rázza ki a hideg.

Lehetne a mottóm : finomat, gyorsan, egyszerűen.

Nem kenyerem a pepecselés, a hosszú főzőcskézést pedig  minden irányból próbálom elkerülni. Recepteket sem mesélek az év 364 napjában, de most kivételt teszek.  Ha olyanok vagyunk, akik kedvelik a tematikus eseményeket, ami akár lehet egy saját szervezésű távol-keleti vacsora a barátoknak, akkor a következő menüt nekünk találták ki. Pár  finoman inspiráló finomság egy igazi japán vacsorához. Még főzőtanfolyamra sincsen szükségünk!

A Japán ihlette receptek az előételektől a desszertekig csak rád várnak, hogy nekikezdj és bezsebeld az elismeréseket.

Kattints az ételek nevére a teljes recept olvasásához!

1.  Edamame hummusz

Íme az edamame! Sok-sok rosttal, fehérjével, antioxidánsokkal és vitaminokkal.
Mi is az edamame? Zöld szójabab, népszerű egészséges táplálék, amelyet sokféleképpen fel lehet használni. Használják fűszerként, megeszik nyersen salátában és készítenek belőle pürét. Mi is azt fogunk!

2. Teriyaki Marha Canapé

A canapé-k  könnyű, kis ízletes  előételek, amelyet az étkezések előtt szolgálnak fel. Elkészíthetjük őket kis piritósként, szendvics falatkákként vagy saláta ágyon tálalva. Az összetevők egyszerűek és kevesebb, mint 10 perc alatt elkészíthetők.

3. Tonhal tataki & mangó saláta

A tonhal minden idők legkedveltebb étele minden japán számára, így a japán vacsora készítők számára is. A tonhal elkészítéséhez számos variáció létezik, én most hoztam egy kicsit rendhagyó, de egyszerű módot, hogy finom tonhal salátánk legyen. Szerezz a halhoz mangót és már is kész ez a rendkívül egyszerű, de szuper tonhal tataki saláta, hogy lenyűgözd a vendégeidet.

4. Sushi rizs & Hosomaki

Az elmaradhatatlan sushi. Minden japán vacsorához hozzátartozik az otthon elkészített sushi. Az este királynője (vagy királya) leszel, ha sikerül néhány kézzel készített sushit tálalnod a vendégeknek. Ezzel  a recepttel igazi konyhatündér lehetsz, mert megtanulhatod, hogyan készíts házi sushi rizst és hogyan alkoss szépséges sushi tekercseket.

5. Yuzu, gránátalma & bárányborda ... Rendben, de hogy jön ehhez a gránátalma? Katt a linkre és megtudod!

A bárányt  nagyon szeretik a japánok, és nem is hinnénk, hogy a marhahús után ezt hús típust fogyasztják a legtöbben. Ahhoz, hogy különleges és könnyű “tavaszi” báránysültet kapjunk japán stílusban, kelleni fog egy bizonyos citrus, a  yuzu.

A yuzu nagyon különleges citrus, nem annyira savanyú mint a citrom, de van egy egzotikus íze, amitől az ételek frissek és mennyiek lesznek. Süsük meg a húst, öntözzük meg yuzulével és tálaljuk sült édesburgonyával, rizzsel vagy salátával kívánság szerint.

6. Csokoládé & Tofu

Végül a desszertről, mert egy jó házigazda ugye készül egy  kis édességgel is, nem igaz?A következő desszertet gyorsan és könnyen, szinte pár perc alatt -oké egy fél óra azért kell neki- meg tudod sütni. Ez a süti azért is különleges, mert gluténérzékenyek és cukorbetegek is bátran vehetnek belőle a vacsora végén.

A japán  konyha nagyon sok oldalú  és nem csak szusi létezik, próbáljatok ki bátran mást is.

Bár én nem vagyok egy nagy tea fogyasztó, viszont  a zöld teát jótékony hatásai miatt - ha nem is rendszeresen-  kúraszerűen
én is fogyasztom. A zöld tea egyik legnagyobb erőssége a sokoldalúságában rejlik.

Amellett, hogy az egyik leggyakrabban fogyasztott ital a víz után, Kína és Japán legfontosabb exportcikke, az egyik leghatásosabb gyógyító növény világon.

Külső és belső fogyasztása egyre közkedveltebb itthon, és az alternatív
gyógyításban is számtalan lehetőséget biztosít.  Használhatjuk a hajunkra,
bőrünkre, akár samponként vagy arcpakolásként van rá szükségünk.  A zöld tea hatóanyagai nagyon jól működnek különböző kenceficékben és ami legjobb, hogy ezeket otthon is elkészíthetjük.

A zöld tea csodát tesz a pattanásos bőrrel:

Általában a pattanásos bőrre a benzoyl-peroxid  tartalmú termékeket szoktak ajánlani. Ezekkel egy óriási probléma van: szárítják a bőrt. Ezzel szemben a zöld teás borogatások összehúzzák a pórusokat és csökkentik a bőr zsírosságát. Lenyugtatják a túlpörgött hormonokat a bőrben, azonfelül gyulladáscsökkentő hatással is bírnak.

 Konkrétan méregtelenít, így csökkentve a gyulladásos tüneteket a bőrödben. Kínában vegyítik a zöld teát és a loncfélék olajait, a keveréket pedig pattanás
elleni teaként fogyasztják.  Krémekben - testápolók, arcápolók-  a zöld tea megköti
a sejtekben lévő szabadgyököket, ezzel lassítva bőr öregedését. Bőrünk fiatalon tartását a zöld tea két összetevője, a polyphenolok és a bio-flavonidok támogatják.
A teában lévő antioxidánsok óvják bőrünket és segítik a sejtmegújulást. A zöld teás krémek regenerálnak, frissítenek, hidratálnak, segítségükkel a bőrön levő káros anyagok nem fejtik ki hatásukat.

Ha szeretnéd, hogy bőröd sima, egészséges és feszes legyen, akkor próbáld ki a következő zöld teás szépészeti megoldásokat !

Megoldás zsíros bőrre: rizsliszt, citrom és a zöld tea.
 

1 teáskanálnyi rizslisztet keverj össze 1 teáskanál citrom levével és adj hozzá még 2 teáskanál zöld teát.Így egy lágy állagú krémet fogsz kapni. Tisztítsd meg az arcod - egy kis cukor csodákra képes, ha azzal radírozod át  - és vidd fel a krémes maszkot az arcbőrödre. Hagyd rajta kb. 20 percig és utána hideg vízzel mosd le. Ismételd meg 3 naponta.

Miben segít?

Ezzel a maszkkal letisztítod a fölös faggyút a bőrödről és egyben hidratálod is.
A rizsliszt felerősíti a zöld tea hatását és nem lesznek gyulladtak a pórusaid.
Az eredmény rendszeres alkalmazás mellett 10 nap múlva látszani fog- és nincs szebb az egészséges és gyulladt pórustól mentes bőrnél. 

Pakolás száraz bőrre: tejszín és tea

Elsőnek radírozd le a bőrödet, az előbb is leírt cukros módszerrel. A cukor finom szemcséi finoman fogják az elhalt hámsejteket eltávolítani az arcodról. 

 A radírozás után készítsd el a következő maszkot:

Egy teás kanálnyi tejszínt és cukrot keverj össze egy kis tálba. Forrázd le a zöld tea leveleket és még forrón 2 teáskanál teát adagolj a a tejszínes- cukros keverékhez. Kend fel és masszírozd bele egy kicsit a krémes maszkot, majd dőlj hanyatt és hagyd hatni 30 percet.

Utána meleg vízzel mosd le.

Miben segít?

A cukor a test hőtől finom fel fog olvadni, így felpuhítja a bőrödet. A tejszín táplálni és hidratálni fogja, míg a zöld tea az antioxidánsokkal segíti a bőrsejtek újjá éledését.

Aludttej az érzékeny bőrért
 

Készítsd el az  aludttejet. Lehetőleg magas fehérje-és zsír tartalmú tejet válassz hozzá. 

Ha készen van, vegyél belőle 1 evőkanálnyit egy tálba és adj hozzá 1 teáskanálnyi citromlevet és 4 teáskanálnyi zöld teát. Keverd meg, hagyd állni egy picit (10 perc), majd kend fel az arcodra. A kencének 20 percig kell rajta lennie a bőrödön, ha ez letelt, akkor hideg vízzel mosd le.

Miben segít?

Az aludttej D vitaminban, fehérjében, kalciumban gazdag. Hidratálja, táplálja és megerősíti a bőrödet. A zöld tea nyugtat és az aludttejjel segíti a sebek , gyulladások gyógyulását. Megszünteti a pattanásokat és a mitesszereket.

Matcha maszk, egy csoda, főleg munka után
 

A matcha  tulajdonképpen pirított zöld teát jelent. Nálunk annyira nem elterjed mint Japánban, de meg lehet vásárolni különböző tea-és bio boltokban egyaránt.
A matchát kézzel szedik. A leveleit gőzölik és végül megszárítják.

A tea így megtartja a tápanyagokat és élénk színét. Az arcmaszkot  matcha teából így készítheted el:

Keverj össze 1 evőkanál matcha teát és egy teáskanál kókuszolajat. Miután kész a keverék, adjál hozzá pár csepp vizet, annyira, hogy könnyen kenhető állagot kapjon a maszk. Vidd fel az arcodra és hagyd fent fél óra erejéig- ha van időd, akkor lehet 1 óra is. Érezni fogod, hogy megszárad és húzódik. Ha letelt az idő, márts be egy tiszta törülközőt langyos vízbe és finoman mosd le vele a maszkot. Az eredmény csodásan finoman  puha bőr, ami ragyog és üde.

Szerintem minden időt megér, hogy szép egészséges arcbőrünk legyen. Az igaz,
hogy a maszk nem a legszebb látvány egy külső szemlélő szemében - sőt mi is néha elborzadunk, hogy hogy nézünk ki- de ez ne érdekeljen minket. Itt ugyanis nem kell a szépségért szenvedni, hanem egyszerűen pihenünk közben  egyet.  Egy csésze zöld teával, ami megéri az elvonulást.

"A tea a legcsodásabb orvosság egészségünk ápolására; ez a hosszú élet elixírje. Most is, mint akkor, ritka jó tulajdonságokkal bír, bízvást terjeszthetjük hát élvezetét.”

Ezeket a szavakat a 12. században élt híres zen szerzetes Eisai vetette papírra az egyik röpiratában, amelyben a matcha tea pozitív hatásait hirdette és szorgalmazta terjesztését, alkalmazását a gyógyításban.

A matcha -  ahogy az előző bejegyzésemben is írtam - különleges tea a teafajták között. A zen iskolák több száz éve használják a teaszertartásokhoz, és csak a legtökéletesebb tealevelet használják fel a matcha elkészítéséhez. Zöld porrá őrölik miután kiszárították és később ebből készítik az intenzív zöldben játszó különleges forró italt. A matcha több, mint egyszerű tea. Az egészség megőrző funkciója hatékonyabban működik, mint a sima zöld tea esetében. Egy csésze matcha tea - ne ijedj meg fura színétől, mert egyébként nagyon finom - felér 10 csésze zöld tea megivásával. Rengeteg pozitív tulajdonsága van, ami segít testünknek és lelkünknek egyaránt.

A matcha a japán szupertea, amiben magas mennyiségben találhatóak antioxidánsok, L- theanin és klorofill.
 

Az antioxidánsok  kulcsszerepet játszanak a öregedés  ellen,  ugyanakkor  gyulladáscsökkentőek és krónikus betegségek esetén támogatják az immunrendszert a megerősödésben.

Az L-theanin egy szuper csodálatos vegyület, amely segít csökkenteni a stesszt, hatásosan növeli a nyugalom érzését és csökkenti a szorongásos tüneteket,
javítja a koncentrációs képességeket is. A zen szerzetesek rendszerint matcha teát fogyasztottak a hosszú meditációk előtt és után is. A kutatások eredményei  az bizonyítják , hogy az L-theanin növelheti a szerotoninszintet (örömhormon) és a dopamin (boldogsághormon) szintjét is.

A többi tea típus szintén rendelkezik ezzel képességgel - a zöld, fehér,fekete és a vörös tea is -  de a matcha mindenben az ötszörösét tartalmazza a többi fajta teához képest. Az érdekessége a teának, hogy tartalmaz magas mennyiségű koffeint is, de a L- theanin segít a szervezetnek egyensúlyba hoznia magát, ha ne adj isten sok matcha-t vagy kávét innánk. Mind ezt úgy teszi, hogy szemben a kávéval, ahol hirtelen “ébredünk fel” , addig a matcha fokozatosan és egyenletesen “adagolja” szervezetünknek a koffein mennyiséget, így nem terheli meg az idegrendszert és a szívünket.

A klorofill a növényekben természetesen előforduló vegyület, amely lédús és jótékony hatású. Lehetne úgy is nevezni a “ növények zöld vére”.  A matcha teát árnyékos helyen nevelik, így lesz a  növényben magas a klorofill tartalom, és egyben a klorofill adja a teának azt a gyönyörű smaragdzöld színt, amely megkülönbözteti a többi rokon növénytől.  

A klorofill nagyon hatásos méregtelenítő, mivel a szervezetben hozzákötődik a nehézfémekhez és toxinokhoz, ezáltal képes megtisztítani a vérünket a káros anyagoktól.  Egyensúlyba hozza és megtartja a ph -értekeket és egyben nagyon jó lúgosító tea is. Még számos más jó tulajdonsággal rendelkezik, főleg ha fogyókúrázni szeretnénk.

A matcha :

fokozza az anyagcsere működést

energiát ad

frissíti a szellemet és a testet

egyensúlyba hozza a koleszterin szintet

helyre hozza az alacsony vérnyomást

kiegyensúlyozza az inzulin szintet
(cukorbetegnek, IRS-ben szenvedőknek direkt ajánlom)

széppé teszi a bőrt

Hogyan készítsd el saját matcha teádat?

A matcha fogyasztásának legjobb módja az eredeti tea formájában történik. A legegyszerűbb megoldás, ha elmész egy japán teaboltba és vásárolsz matcha tea port.  A tea elkészítéséhez szükséged lesz valamilyen keverő alkalmatosságra. Használhatsz kézi tejhabosítót, shakert vagy a japán stílusú chasent (bambusz habverő).
Elkészítése:

Az 1 teáskanálnyi matchát elkeverjük egy kis hideg vízzel. Fontos, hogy egyenletes legyen és ne csomósodjon be. Ha ez kész, hozzáöntünk olyan 70-80 C fokos vizet és elkeverjük. Szinte azonnal fogyasztható. Ha sűrűségét szeretnénk növelni, akkor értelemszerűen nem egy, hanem két vagy három kanál matcha port teszünk hozzá.

Napjainkban sokféle módja van a matcha felhasználásának. Készítenek belőle süteményt, fagylaltot, koktélokat, csokoládét és reform ételeket. Kövesd a leírást és csináld meg! Íme pár matchaból készült finomság:

Trópusi Matcha Smoothie és ami szükséges  hozzá: 

Az elkészítése rém egyszerű:  az egészet beteszed egy turmixgépbe és addig turmixolod, amíg krémes állagot nem kapsz.

Már ihatod is!
 

Az ellenállhatatlan matcha -fagyi

A matcha fagyi nemcsak finom, hanem egészséges is. Az egyik kedvenc receptemet fogom megosztani veletek. Nagyon könnyű elkészíteni, szinte 5 percet sem igényel. Rendben, azért ez nem teljesen igaz, de kanalazzunk a közepébe!

Hozzávalók: 500 ml tejszín, 300 ml sűrített tej, 1 rúd bourbon vanília, 1 evőkanál citromlé, 2 evőkanál matcha por. Elkészítéséhez nézd meg a galériát! 

Mathca és a cupcake találkozása!

Sok minden nem fog változni a cupcake állagán, csak a színén, mert hogy zöld lesz.
Amire szükséged lesz :
1½ pohár süteményliszt
1 csésze finomliszt
1¼ csésze cukor
1 evőkanál sütőpor
1 teáskanál só
5 teáskanál matcha por
1 csésze tej
2 nagy tojás
½ pohár natúr vaj- nem sózott!
Plusz 1 citrom
Egy külön tálban keverd össze a tejet, a tojást, a fele vajat, a sütőport és a citromot, amíg össze nem áll az egész. Adagold hozzá a sütemény lisztet és 3 evőkanál matchát.  Melegítsd fel a sütőt 180 Celsius fokra. Vedd elő muffin papírokat és adagold bele a masszát. 

Süsd addig, amíg a kis sütik elkezdenek kidagadni a papír tartóikból.

Amíg sülnek, elkészítheted a vajkrémet...

Egy nagy tálban keverd össze a lisztet, a cukrot, a sót és a maradék matcha port.

A tojássárgáját a vaníliás cukorral, 2 dl vízzel és a finomliszttel péppé keverjük, ráöntjük a cukorral felforralt 3 dl vizet, majd állandó keverés mellett besűrítjük.

Ha megsült a sütid, vedd ki a sütőből és a krémet töltsd bele egy habnyomóba.
A kész muffinokra egyenletesen nyomd rá a habot. A végén még megszórhatod egy kis matcha cukorral is.

Végül is itt tavasz, minden zöldbe borul, miért ne lehetnének zöldek az ételeink is, amik nem csak finomak, hanem egészségesek is. Egy kis bátorság lehet kell hozzá, de ha legyőztük a kezdeti idegenkedést, akkor érezni fogjuk, hogy zöld lámpát …. bocsánat sütit kapunk.

Lassan véget érnek a hosszú téli éjszakák, a fagyos hajnalok és a zimankós nappalok. A tél megterheli és legyengítheti  szervezetünket, ezért érezzük az első szép tavaszi hetekben a gyengeséget és a fáradságot. Ahhoz, hogy az év egyik legszebb hónapját ne megfázással kezdjük, érdemes megerősíteni immunrendszerünket, még a tavasz kezdetén.Vásárolhatnánk drága vitaminokat, de ha jobban körül nézünk a kamrában vagy a piacokon, sokkal jobb és természetesebb  immunerősítőket találhatunk. Ha szeretnéd megelőzni a tavaszi meghűlést, akkor kövesd, csináld meg és próbáld ki a hagyományos és ősi japán módszereket.

1. Umeboshi (pácolt szilva)

Elsőnek nem is hangzik rosszul, ugye? Az umeboshi a pácolás során különleges ízt kap. Pontosabban savanyú lesz (nagyon) és erős (iszonyatosan). Tehát kapunk egy savanyú- erős szilvát, amelynek íze tényleg egyedi és kell hozzá egy kis bátorság, hogy megegyük, de valójában csodálatos gyógyhatással rendelkezik.

Lugosít, segít a fáradtság leküzdésében, támogatja az emésztést és még a másnaposság lerövidítésében is segít.  Az umeboshi megtalálható minden japán háztartásban, de akár magunk is elkészíthetjük ezt kis vitaminbombát, csak be
kell szereznünk a hozzávalókat valamelyik bio boltból. 

Ha érzed, hogy kicsit fáradékony vagy, vagy valami bujkál benned, akkor készíts pácolt szilva- teát. Forralj fel 1,5 liter vizet és adj hozzá 5-6 db umeboshit. Kevergesd addig, amíg a szilvák szét nem főnek. Fogyaszd együtt a szilva darabokkal, nem kell átszűrni. A teától izzadni fogsz, hasonlóan mintha szaunába ücsörögnél, mert úgy támogatja a testedet, hogy kihajtja  a méreganyagokat belőle. Az immunrendszer így könnyedén fel tud készülni a ráváró kihívásokra.

2. Méz és a Daikon

Etettek valaha retket mézzel? Bizarrnak találod? Pedig nagyon jó módszer arra, ha nem akarunk betegek lenni. A méz -jégretek mix gyógyhatása régóta igazolt. Gyógyítja a köhögést, a torokfájást, de akár meg is előzhetjük ezeket a tüneteket.
A Daikon (fehér japán jégcsapretek) magas C-vitamin tartalommal bír és segít a lerakódott nyálka feloldásában. A méz pedig természetes antibiotikummal rendelkezik, valamint gyulladáscsökkentő hatása is van.  
Elkészítése könnyű és nem tart sokáig.

Kockázd fel a retket, tedd bele egy üvegedénybe és keverj hozzá 3 kanál mézet, majd takard le 3-4 órára.

Az így készült szirupból minden nap ehetsz 2-3 kanállal. Ha túl erősnek érzed az ízét, hozzákeverheted teához vagy forró vízhez. Minden méz jó a daikonhoz, de ha igazi “japán csodaszert” szeretnétek, akkor szerezzetek eredeti manuka mézet!  Rendben, a manuka méz Új-Zélandról származik, de a japánok szinte mindenbe ezt a fajta mézet használják.

A manuka méznek hihetetlen gyógyító ereje van, és gyakran alkalmazzák nem csak megfázásra, hanem nehezen gyógyuló fekélyeknél, nyelőcső gyulladásnál és számos más betegségnél.

3. Shoga-Yu avagy a forró gyömbér tea

Nálunk sem ismeretlen ez a fajta gyógyital, de mi főleg télen iszunk gyömbér teát. Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, hogy ezt meg lehet tenni tavasszal is? Miért is jó a gyömbér tea a szervezetünknek? A gyömbérből készült teának  magas a C- vitamin tartalma.  Azonfelül még megtalálhatóak benne fontos aminosavak, valamint különböző nyomelemek, mint például a  kalcium, a cink, a nátrium és a foszfor.

A tea elkészítéséhez forraljuk fel egy kis csésze vizet egy közepes méretű gyömbér gyökerével, amelyet előzőleg meghámoztunk és apró darabokra vágtunk. Forraljuk körülbelül 20-30 percig. 

Miután megéreztük a gyömbér jellegzetes illatát, vegyük le a tűzhelyről és adagoljuk hozzá a mézet. Ne melegítsük a gyömbéres vizet mézzel, mert megváltoztatja a méz összetételét és elveszíti aktív gyógyító tulajdonságait.

A shoga-yu -ból naponta 3-5 alkalommal ihatunk.

4. Okayu (főtt rizs kása)
 

Akik szeretik a kásákat, azok imádni fogják ezt gyógyító hatású rizskását. Az Okayu tulajdonképpen szétfőzött rizs fűszerekkel. Gyakran készítik agyagedényben, vízzel, fűszerekkel és egy kis kombuval (tengerialga).

Ha nincs agyagedényed nem baj, megteszi egy sima fazék is vagy rendelhetsz japánból kuktát. Azon megkeresheted ezt a jelzést  お 粥 vagy お か ゆ (okayu) és a kukta kása állagúvá főzi neked a rizsedet.

Rendben, maradjunk a fazéknál.

Kezd el főzni a rizst, amíg nem lesz ragadós, mondhatni szétfőtt. Utána beleteheted a különféle finomságokat, például apróra vágott zöld hagymát,gyömbért, shitake gombát és végül az előbb is említett umeboshit.

A japánok úgy tartják,hogy  aki okayut eszik egész télen és tavasszal az nem lesz soha beteg, mert minden fontos tápanyag, vitamin és rost megtalálható benne.

5. Tamago-zake
 

Szerintem sokunk nagyszülei és szülei mondták már nekünk, hogy egy kupica pálinka bizony hozzájárul az egészséges immunrendszer működéséhez.

A tamago-zake is az, csak rizsből van. Különleges gyógyszaké ez kérem, ami egy picit meg van bolondítva 1-2 összetevővel.  A tamago-zake ősi japán recept az egészségünk védelmében. Aki ezt issza, biztos, hogy 100%-ig egészséges is marad. Mi is azaz 1-2 plusz, amitől különleges lesz a szakék között? A szakét felforralják egy kis mézzel (minő véletlen) és tojással. Bár nem hangzik nagyon kellemesnek, de nem annyira vészes, mint első olvasásra gondolnánk.

Verj fel 2 db tojást és adj hozzá 3 evőkanál mézet.

A szakét lassan forrald föl. Eközben folyamatosan adagold hozzá a tojásos mézet. Addig kevergesd, amíg egy sűrű, krémes ital  nem lesz belőle.

A Tamago-zake-t mindig forrón isszuk, lehetőleg lefekvés előtt, mert nyugtató hatással is bír…. hát a forró szaké mi mással, nem?

Tavasszal lehet a leggyorsabban megfázni. Próbáljuk ki ezeket az ősi  japán módszereket - amiből igazából kettő nem ismeretlen itthon sem- lehet, hogy egy kicsit érdekesen hangzik vagy fura, de ártani nem árthat.

Akkor, Kampai!
 

A legrövidebb út két ember között egy mosollyal kezdődik.
A mosoly sok mindent elárulhat rólunk vagy éppen elrejthet belőlünk  a többi ember számára. Amikor valakivel elsőnek találkozunk és megfigyeljük az arcát, a szemein kívül a
mosolyát térképezzük fel.

A pozitív összhatás szempontjából mégsem a szemek azok, amiket dekódolunk, hanem az illető mosolya. Keleten szinte mindenki mosolyog, ami inkább azt jelenti, hogy “ békés és nyitott vagyok feléd, de ennél többet ne kívánj tőlem”. Pontosabban az “örök mosoly technika” azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb úton alakítsunk ki idegenekben pozitív benyomást és egyben kivédhetjük az agresszív viselkedést és fölös konfliktus helyzeteket.  

Talán úgy lehetne ezt jobban megfogalmazni; “mosolyogj többet, tovább élsz”. Mégis, hogyan érhető el a tökéletes és hibátlan mosoly? Milyen módszereket alkalmaznak japánjaink, hogy gyönyörű és harmonikus benyomást keltsenek?

Nagyon egyszerű válasz : az örökös fogmosás :)
 

Nem gondolnánk, mi? Magamból kiindulva, aki, ha teheti egy nap akárhányszor
is fogat mos, nem tűnik furcsának, amit a japánok foghigiénia szempontjából művelnek. Én úgy látom - persze lehet, hogy tévedek  - hogy túlságosan is tisztában vannak fogaik egészségének fontosságával. Egy nap akár sokkal többször (szinte minden étkezés után) is elrohanhatnak a mosdóba, hogy megmossák a fogaikat. A japán piac is kiszolgálja ezeket az igényeket. Rengeteg a szájhigiéniához kapcsolódó termék létezik Japánban, amik praktikusak és picik, hogy el tudd vinni bárhova. Étterembe, munkahelyre, moziba vagy a piacra is.  Számos fogtechnikai termék létezik a piacon, beleértve az összecsukható fogkeféket (amelyek úgy néznek ki, mint egy szempillaspirál), hogy illeszkedjenek a hölgyek imázsához. Kaphatunk teljes körű fogászati ​​készletet, akár egyedi csomagolású szájvízkapszulákat vagy fogfehérítő take a way ampullákat is.

A japánok azt mondják, hogy a legjobb smink az arcodon a mosolyod, de
nem mindegy, milyen az a mosoly. Fogaink hatalmas szerepet játszanak a megjelenésünkben. Íme néhány tipp, amelyek segítenek csúcsformában tartani fogainkat.

Vigyázzunk a foltokra!

Én nagyon kávéfüggő vagyok. Nem tudnám betartani azt, hogy ne igyak annyi kávét, mert foltos lesz a fogam, de hála az égnek van erre is megoldás. A japánok szerint,  ha megittad már a kávédat vagy elszívtad cigidet, utána rögtön tenned is kell ellene. Vehetsz erre kitalált ecsetelőt, használhatsz fogkefét és ehetsz almát. Az alma egy nagyon jó megoldás, mert finom is és egészséges is, de ha nem tudsz magaddal vinni mindig egy almát, akkor választhatod  Apagard Deep krémet. Nagyon népszerű eszköz, hogy gyönyörűek és fehérek maradjanak a  fogaid. A termék átmenet a szájvíz és a fogkrém között.

Kinézetre az előbb is említett szempillaspirálra  emlékezetet, így könnyen elfér egy kis táskában, akár az esti partira is el lehet vinni.

 Nagyon praktikus kis cucc.

Fog kelleni egy kefe!

Remélem, szinte az egész világon bevett szokás, hogy figyelünk a fogkefék állapotára. Szinte mindenki tudja ezt, de általában el is felejtjük. Ha elektromos fogkefét használsz, győződj meg róla, hogy két-három havonta lecseréled a fejét.
Ez vonatkozik a manuális (ki talál ki ilyen műszót? )  fogkefékre is. Ha azt látod, hogy a sörték elszíneződtek és össze-vissza állnak, akkor megérett az idő a cserére. Miért fontos ez? A bacik miatt, amik így visszakerülhetnek a szájba és ha sérülés van az ínyeden, akkor okozhatnak kellemetlenségeket különböző fertőzések formájában. Érdemes cserélgetni.

Nyelvmosás

Használjunk nyelv kaparót, a friss leheletért. Hasonló kiszerelésben lehet kapni Japánban, mint a pipere fogkeféket. Elvileg minden reggel és este le kéne kaparni a nyelvünkről a lepedéket. Ez abban is segít, hogy a szánk ph értéke normál szinten belül maradjon.

Fog edzés

Ahhoz, hogy fogaink erősek és szépek maradjanak, rendszeres edzésben kell részesíteni őket. A nyers ételek - mint az alma, a sárgarépa, a zeller és az uborka - segítenek a fogak tisztításában.  Együnk sok nyers zöldséget, gyümölcsöt, mert nem csak a fogaink lesznek erősebbek, hanem az emésztésünknek is jót teszünk vele. Sok vitaminhoz és rosthoz jutunk így hozzá. Azonfelül a rendszeres rágás erősíti a fogínyt, így a fogaink is erősödnek.

Szódabikarbóna varázsa

Nem finom az igaz, de jótékony hatását már nagymamáink is ismerték. Megelőzi a foltok kialakulását (kávé, tea, vörösbor), erősíti a fogzománcot és fertőtlenít, de még fehéríti is fogainkat. Megtisztítja az ínyedet;  sóval kombinálva még erősebb hatást lehet elérni, de ezt csak kénaponta használjuk.

Alkoholmentes szájvíz

Állítólag azok a szájvizek, amikben nincsen alkohol, sokkal hatásosabbak és kevésbé rongálják a fogadat. A legtöbb forgalomban található szájvíz sok alkoholt tartalmaz - nem is gondolnánk, hogy menta mellett szinte vodkával öblögetünk - aminek vannak káros hatásai. Kiszáríthatja a szánk nyálkahártyáját, ezáltal növelve a bakteriális fertőzés kockázatát és rossz leheletet is okozhat. Ki gondolná, igaz?

Semmi sem olyan hatalmas, mint az egészséges mosoly ereje, ezért foglalkozzunk és ápoljuk fogainkat, akár a fent leírt módszerekkel is. Szép és egészséges fogakkal és egy hatalmas mosollyal szinte berobbanhatunk a társaságba.  Ragyogó mosolyunk pozitív hatással lesz munkánkra, a kollégákra és összességében  javíthatja az életminőségünket.

A hanami (花見, ) szó szerint virágnézést jelent, ami márciust végétől május elejéig csodálattal tölti el a japánokat és a turistákat. Talán nekünk európaiaknak nem annyira kézenfekvő, hogy egy gyümölcsfa virágzásához miért tartozik ennyi rituálé. 

A hanami több, mint csak a virágok nézegetése és egy könnyű piknik a fák alatt.  Hogy mégis miben? A hanami egyszerű filozófiájában.

A hanami egyszerű tevékenység: leülünk egy fa alá, és csak élvezzük a jelen a békéjét és a rengeteg virág látványát. Kikapcsolódunk, pihenünk. Ha távolról  figyeljük a cseresznyefákat úgy tűnik, mintha csodaszép rózsaszín felhővé válnának, de ha virágokat  közelről is megnézünk, akkor annak egyszerű szépsége ugyanúgy megfoghatja képzeletünket. Itt a természet szépsége és a harmónia találkozásáról van szó, amely gyönyörködteti a szemünket és a lelkünket.

Japánban a szakura ünnep  még különlegesebb a látvány, ha egy pagoda, templom vagy szentély kertjében tapasztaljuk meg ezt a békességet.

1. A hanami és ami mögötte van

Míg Kínában a cseresznye a női szépséget, a női princípiumot jelképezte, addig Japánban a természet, az élet és a létezés  múlandóságát jelenti, mert a virágzás nagyon rövid idő alatt lezajlik. Azon belül a könnyedséget és a felhőket is szimbolizálhatja, a fák formája miatt.  A szakura  -  mint azt előbb is írtam - a cseresznyevirág különleges szépségét és a gyors halált a halandóságot is megtestesíti. Az élet véges voltára emlékezteti az embert.  
A cseresznyevirág az élet törékenységének a szimbóluma. A hanami alatt elidőzhetünk a halálon vett életünk pillanatain.

2. A hanami eredete 

Azt hinnék, hogy a hanami törzsgyökeres japán ünnep. Az igaz, hogy a mostani formája ténylegesen japán motívumokkal teli, de az eredete nem a szigetországból ered. Ez a fajta tavasz ünnep Kínából került és körülbelül a Heian-korban (794-1191) honosodott meg Japánban. A virágfigyelést, mint egy csomó minden mást is, a japánok a kínaiaktól vették át. 

Ott a császári család, a költők, énekesek és más nemesemberek szokása volt összegyűlni a kertben a fák alatt és megünnepelni a virágnyílást. Japánban sem volt ez másképp, de az évszázadok alatt eljutott mindenkihez
 

3. Cseresznyevirágfront

A virágzás időpontját meghatározó legfontosabb tényező a földrajzi elhelyezkedés: az enyhébb éghajlaton természetesen korábban nyílik a cseresznye. A déli fekvésű, szubtropikus szigeten,Okinawán már januárban megkezdődik a virágzás, viszont északon, Hokkaidon csak  májusban bontanak szirmot a fák. A kettő között  területen mint Tokió, Kyoto vagy Osaka, általában március végén, április elején lehet hódolni a szakurának A virágzás hosszúsága  változó. Az első bimbóktól (kaika) a teljesen kinyílt virágig (mankai) nagyjából egy hét telik el, és 7 nap múlva már minden virág lehullik.

A meteorológiai szolgálat külön odafigyel arra, hogy időben figyelmeztesse az embereket a szezon  kezdetére.Cseresznyevirágfrontként emlegetik (桜前線, szakurazenszen) ami segíti a szakura nyomon követését.

4. Hanami és a Somei Yoshino - Mi is ez a Somei Yoshino? 

Sokan azt hinnék, hogy egy ember neve, de nem. A Somei Yoshino egy cseresznyefa fajta, amely a legnépszerűbb a japánok körében. Mondhatni direkt a hanamira alkották meg. Nevét Somei faluról kapta, és a XIX. században kísérletezték ki. Ezen kívül számos variációt alkottak, mind más színű, más formájú, eltérő lehet a szirmok száma, de van olyan is, amely télen virágzik. Hosszú életű fa a legidősebb Somei Yoshino 133 éves (a képen ez a fa látható). 

Az igazi  Somei Yoshino virága szinte teljesen fehér, csak a száránál van egy egészen enyhe rózsaszín árnyalata.  A fa meseszép látvány ilyenkor szakura idején. Olyan mint egy hatalmas virágfelhő.

5. A hanami kezdete

  Japánban a cseresznyevirágzás kezdetét a tokiói Yasukuni-szentély előtt álló                  cseresznyefa virágbontása jelzi. Ezt követően hivatalosan is megkezdődik a                   „hanami”, vagyis a cseresznyevirág-nézés, amely Japán egyik legnagyobb                          ünnepe. Ilyenkor a helyiek a családjukkal, a barátaikkal együtt pikniket                              rendeznek a fák tövében, hogy közelről csodálhassák meg a virágba borult                        ágakat. 

A babona szerint azokat, akikre a szirmok ráhullnak, szerencse és boldogság kíséri majd egész életükön át.

6.  A hanami gasztronómia 

Piknik és vacsora helyett inkább innál egy teát? Esetleg ennél egy finom sütit? 
A cseresznyevirágzás ünnepéhez hozzátartozik a teázás és direkt erre az alkalomra készítik a különleges tradicionális teákat. A teadélutánokhoz hozzátartoznak a finom sütik is és mivel a halászati szezon egy időbe esik a szakura ünnepel, ezért rendszeresen készítenek ilyen hal formájú sütiket. Benne finom omochival. 

Az alkoholt sem szabad ilyenkor kihagyni, mert itt is az ünnephez igazodva készítenek a cseresznyevirágos pezsgőket és borokat. A cseresznyevirággal ízesített bor vagy szaké kitűnő hanami kísérő.

7. A hanami (nagy)csoportos tevékenység

A modern hanami Japánban nem épp magányos tevékenység, mert hiába képzeljük el, hogy egy magunk fogunk sétálni a gyönyörű cseresznyevirágok alatt  és elmélkedünk élet és halál körforgásán, a szépség tűnékenységén. Egyetlen tűnékeny dolog lesz itt: a szabad hely.Alapjáraton  1000 ember szeretné megnézni ugyanazt a fát. 

A legegyszerűbb ilyenkor nagyon korán kelni, hogy elkerüljük a tumultust vagy ha nem vagyunk pacsirták, akkor érdemes lesz felkészülni : az egész város ott lesz. Ha Tokióban vagyunk, akkor egész Tokió hanami lázban fog égni. Még akkor is, ha ellátogatunk egy sintó szentélybe.

8. A hanami buli

A hanami alatt, miközben a virágokat nézegetjük, szerintem mindenkit elfog az ihlet és mindjárt tollat és papírt ragadna, hogy versben örökítse meg ezt az élményt. A hanami életérzést segíti az alkohol, mert ez most már elsősorban ünnep, mikor a családtagok, barátok és munkatársak piknikeznek a parkokban és ahol előbb - utóbb előkerülnek a sörös dobozok és a szakés üvegek. 

Az este leszálltával a hanami, inkább egy hippi fesztiválra emlékeztet. Mások szerint egy német sörfesztiválra. Viszont az érdekes megoldás, hogy a buli úgy mint a cseresznyevirágzás véges a rendőrség 8 óra körül mindig lefújja a partit úgyhogy a másnapi munka előtt még mindenkinek van ideje kipihenni magát (persze ha feltételezzük, hogy mindenki egyből haza megy). 
 

9. A hanami éjszakája 

A jozakura idején (夜桜, „cseresznyefák éjszakája”) papírlámpásokat függesztenek ki az éjszakai hanamira. A hanami több napos, éjszakába nyúló ünnepség, vagyis az ünnep nem ér véget a napnyugtával. A virágtól roskadó fákat apró mécsesekkel aggatják teli, így téve még varázslatosabbá, az amúgy is csodálatos látványt. Az éjszakai viráglesnek külön neve is van: jozakura (cseresznyefák éjszakája). 

Miután a cseresznyevirágok lehullanak egyszerűen összesöprik azzal több  tonnányi szeméttel, amit a piknikezők hagynak maguk után.  Ami nagyon érdekes – szakura ünnep szempontjából - hogy a  cseresznye, mint gyümölcs nagyon drága Japánban.  Azt gondolnánk, ahol ennyi gyümölcsfa létezik, ott lépten - nyomon teremnek is ezek a fák. Pedig nem. Egyáltalán nem, a sok százezer fa ellenére  csak import cseresznyét lehet kapni Japánban. 

Ennek oka, hogy ezek a fák nem hoznak ehető termést. Csak nagyon szépek.  Egyszer mindenkinek ki kell próbálni ezt az élményt, ami lehet bármi, ami örömet okoz.

Szerintem minden magára adó kíváncsi turista elsősorban a különlegességekre vágyik. Olyasmikre, amelyek  itthon nincsenek, mert ugye Budapesten lépten-nyomon göngyölik a sushikat és a makikat. Miért kellene egy szimpla vendéglátó egységbe betérni , ha épp Japánban tartózkodunk?

Tegyünk úgy akkor, mint a bátor őslakosok, akik  természetesen kedvelik a közös finoman- egészséges vacsorákat... talán  romantikus környezetben is. De nem feltétlenül!

A  japánok mindig a különlegesebb helyeken szeretnek mulatozni, ami nem feltétlenül a gasztroparadicsomot jelenti – de persze lehet nagyon finom az étel és ital kínálat- hanem a különleges élmények rapszódiáját.

Elsőnek hadd mutassak be egy különleges ninja éttermet. Az étterem a középkori japán polgárháború időszakában létezett titkos ninja falut eleveníti fel.

Ha el szeretnéd kápráztatni barátaidat, akkor ez a szándék itt nem lesz egy füstbe ment terv. Konkrétan füst az lesz- amit szárazjégből  nyernek- , és ninja pincérek is.

A felszolgálás menete a következő :

füst,
ninja pincér megjelenik,
rendelsz,
füst,
ninja pincér eltűnik,

füst

és meg is jött az ennivaló.

Mókás ez a fajta felszolgálás, főleg azért, mert a ninják tökéletes merénylők voltak, ezért  lehet abban bízni, hogy a dobócsillagot pontosan dobják az asztalra a számlával együtt és nem téged találnak el.  Ami még érdekesebbé teszi ezt a helyet, hogy a megelevenített történelem által megismerhetjük a tökélyre fejlesztett  suhsi készítést is.  Ha élvezitek a meglepetéseket, akkor a NINJA AKASAKA a ti helyetek.

Az ultramodern metropoliszokban, mint például Tokió, nem maradhatnak el a gasztronómiában a  robotok sem.

A Robot étterem is ezt a trendet képviseli. Konkrétan pörgős élmény lesz, enni nem fogsz sokat, mert nem az adagjairól híres, hanem a hiperaktív pörgős „robot showkról”. Nehéz is lenne csak a ramenre koncentrálni, mert teljesen le fogja kötni a figyelmedet a dobos lányok és a repülő  bikinis kontra harci robotoknak öltözött táncosok küzdelme. Miután sikerült eldönteni, hogy melyik csapatnak van géppuskalába, utána sincsen pihenő, se a meghívott előadóművészeknek se a kedves vendégnek. 

A szórakoztató előadások körübelül 3 órásak szünet nélkül, tehát érdemes előre megrendelni az aznapi vacsorát - ami igazából mindössze egy bento doboz- és felkészülni arra is, hogy ez a 3 óra relatív, mert  az attrakció akár 4 vagy 5 óráin át is tarthat.

A végtelenített műsoros vacsorát szinte megkoronázza minden esti előadás fénypontja: a motoros bemutató, amit lézer-effektekkel tesznek még retina-égetőbbé.

Ha mégsem a modern kor őrületére vágyunk, hanem egy kis elvonulásra, akkor a következő hely kifejezetten tetszeni fog...

Ez pedig „ The Lockup” – japán elnevezése ザ・ロックアップ 新宿店 -   ahol jól elzárnak egy börtön – elmegyógyintézet atmoszféráját árasztó horrorisztikus helyre .

Talán ez az egyetlen étterem , ahol összebilincselnek és bezárnak mielőtt megkapnád a kaját. Azt is olyan profizmussal kell elvenned , mint az igazi börtönökben: egy kis nyíláson keresztül.  

Az megkönnyíti a helyzetedet – igaz összebilincselt kézzel nem olyan könnyű- hogy az ajtókon lévő  bemélyedésben található mini guillotine- nal ki tudod nyitni a cella ajtaját; a celláét,  amibe előzőleg bezártak. Viszont az ajtó nyitásnak ára van , ugyanis a penge  alá kell tenned a kezed és közben nem látod mi történik ... aztán a kezedbe pottyan a kulcs ... izgi. 

A cellátokban online  módon tudtok „kísérleti koktélokat és ételeket” rendelni, amiket kémcsőben, lombikokban és fura serlegekben , illetve pléh tálcán szolgálnak fel, némi szemgolyóval és egyéb plasztik testrésszel díszítve.

A dizájn konkrétan szemez veled ☺, miközben hallgatod a hirtelen elsötétült folyosóról- vagy a saját kis celládban- az őrült lelkek sikolyait és az imitált gyilkosságokat.

Természetesen az ételek is a hely hangulatát idézik, így ne lepődjünk meg a menü elborult fantázianevein sem. Valahogy mindegyik „véres” és „gyilkos” illetve „boncolós”....Ragadozóknak ideális hely a romantikázásra.

A következő  hely hasonlatos az előbbihez, de nincsenek műszemek és sikítások, viszont levágott fejekből ihatod a koktélodat vagy szakédat, hogy meglegyen az est hangulata és máris élvezheted egy igazi börtönkórház ergonómiáját. 

Ami esetleg megzavarhatja a különleges helyen elköltött vacsorát, az a hirtelen szirénázás- általában rendelés esetén használják; ha csúcsidő van, akkor egész nap szól a riasztó- és a szórakoztató egységként működő zsonglőrök, akik baltákat bohóckodnak. A dresszkód itt szigorú, de ha mégsem olvastuk el a házirendet, akkor sincsen baj, mert ehetsz és ihatsz amit akarsz, csak egy elzárt börtönkórházi kórteremben.

A menük elnevezése elég hátborzongató. Választhatsz  Bensőséges belsőséget- véres hurka -, Döglött Csirkét- csirke egyben tálalva - és Marha Agyat - steak- és  több hasonlóan kellemes nevű étket is.

Ha a vendégek felöntenek a garatra, rendszeresen megjelennek az  Alcatraz E.R. ápolói óriás nyugtatós szurikkal - amikben víz van- és lecsillapítják a börtönkórház lakóit. A fiúkat még le is vetkőztetik!Összefoglalva: őrült egy hely.

Az utolsó  különleges étterem az Asadachi 朝起 , nem annyira a külsőségekkel, hanem az ételek rendhagyó választékával csalogatja be a bátor és éhes vendégeket.

A hely maga nagyon szűk, de a menü konkrétan magáért beszél, mert hogy nyers.

Itt ehetsz, már ha szereted a „természet megváltozatlan ízeit”, gőtét – oké ez grillezve van- , bikaherét- férfiaknak férfiasságot ad, hogy a nőknek mit, azt nem tudom ☺ - és élő békaszívet.

Az “egyem a kis szívedet”  létjogosultságot nyer ezen a helyen, mert a béka szíve konkrétan ver a tányérodon!

Azt én értem, hogy az ételnek van lelke, de hogy eleven is..!

Tehát, ha valaki Tokióban járna,
 feltétlenül próbálja ki ezen fergeteges helyeket, már ha meri.

Mondhatnám, hogy gyönyörű japán kerteket, fenséges pagodákat, történelmei helyszíneket, vagy másszuk meg a        Fuji hegyet és szívjunk be egy kis friss levegőt, mozogjunk és csináljunk valami aktív elfoglaltságot. 

Megtehetnénk .... élhetnénk egészségesen, de inkább nézzünk TV-t! 

Érdekes, szokatlan és abszolút nem európai  tv csatornákat lehet itt fogni, akár több százat is. Rengeteg csatorna van a digitális és műholdas sugárzásnak köszönhetően, de ez igazából ne tévesszen meg senkit. Persze ehhez nem kell a világ másik végébe utazni, elég például a festői és viszonylag közeli Norvégiába. Egyszer az egyik barátom azt kérdezte tőlem, miért vagyok kiakadva a magyar műsorok miatt, mikor a norvégoknál olyan, hogy “műsorok és valami nézhető adás” nincs is. Unalmas az egész. A japán tv-kultúrára visszatérve, a fő probléma vele az, és elektronikus  média egészével is, hogy a piac egésze szinte monopolizált. Vannak magán adók is - internetes szolgáltatókkal együtt - de ez “magán” szó tényleg csak jelzés értékű, ugyanis nem azok.

Akkor nézzük meg a hivatalos helyzetet TV-ügyben.

Van a közvetlen állami kézen lévő NHK, valamint a “magáncsatornák”, összesen 10 létezik Japánban.  Azután vannak még a külföldi tulajdonú szolgáltatók - közel másfél évtizede vannak jelen - mint a CNN, BBC és a műholdas NHK csatorna, amely hírkivonatokat közöl, kínai, koreai, orosz és néhány európai nyelven. Azt tudni kell, hogy a digitális kábeladók a vastag a műsorújságok ellenére - igen a japánok használnak műsorújságot - nagyjából ugyanazt sugározzák, ráadásul ugyanúgy.
Ezek a tv és internet csomagok kifejezetten drágák. Jelenleg az ország műholdas lefedettsége meglepően alacsony. Nem is gondolnánk, ugye? Ott, ahol robotokat és virtuális feleségeket hoznak létre, nem is beszélve a kocka alakú dinnyéről, mindössze az ország 30%- a rendelkezik műholdas lefedettséggel.

Hasonló a helyzet az internet használók száma terén is, bár az okostelefonokkal változott a helyzet, mert az asztali számítógépeket helyettesítő szolgáltatást nyújtanak a használóknak, de ez nagyon drága. A látszólag bőséges műsorkínálat ellenére ritka az új európai film, de annál több az amerikai, az van dögivel. Megszámlálhatatlanul sok amerikai szappanoperát, kvízeket és vetélkedőket adnak a nagy érdeműnek. A vetélkedők között rengeteg japán is van, amelyek a nyugati nézők számra kifejezetten bizzarnak tűnnek.

Léteznek még tematikus csatornák - úgy mint nálunk -  például a háziasszonyok által kedvelt LALA csatorna a rózsaszín hátterével. A kertépítéstől a főzőtanfolyamon át egészen az ismeretterjesztő műsorokig terjed a csatorna választéka. Azért is ilyen népszerű ez a csatorna a hölgyek körében, mert a japán nők miután férjhez mennek  és megszületnek a gyerekek, főleg otthon a házimunkával foglalkoznak és a tv az egyetlen kikapcsolódási pont az életükben. A tv-műsorokkal próbálják megszínesíteni szürke hétköznapjaikat és kárpótolni magukat, ha nem sikerült gyermekkori álmukat megvalósítani.  Náluk is van reggeli beszélgetős műsor. Csak egy picit másként néz ki.  A beszélgetések és zenei betétek mellett nagyon népszerű az a rovat, amelyben intelligens/különleges állatokat mutatnak be mélyinterjú szinten.

Főleg kutyák szerepelnek ebben a blokkban. Év végén a szereplők közül kiválasztják az év legkülönlegesebb ebét és még díjazzák is.

Állandó rovat a napi szerencsemondás is: az aznapra vonatkozó életböcseleteket osztják meg a nézőkkel. Este teljesen másfajta, szórakoztató tévés vetélkedőket sugároznak. Nekünk nyugatiaknak - bár most már itthon is előfordul 1-2  hasonló műsor - érthetetlenül erőszakos műsorokat alkotnak meg a japánok számára.

Olyan furi és abszurd némely vetélkedő, hogy elcsodálkoznánk és azon gondolkodnánk, vajon nem  a horrorovi aktuális részét nézzük-e?

Olyan erőpróbákról szólnak ezek a műsorok, mint ki viseli el a leghosszabb ideig a fájdalmat; ki tudja megenni a legtöbb wasabit vagy kibírja a legtovább a megalázást. Konkrétan egy csomó ember elkezd sértegetni és neked rezzenéstelenül kell tűrnöd:  nem üvölthetsz vissza, nem sírhatsz, csak faarccal nézhetsz előre. Így nyerhetsz sok-sok pénzt.  A megaláztatás a japán kultúra mélyén gyökerezik és a legtöbb japán kifejezetten élvezi, ha valaki pórul jár, összetiporják és közröhej tárgyává teszik.

Az egyik legkedveltebb sorozatot a Taiga dramat  amit minden reggel negyed és fél 9 között adnak le. A hétköznapi emberek problémáit dolgozza fel. Ez a műsor annyira népszerű, hogy aki reggel nem tudja megnézni, az  déli és/vagy esti ismétlést biztos nem fogja kihagyni.. Gyakran reggeliznek, ebédelnek vagy vacsoráznak a japánok ezzel a sorozattal.

Ha megnézünk egy japán híradót, megdöbbenéssel vegyes csodálkozással tapasztaljuk, hogy nincs élő interjú. Csak állóképeket adnak, de azokat jó hosszan, miközben a bemondó közli az aktuális híreket. Ha valaki mondott valamit valamivel kapcsolatban, azt is a bemondó mondja el. Tehát élő nyilatkozat nincs.
A nemzetközi és  a hazai hírek elkülönülnek egymástól.

Sokszor egy-egy külföldi hírblokk után  virágcsokrokat és mámorosan legelésző hokkaidó teheneket láthatunk. Természetesen az ehhez az idillhez hozzáillő andalító -és nyilván  valakinek szép- zenével. A hírekről nyelvezet szempontjából azt lehet megállapítani, hogy szinte minden tv csatorna egy szinte érthetetlen, bürokratikus nyelvet használ, kivéve a TV Aszahi-t.

Ez a csatorna azért közkedvelt, mert közérthetően számol be mindenről. A hírek változatosságának a hiánya abba keresendő, hogy Japánban  ha valaki nem sajtóklubtag, akkor sem írott,  sem elektronikus formában nem jelenhetnek meg írásai. Minden japán újságírónak kötelezően tagsággal kell bírnia. Minden minisztériumnak, nagyvállalatnak külön sajtóklubjai vannak. Tehát az információ csak innen áramolhat. Aki nem klubtag, az nem juthat hozzá a hírekhez.

Külföldiek nem lehetnek klubtagok és nem vehetnek részt a belügyeiket érintő sajtóeseményeken sem.  Azaz az idegenek csak másodkézből kapnak információt.

Hiába, Japán egy Nagy Tigris, megteheti.

Az ideális női test megítélése kultúránként változik. Japánban egyedi módon állnak hozzá ehhez kérdéshez. Ezért nem könnyű egy európai nőknek alkalmazkodni a kihívásokhoz, főleg akkor, mikor hirtelen felszed pár kilót. A nagyon egészséges japán ételeket sem az európaiak sem az amerikaik nem jól eszik. Bizony, a sok finom rizses ételnek köszönhetően akad némi problémájuk a testükkel.

Egy kint tanuló ismerősöm “súlyos” problémái következnek:

Mi a teendő akkor, ha a tested hirtelen változásokon megy keresztül? Hogyan birkózol meg ezzel egy idegen országban? És egyáltalán hol találsz egy vidéki japán kisvárosban barna vagy fekete kenyeret? Kitalálod?

Sehol.

Persze tudom, hogy teljesen abnormális a hozzáállásom a témához, de mikor csak úgy szeded fel a kilókat, mint a mágnes a vasorrú bábákat, eléggé elbizonytalanodsz, főleg mert vásárolni is nehéz magadnak. Azok az egészséges ételek, amikhez hozzá vagy szokva és amelyek segítenek kordában tartani a súlyod, azok itt bizony nincsenek. Barna, fekete kenyér sehol, puffasztott rizs sehol, és a legközelebbi sportlétesítmény egy órás autóútra van, ahol  kényelmetlenül éreztem magam, mert mindenki bámult. Szerintem többiekhez képest egy igazi nőstény rinocérosz vagyok.

Körülbelül fél éve éltem már a japán városkában. Tanultam és dolgoztam egy idegen helyen. Félre ne értsétek, mindig szerettem volna Japánban tanulni és látni a gésák országát, de a sok egzotikus étel, ital, az új kihívások és az új napi szokásokhoz való alkalmazkodás ….hát alapvetően hat az egészségünkre. Ráadásul nincsenek cukormentes torták, sütik és fagyik sem. Volt problémám, de arra is rájöttem, hogy  én csináltam magamnak. Egy angolt tanító japán tanárnőnél laktam, aki nagyon szerette az angol humort viszont az animéket nem :D . Vendéglátóm észre vette, hogy a közös étkezéseink alatti beszélgetéseink  egyre feszültebbek lettek. Pedig szerettem vele beszélgetni, hiszen azért is voltam ott, hogy javítsak a japán nyelvtudásomon.   A feszültség oka pedig az volt, hogy elindult a vezérhangya a fejemben ( tudom irtó nagy marhaság), és elkezdtem nem enni, mert úgy éreztem, abban a félévben olyan lett a testem, mint egy kis krumplis zsák. Etsuminak végül elmondtam, hogy mi zavar.

Nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:
De a változás normális. Valójában szokatlan lenne, ha ugyanúgy maradtam volna, hiszen egy másik országban és földrészen vagyok. Nem szabad gyűlölnöm magam, hogy a testem változik, illetve hamarosan megtalálom az egyensúlyt. Mindenki hízik kint, mert nem ismeri az arányokat és ha gyűlölöm magam emiatt, akkor rossz úton járok.

Az igaz : változtatnom kell bizonyos alap tételeken,  mint például dorayakiból (japán palacsinta) általában a japánok 1 db esznek és  nem 5-6 db-ot, mint általában az európaiak és az amerikaik.

Gondoltam magamban : “azta! tehát japán viszonylatban halálra zabáltam magam!”

Végül megalkottam azokat a lépéseket, amikkel nem fordulsz ki önmagadból egy hosszú külföldi tartózkodás során. Nem rossz ötletek szerintem. Nem csak azoknak ajánlom, akik Ázsiába mennek hosszabb időre, hanem azoknak is, akik olasz élet kedvelői. Bele se merek gondolni, mi történne velem a pizzák, tészták és  az olasz sütemények között!

1. Adj időt magadnak!
   
   Légy türelmes  önmagadhoz és a testedhez. Visszatekintve most látom, hogy mindössze annyit kellett tennem, hogy jobban figyelek magamra, a testemre és arra, hogy mit eszek.Bárhogyan is próbáljuk, nem tudjuk legyőzni a természetet, tehát legyünk kedvesek magunkhoz.
   
   

2. Tudnod kell, nem vagy egyedül!
   
   Ha Japánban jársz, tudnod kell (evidens így utólag), mindenki vékonyabb és kecsesebb, mint te. Az itteni nőknek nagyon fontos, hogy így is maradjanak. Számtalan cikk és dokumentum film foglalkozik az ideális japán női vonalakkal és amúgy a kollégáim kedvenc témája is folyamatosan. Te meg hallgatod őket, mint sült hal a tálban. Az sem segít az önbizalmadon, hogy az összes japán nő tényleg kisebb nálad. Igen egészségtelen összehasonlítani két különböző nép lányait, de én is csak ember vagyok. Ha alkalmanként úgy érzed magad, mint a szóban forgó elefánt, akkor külföldiként nem vagy egyedül ezzel a problémával, abban az országban ahol mindenki zsír-és cukor fóbiás.  

3. Azt is el kell felejtened, hogy önérzeteskedsz, olyan kérdéseken :
   
   Miért esztek ti annyit? Nálatok minden nőnek ekkora a csípője?
   A kedvencem : Anikó szan  te túl sok japán ételt eszel, lassan eléred az
   amerikai méretet és olyan zsíros amerikai leszel. Ez nem jó. Köszi.
   Azt el kell mondanom, hogy a  japánok nem érzik bántónak, mikor ilyen  jelzőkkel illetnek minket.
   

4. Menj és imádd magad!
   
   Törekedj minden nap arra, hogy kapcsolatot létesíts magaddal. Mire van szükséged? Jól érzed magad? Tedd fel ezeket a kérdéseket magadnak és ne úgy élj, mint egy automatizált év-dolgozója. Ne hagyd otthon a humorod. A fura megjegyzések szempontjából kelleni fog, jó sok. Nevess inkább ezeken, jobban jársz.

5. Ne kritizáld magad! 
   
   Élvezd az életed! Ha szeretnél valamit enni, akkor egyél. Akár egy dupla adag ráment jó sok főtt tojással, de a rizzsel vigyázz. Ezek a japán ételek picikéknek tűnnek, de így is nagyon táplálóak. Ne kérj dupla adagot belőlük. Ha annyit eszel, mint egy japán, akkor mozgással igen hamar helyre tudod állítani az elvesztett egyensúlyodat. És a súlyodat. 

Legyél büszke magadra, bárhol vagy is a világban. Mikor egy idegen országban    élsz, dolgozol és tanulsz, akaratlanul is megváltozik a tested. Vedd úgy, hogy ez      egy verseny, amit meg kell nyerned, a kilókkal és más kultúrájú emberekkel szemben. Mert úgy tűnik, hogy a sok gondolkodás alatt, a hosszú edzések során hiába mondogatod magadnak, hogy képes vagyok rá, tudatalattid valahogy mégis kétkedik, azt súgja, hogy lehetetlen.  Hogy túl szép lenne, túl csodálatos, túl hihetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon. Hogy célkitűzésed puszta álom.

És amikor áthaladsz a célon, amikor hátranézel, és látod, hogy mégis igaz, itt állsz hús-vér valódban, az álom valóra vált - ilyenkor érti meg az ember, hogy ez a valódi győzelem - és én győztem.

Amikor a japán kultúrára vagy magukra a  japán emberekre gondolunk, automatikusan a harmónia, a hihetetlen engedelmesség-tudat, a tradíciók követése és a mérhetetlen szorgalom jut eszünkbe.
 

Szépen és kedvesen mosolygó japán nők és férfiak, akiknél úgy tűnik minden rendben és semmi sem háborgatja tökéletes életüket. Európai szemmel nézve  tényleg úgy tűnik, hogy a megtestesült konfliktusmentes ország az övék, igaz ezt Japán szereti is a külvilág felé kommunikálni. Persze azt mindenki tudja: olyan,   hogy probléma mentesség nem létezik, csak sajátos - országonként más -  kulturális megoldások születnek rájuk. Japán egyik legnagyobb problémája - mint ahogy Európában is  - a társadalom elöregedése és a tradicionális családok (több generáció élt régebben együtt) szétesése. Ez jelenti a legnagyobb kihívást a japánoknak. Ami nagyon fontos, rengeteg a társ nélküli fiatal, mert kevés a frigyre lépési kedv és ergo ebből következik, hogy a gyerekvállalási hajlandóság is alacsony. Házasság nélkül a japánok egyáltalán nem vállalnak gyereket.

Ennek az oka: a társadalmi elvárás és a törvények.

Itthon - nem mintha hallgatóznék - sokszor hallom, akár sétáló kismamáktól vagy szülőktől és az aktuálpolitika is rendszeresen foglalkozik azzal, hogy milyen könnyítéseket és támogatást kapnak és mire van még szükségük családoknak.
A kulcsszó itt támogatás, ami nálunk van és Japánba nincs!

Ugye milyen érdekes? Ázsia vezető gazdasági hatalmának a családpolitikája
egy szülőre teszi a hangsúlyt: mégpedig az apára. Az oka a sajátos kulturális berendezkedés, ami még mondhatni  a “szamurájokig “ nyúlik vissza.
Erősen patriarchális lehetne a család berendezkedésük … de mégsem az.
Mondhatni, az otthon az tényleg az asszony birodalma,  a férj pedig, küzd és    harcol, hogy fenntartsa az életszínvonalukat.

Ahogy egy nőről kiderül, hogy állapotos, akkor “nem kötelezően”, de fel kell mondani a munkahelyén, függetlenül attól milyen pozíciót töltött be. Ugyanis a legtöbb vállalat nem fizeti a szülési szabadságot. Viszont az élet és a gyerekek iskolái nagyon sokba kerülnek, ezért az hogy csak az apa keres az felejtőssé válik, bár így is ő marad a főkereső. Az édesanyák is vállalnak munkát, de anyaként csak részmunkaidőben helyezkedhetnek el, ami Japánban sajátoson működik. A részmunkaidő után egyharmad jövedelem jár, de igazából 8 órát dolgoznak

Ebből következik, hogy soha senki nincsen otthon. A szülők dolgoznak, a gyerekek iskolában, sokszor hétvégén is.  

Alapjában véve nem találkoznak egymással, főleg akkor nem,  ha anya is a “részmunkaidős” nyolc órájátt tölti a munkahelyén. Még így is több időt van gyerekkel, mert itt hagyományosan a nők nevelik “közvetlenül” a gyerekeket.
Az apák szinte soha sem találkoznak a gyerekekkel, maximum hétvégén.
A japán apák szinte életük minden idejét a cégüknél töltik, és ehhez  járul hozzá
az utazás is, ami szintén rengeteg időt von el az életükből. A magyarok is sokszor olyan munkát választanak, ami földrajzilag távol esik a lakóhelyüktől.
Ez egy fontos párhuzam, de figyelembe kell venni a mérteket.

Tokió hatalmas. Ebben a városban mindenki nagyon hosszú időt tölt el utazással és ingázással, mert  a város óriási és lakosainak lélekszáma  több mint 17 millió! Az ingázók átlagosan 3 órát utaznak minden nap a fővárosba, de még a tősgyökeres tokióiak is 2 órát töltenek a vonatokon és más tömegközlekedési eszközökön.

Japánban minden a munkaidő hosszúságát szolgálja. Mikor említettem, hogy egy japán apa elsősorban a cégének embere, ezt a  megfogalmazást konkrétan is kell venni. Létezik bizonyos ellensúlyozás a vállalatok részéről, ami nekem egy kicsit érdekes, mondhatni szokatlan. Például a napi 9 órát dolgozó családfőnek a vállalat állja a frissen mosott férfiingek számláját, amit ki is vasaltatnak.
 

Viszont itt jön be a vállalati kultúra másik oldala is: addig tart a munkaidő, amíg a főnök nem áll fel az asztalától. Ha munkamánias a vezetőnk - az lenne az unikum
ha nem így lenne - akkor nem sok esélyünk van, hogy normális időben hazaérjünk
és együtt vacsorázzunk a családdal. Mikor ők felkelnek a család még alszik és mire hazaérnek már ismét mindenki lefeküdt, hiszen másnap iskola van. Ebben az a szomorú, még ha akarnának, akkor sem tudnak találkozni velük, mert a japán munkarend nem 8 hanem 9-10 óra, de könnyen átlépheti a 12 órát is. Ezért van az, hogy egy japán apák nagyon keveset találkoznak a gyerekeikkel. Nagyon kevés időt tudnak együtt tölteni és a statisztikai adatok szerint a házastársak egymást közt
napi szinten mindössze csak 9 percet beszélnek!

Apa rengeteget dolgozik, de hiába keresi a pénzt, nincs ideje rá, hogy igazán foglalkozzon azzal, hogy mikor és mennyit raknak félre és mire kell költeni és mire nem. A  japán feleségek ezért rendszeresen félre teszi a férjeik  fizetésének egy részét, amit a cégek a feleségek bankszámláira utalnak. Igen jól olvastátok, a férj fizetése nem a tulajdon bankszámlájára megy, hanem asszonyéra. Érdekes megoldás, bár nem újkeletű. A szamurájok idején minden gazdasági és pénzügyi kérdést a szamuráj családok női tagjai intéztek.

Tehát ez a régi szokás ugyan úgy megmaradt csak modern környezetben alkalmazzák. De miért is van ez így?

Mikor egy nő férjhez megy (még most is) lemond a társadalmi szerepvállalásról, de
a japán törvények azzal kárpótolják, hogy cserébe ő lesz a család kincstárnoka.  Japánban a feleség hordozza az összes terhet a gyerekneveléssel, a család irányításával és a háztartás igazgatásával kapcsolatban(szó szerint!) , míg férj
és apa az anyagi fedezetet nyújtja hozzá.

Létezik egy nagyon érdekes történet az “ otthoni gazdasági miniszter asszonyokkal” kapcsolatban, ami egészen a 90-es évek közepéig fennállt, mint helyzet. Ebben az időszakban  - tehát a 90-es évek Japánjáról beszélünk - a férjek csak házastársuk aláírásával és beleegyezésével  nyithattak saját külön bankszámlát vagy lehetett külön hitelkártyájuk! Ennek egyszerű oka volt, mivel az anya neveli a gyerekeket és ezzel gondoskodik a munkaerő utánpótlásról ( mi másért),  ezért neki kell adni a pénzt.

Apaként foglalkoznod kell gyermeked jövőjével és anyagi támogatásával, és mivel egy gyermek felnevelése Japánban konkrét anyagi csőd, ezért még több túlórát kell vállalnod, hogy a legjobb iskolák és különórák elérhetőek legyenek gyermeked számára. A családi költségvetés több mint egyharmadát tesz ezt ki. Ha egyetemre is megy a család kicsi kincse, az még többe kerül, mert az egyetemi előkészítők mind magánsulik, viszont szükségesek  a jó felvételihez.

Mi marad a japán apának?

A mindennapi robot, de igyekszenek - főleg az utóbbi évtizedben- több időt együtt tölteni a gyerekeikkel. A japán szülők híresek arról, hogy mindenük a gyermekük. Létezik egy urban legend mondás, miszerint : a japánok iskolás koruk előtt és nyugdíjas éveikben csinálhatják azt, amit igazán szeretnének.

Azt hinnénk, hogy nagyon szigorúak velük, de ha betekintesz egy család esti rutinjába - ahol végre előbb jött haza apu - akkor láthatnád, hogy egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy ki a szülő vagy a gyerek. Együtt bohóckodnak, együtt fürdik az egész család ( ami szerintem teljesen normális) és együtt is játszanak, egészen a következő nap reggeléig. Akkor mindenki felölti a hétköznapi arcát és elindul a munkahelyére. Mintha semmi sem történt volna.  Az iskola és a háztartási pénzügyi kihívásai mellett van még egy fontos feladata a családfőnek: gondoskodni kell a nagyszülőkről.

Bizony, ez természetesnek gondoljuk, de az igazi nehézség ebben főleg az, hogy Japán csínján bánik a szociális juttatásokkal. Tehát a férj feladatai anyagilag támogatni a szüleit - közvetlenül ez a feladat a feleségre hárul - és ha maradt még pénz, akkor a feleség idős szülei jönnek. Persze, a felség is segítheti saját szüleit külön.  

Japán szociális ellátási logikája a következő (ez azért fontos, hogy megértsük miért nehéz családfőnek lenni itt ): Apa biztosítja a gyermek anyagi támogatását és Anya neveli a gyereket. Apa és Anya vállalja ennek minden költségét (nincs gyed, gyes, tanszertámogatás), kezdve az oktatatással, a sporttal, különórával-és a későbbiekben az esküvő költségeit is. Cserébe, ha gyerkőc keresőképes lesz,
mindkét szülőről gondoskodni köteles, hisz így fizeti vissza az oktatási költségeket.

Nem könnyű apaként és családfőként megfelelni a társadalomnak. Főleg egy olyan országban, ahol a gyengeségekről, bajokról nem beszélünk és az érzelmeinket elrejtjük. Apaként nem csak a családodért dolgozol, hanem a szüleidért, a feleséged szüleiért, a vállalatért és Japánért. Ugyan ezt megtették érted szüleid is, tehát van mit törleszteni konkrétan és átvitt értelemben is.

A paleo diéta elmélete arra épül, hogy az emberi genom több mint 2,5 millió éve nem sokat változott. Lefordítva: a vadászó- halászó és gyűjtögető életmódra vagyunk beprogramozva. A mai táplálkozás problémái a földművelésre való áttérésben keresendők, ami 10-15 ezer évvel ezelőtt kezdődött.

A földművelés során olyan tápanyagok jutottak a szervezetünkbe, amelyekhez még most sem tudtunk alkalmazkodni és - a paleo diéta követelői szerint - ez az oka a különböző degeneratív betegségek kialakulásának. Az elmélet szerint a nyugati világ, azaz a mai civilizáció számos olyan betegségben szenved, amelyek ismeretlenek a ma is élő természeti népek körében. A paleo étrend előnyben   részesíti a húsok és zöldségek fogyasztását. Nem ajánlja a gabonaféléket, tejtermékeket, készételeket és a hozzáadott cukrot.
 

Leegyszerűsítve: az kéne ennünk, mint az ősembereknek, hogy egészségesebbek és hosszú életűek legyünk. Igaz, őseink hamar haltak, hála a mamut vadászatoknak, a kardfogú tigriseknek vagy egy másik törzsnek. Akik lehet kannibálok voltak, na azaz igazi paleo diéta!

Tehát, ha halászó- vadászó őseinket követjük, ezért fontos néhány dolgot tudni, hogyan is zajlott az akkori táplálékszerzés.

A korai  előemberek a húsokat a nagy ragadozóktól csenték el, mert még nem rendelkeztek  hatékony eszközökkel, amikkel elejthették volna a vadat saját maguk számára. Később, ahogy a kőfegyverek egyre jobbak lettek - 700 ezer évvel ezelőtt-, rendezhettek saját vadászatot és így jutottak hozzá a húshoz. Később az  i.e 9000- től már használtak íjat és nyilat. Az egyik fő táplálékforrás a mamut volt, aminek a levadászása - vermekbe vagy mocsárba hajtották őket- óriási szervezést igényelt, mert a vadászat sikere döntött tulajdonképpen a törzs megmaradásáról. Az ősemberek nemcsak mamutot ettek, hanem más állatok húsát is előszeretettel megkóstolták. Az ember mindenevő, tehát megeszünk szinte mindent ami elénk kerül, legyen az növényi eredetű vagy állati. A legtöbb esetben ez bizonyos fajok kihalásához vezetett, mint a floridai óriás teknősé, az óriás lajháré ( a gyorskaja végül is árt az egészségnek) és a dodó madáré.

Nem minden állat végezte az étlapon. A kutyákat nagyon tisztelték, hiszen segítettek a vadászatban, őrizték a barlangot és melegítették a gazdáikat. Svédországban találtak olyan különálló temetőket, ahol csak a kutyák vannak eltemetve. Őseink melléjük temették más állatok csontjait is. Végül is ha halálukban ennyire tisztelték őket, reménykedhetünk abban, hogy az életükben is jól bántak velük és nem lettek valakinek a vacsorája.  

Őseink táplálkozása ténylegesen egészségesebb volt, mint a miénk, mert nem fogyasztottak előre elkészített ételeket. A ma élő törzsi közösségek megfigyelése során a régészek és antropológusok arra következtetésre jutottak, hogy ezeknek a törzseknek az életmódja nem sokban különbözik az ősemberek  mindennapi életétől. A táplálkozásuk szempontjából pedig a vizsgálatok kimutatták, hogy a ma is létező törzsi közösségek ugyanúgy táplálkoznak, mint őseink. Hogy hogyan?

Íme egy igazi paleo vacsora a családnak:
 

• vadássz le valami állatot ( ha nincs más,  jó lesz a hegyi oroszlánok maradéka is)

• lehet tollas, emlős, hüllő

• gyújtsd meg a tüzet ( ha végeztetek a vacsival érdemes lesz megőrizni, mert nem könnyű művelet újra gyújtani )

• Vesd az elejtett állat tetemét a tűzre

• süsd addig, amíg le nem sül róla a toll vagy a szőr

• húzd ki és vágd föl

• az epét a beleket dobd ki

• szakíts le belőle egy adagot majd add tovább

• jó étvágyat!

A késő kőkori embereknek más és több eszközük volt az ennivaló megszerzéséhez és elfogyasztásához. Használtak már cserépedényeket és szaruból készült kupákat. Már nem csak sütni tudtak, hanem főzni is. Méghozzá azzal, amijük volt.
 

Tehát van egy éhes késő kőkori családod és a következő eszközeid: szalma, szalmából font kötél, fa, kövek , kőedény, kovakő és egy báránycomb.
Hogyan fogod elkészíteni?

Nem is annyira nehéz egyébként, de a szalmán én is meglepődtem. Azt hinné az ember, hogy a tűz begyújtásához kell. Pedig nem! Elmondom, hogy történik a fejedelmi paleo lakoma elkészítése, amit akár ki is próbálhatsz.

• gyújtsd meg a tüzet

• a vízzel teli kőedényt tedd a tűz mellé

• tedd a tűzbe a köveket

• tekerd be húst szalmával és kösd be a csomag két végét

• ezzel megelőzöd, hogy korom íze legyen az ételnek

• a vörösen izzó köveket szedd ki( persze ne puszta kézzel)

• dobd bele a köveket a vízbe

• várd amíg felforr a víz

• a kötelet fogva ereszd bele a szalmába tekert húst a vízbe

• tegyél bele újabb izzó köveket

• 3 óra múlva vedd ki a húst

• csomagold ki és friss vízzel fogyaszd!

Tiszta és egészséges étel. Egyszerűen kihagyhatatlan eleme a reform - autentikus  konyhának, ami persze nem csak ebből áll.

A kőkori embereknek minden falatért meg kellett küzdeniük. Sok szervezést, időt és energiát igényelt tőlük, így a levadászott állat szinte minden részét hasznosították. Nem foglalkoztak  olyanokkal, hogy sok a  porcogó vagy a hártyás a hús. Mindent megettek. Olyanokat is , amit tényleg csak akkor érthetünk meg, ha éhezünk. Őseinknek étlapján finom falatként szerepelt a tehéntőgy, a vér ( nem is olyan régen még szüleink is ettek sült vért … állítólag hagymával az igazi ), az állat egész lába, agy, tüdő és a nyelv. Találtak olyan leleteket a régészek, hogy az állatok nyers (!) gyomrát is megették. Pacal paleo az igazi.

A barlangokban és sírokban talált leletek alapján azt is meg lehet állapítani, hogy elődeink étrendje nem csak a bogyókból, gyümölcsökből, vörös húsokból állt. Főleg tavak, folyók és tengerek közelében élő törzsek rendszeresen fogyasztottak, halat, rákokat és kagylókat. Viszont ami igazán érdekes, hogy a régészek találtak olyan bizonyítékokat, hogy még a letelepedett földművelő életmód előtt is ettek és később főztek gabonából. Tehát ettek gabonát és később tejet is. Mézzel édesítettek a harapnivalót, ami  tény is való egészségesebb, mint a finomított cukor.
Próbáld meg elkészíteni ezt nagyon finom kőkori fogást, aminek a neve: búzakása. Kíváncsi régészek megvizsgálták egy vaskori ember maradványait és így rekonstruálták ezt az édességet.

Finom lesz, hidd el.

• gyűjtsd be egy marék búzát

• tedd egy kőedénybe

• adj hozzá  2 deci tejet

• forrald föl

• majd keverd meg  

• hagyd kihűlni majd takard le

• álljon 2-3 órát (igazából 12 óra van írva, de elképzelhető, hogy a vadbúza másként reagál. Ha szeretnéd lehet 12 óra is)

• a magvaknak meg kell dagadniuk és repedniük

• szedd ki és mézzel szolgáld fel.

Lehet ízleni fog, lehet nem. Végül is bátornak kell lenni, és ahogy agy angol mondás tartja: a puding próbája az evés. Itt szó szerint. Megállapíthatjuk, ahhoz hogy főző tudományunk és étkezési szokásaink  ilyen fejlettek legyenek, őseinknek rengeteg áldozatot kellett hozniuk.

Itt van a gomba-kérdés: ahhoz, hogy gombás pizzát vagy gomba paprikást ehessünk, rengeteg kőkori felmenőnknek kellett kockáztatni az életét, például amiatt a nagyon gyilkos galóca miatt. Évezredek folyamán biztos rengeteg szörnyű dolgot ettek, mielőtt felfedezték volna, mi ehető és mi nem. Ebben talán az is benne volt, hogy nem követtek trendeket, mert nem volt fölöslegük  kajából. Azt mondom, ha egészségesen akarunk élni, mindenből megfelelő mennyiséget fogyasszunk.

Nézzünk utána a különböző diétáknak, hogy melyiknek milyen hatása van és mennyire tudjuk beilleszteni a napi rutinba. A paleo étrend egyébként kifejezetten jó, aki életmódot akar váltani, akár az autentikus változatát is alkalmazhatja. Végül is azért vagyunk itt, mert őseinknek nem sok választásuk volt, ha életben akartak maradni.