ofisz-sztorik

A paleo diéta elmélete arra épül, hogy az emberi genom több mint 2,5 millió éve nem sokat változott. Lefordítva: a vadászó- halászó és gyűjtögető életmódra vagyunk beprogramozva. A mai táplálkozás problémái a földművelésre való áttérésben keresendők, ami 10-15 ezer évvel ezelőtt kezdődött.

A földművelés során olyan tápanyagok jutottak a szervezetünkbe, amelyekhez még most sem tudtunk alkalmazkodni és - a paleo diéta követelői szerint - ez az oka a különböző degeneratív betegségek kialakulásának. Az elmélet szerint a nyugati világ, azaz a mai civilizáció számos olyan betegségben szenved, amelyek ismeretlenek a ma is élő természeti népek körében. A paleo étrend előnyben   részesíti a húsok és zöldségek fogyasztását. Nem ajánlja a gabonaféléket, tejtermékeket, készételeket és a hozzáadott cukrot.
 

Leegyszerűsítve: az kéne ennünk, mint az ősembereknek, hogy egészségesebbek és hosszú életűek legyünk. Igaz, őseink hamar haltak, hála a mamut vadászatoknak, a kardfogú tigriseknek vagy egy másik törzsnek. Akik lehet kannibálok voltak, na azaz igazi paleo diéta!

Tehát, ha halászó- vadászó őseinket követjük, ezért fontos néhány dolgot tudni, hogyan is zajlott az akkori táplálékszerzés.

A korai  előemberek a húsokat a nagy ragadozóktól csenték el, mert még nem rendelkeztek  hatékony eszközökkel, amikkel elejthették volna a vadat saját maguk számára. Később, ahogy a kőfegyverek egyre jobbak lettek - 700 ezer évvel ezelőtt-, rendezhettek saját vadászatot és így jutottak hozzá a húshoz. Később az  i.e 9000- től már használtak íjat és nyilat. Az egyik fő táplálékforrás a mamut volt, aminek a levadászása - vermekbe vagy mocsárba hajtották őket- óriási szervezést igényelt, mert a vadászat sikere döntött tulajdonképpen a törzs megmaradásáról. Az ősemberek nemcsak mamutot ettek, hanem más állatok húsát is előszeretettel megkóstolták. Az ember mindenevő, tehát megeszünk szinte mindent ami elénk kerül, legyen az növényi eredetű vagy állati. A legtöbb esetben ez bizonyos fajok kihalásához vezetett, mint a floridai óriás teknősé, az óriás lajháré ( a gyorskaja végül is árt az egészségnek) és a dodó madáré.

Nem minden állat végezte az étlapon. A kutyákat nagyon tisztelték, hiszen segítettek a vadászatban, őrizték a barlangot és melegítették a gazdáikat. Svédországban találtak olyan különálló temetőket, ahol csak a kutyák vannak eltemetve. Őseink melléjük temették más állatok csontjait is. Végül is ha halálukban ennyire tisztelték őket, reménykedhetünk abban, hogy az életükben is jól bántak velük és nem lettek valakinek a vacsorája.  

Őseink táplálkozása ténylegesen egészségesebb volt, mint a miénk, mert nem fogyasztottak előre elkészített ételeket. A ma élő törzsi közösségek megfigyelése során a régészek és antropológusok arra következtetésre jutottak, hogy ezeknek a törzseknek az életmódja nem sokban különbözik az ősemberek  mindennapi életétől. A táplálkozásuk szempontjából pedig a vizsgálatok kimutatták, hogy a ma is létező törzsi közösségek ugyanúgy táplálkoznak, mint őseink. Hogy hogyan?

Íme egy igazi paleo vacsora a családnak:
 

• vadássz le valami állatot ( ha nincs más,  jó lesz a hegyi oroszlánok maradéka is)

• lehet tollas, emlős, hüllő

• gyújtsd meg a tüzet ( ha végeztetek a vacsival érdemes lesz megőrizni, mert nem könnyű művelet újra gyújtani )

• Vesd az elejtett állat tetemét a tűzre

• süsd addig, amíg le nem sül róla a toll vagy a szőr

• húzd ki és vágd föl

• az epét a beleket dobd ki

• szakíts le belőle egy adagot majd add tovább

• jó étvágyat!

A késő kőkori embereknek más és több eszközük volt az ennivaló megszerzéséhez és elfogyasztásához. Használtak már cserépedényeket és szaruból készült kupákat. Már nem csak sütni tudtak, hanem főzni is. Méghozzá azzal, amijük volt.
 

Tehát van egy éhes késő kőkori családod és a következő eszközeid: szalma, szalmából font kötél, fa, kövek , kőedény, kovakő és egy báránycomb.
Hogyan fogod elkészíteni?

Nem is annyira nehéz egyébként, de a szalmán én is meglepődtem. Azt hinné az ember, hogy a tűz begyújtásához kell. Pedig nem! Elmondom, hogy történik a fejedelmi paleo lakoma elkészítése, amit akár ki is próbálhatsz.

• gyújtsd meg a tüzet

• a vízzel teli kőedényt tedd a tűz mellé

• tedd a tűzbe a köveket

• tekerd be húst szalmával és kösd be a csomag két végét

• ezzel megelőzöd, hogy korom íze legyen az ételnek

• a vörösen izzó köveket szedd ki( persze ne puszta kézzel)

• dobd bele a köveket a vízbe

• várd amíg felforr a víz

• a kötelet fogva ereszd bele a szalmába tekert húst a vízbe

• tegyél bele újabb izzó köveket

• 3 óra múlva vedd ki a húst

• csomagold ki és friss vízzel fogyaszd!

Tiszta és egészséges étel. Egyszerűen kihagyhatatlan eleme a reform - autentikus  konyhának, ami persze nem csak ebből áll.

A kőkori embereknek minden falatért meg kellett küzdeniük. Sok szervezést, időt és energiát igényelt tőlük, így a levadászott állat szinte minden részét hasznosították. Nem foglalkoztak  olyanokkal, hogy sok a  porcogó vagy a hártyás a hús. Mindent megettek. Olyanokat is , amit tényleg csak akkor érthetünk meg, ha éhezünk. Őseinknek étlapján finom falatként szerepelt a tehéntőgy, a vér ( nem is olyan régen még szüleink is ettek sült vért … állítólag hagymával az igazi ), az állat egész lába, agy, tüdő és a nyelv. Találtak olyan leleteket a régészek, hogy az állatok nyers (!) gyomrát is megették. Pacal paleo az igazi.

A barlangokban és sírokban talált leletek alapján azt is meg lehet állapítani, hogy elődeink étrendje nem csak a bogyókból, gyümölcsökből, vörös húsokból állt. Főleg tavak, folyók és tengerek közelében élő törzsek rendszeresen fogyasztottak, halat, rákokat és kagylókat. Viszont ami igazán érdekes, hogy a régészek találtak olyan bizonyítékokat, hogy még a letelepedett földművelő életmód előtt is ettek és később főztek gabonából. Tehát ettek gabonát és később tejet is. Mézzel édesítettek a harapnivalót, ami  tény is való egészségesebb, mint a finomított cukor.
Próbáld meg elkészíteni ezt nagyon finom kőkori fogást, aminek a neve: búzakása. Kíváncsi régészek megvizsgálták egy vaskori ember maradványait és így rekonstruálták ezt az édességet.

Finom lesz, hidd el.

• gyűjtsd be egy marék búzát

• tedd egy kőedénybe

• adj hozzá  2 deci tejet

• forrald föl

• majd keverd meg  

• hagyd kihűlni majd takard le

• álljon 2-3 órát (igazából 12 óra van írva, de elképzelhető, hogy a vadbúza másként reagál. Ha szeretnéd lehet 12 óra is)

• a magvaknak meg kell dagadniuk és repedniük

• szedd ki és mézzel szolgáld fel.

Lehet ízleni fog, lehet nem. Végül is bátornak kell lenni, és ahogy agy angol mondás tartja: a puding próbája az evés. Itt szó szerint. Megállapíthatjuk, ahhoz hogy főző tudományunk és étkezési szokásaink  ilyen fejlettek legyenek, őseinknek rengeteg áldozatot kellett hozniuk.

Itt van a gomba-kérdés: ahhoz, hogy gombás pizzát vagy gomba paprikást ehessünk, rengeteg kőkori felmenőnknek kellett kockáztatni az életét, például amiatt a nagyon gyilkos galóca miatt. Évezredek folyamán biztos rengeteg szörnyű dolgot ettek, mielőtt felfedezték volna, mi ehető és mi nem. Ebben talán az is benne volt, hogy nem követtek trendeket, mert nem volt fölöslegük  kajából. Azt mondom, ha egészségesen akarunk élni, mindenből megfelelő mennyiséget fogyasszunk.

Nézzünk utána a különböző diétáknak, hogy melyiknek milyen hatása van és mennyire tudjuk beilleszteni a napi rutinba. A paleo étrend egyébként kifejezetten jó, aki életmódot akar váltani, akár az autentikus változatát is alkalmazhatja. Végül is azért vagyunk itt, mert őseinknek nem sok választásuk volt, ha életben akartak maradni.

Az ételek minősége és látványa nélkülözhetetlen a jó közérzet megteremtéséhez.
Nem elhanyagolható az a nézet, hogy a minőségi tálalás jobbá teszi az adott étek elfogyasztását. A mennyei finomságok nem csak a testünknek kellenek, hanem a szellemünknek is. A munkába menet bekapott gyors kávé és futva megevett szendvics  vagy péksütemény nem a legjobb megoldás étvágyunk csillapítására.  

A munkahelyi ebéd- főleg ha visszük magunkkal-, lehet egy kicsit más, kreatívabb és minőségibb. Mindenre lehet időt szakítani csak döntés kérdése. Ahhoz, hogy életünk valamilyen szinten harmonikus legyen, fontos mennyire tiszteljük és milyen apró szépségekkel ajándékozzuk meg magunkat.

Az biztos, hogy egy nép sincsen a világon - talán az olaszok természetes hozzáállása az ételekhez e tekintetetben kivételt képez - aki ilyen művészien  áll hozzá a részletekhez és törődne a küllemükkel. 

A kokeshi babákat eredetileg  játéként és egyben védelmezőként használták szerte Japánban.  Az első babákat az Edo-korban a kidzsi-ja fafaragók alkották meg, akik eredetileg háztartási edényeket és eszközöket készítettek. A babona szerint a  kokeshi babákkal játszó gyerekek védelmet kaptak az istenektől és az otthonokat is megvédték a tűzvésztől. A bő termés eljövetelét és a házi tűzhely oltalmazását is segítették.

A modern Japánban ugyanúgy él ez a régi tradíció. Szinte minden család birtokol egy- két kokeshi babát, de némi újítást is fel lehet fedezni ezzel kapcsolatban. A kokeshi babák más módon is megjelenhetnek manapság, mint például a cég emberének ételhordóiként, ami praktikus és egyben egyedi is.

Megtekinthetjük őket dinny faragó remekműveként vagy megkóstolhatjuk, milyen a gumicukor vagy marcipán kokeshi baba, de van, amikor egyszerűen csak díszként használják.         

Érdekességként megemlíteném, hogy a globalizáció is felfedezte magának a kokeshi babákat. A Coca Cola elkészítette a saját promóciós Coca Cola kokeshi babáját.
Az eredmény nagyon frappáns lett:

Összefoglalva: a jó étel a hosszú élet titka, adjuk meg magunknak a nyugalmat és       a szépséget. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy most vegyünk magunknak - de
rögtön- kokeshi baba ételhordót, de akár meg is tehetjük. Előttünk tehát a választás, rohanunk és tönkre tesszük magunkat vagy megelőzzük azt. Érdemes a megelőzésre voksolni, mert így könnyebben vesszük a munkahely és az élet akadályait.

A japánok szeretik azt sugallni magukról, hogy békeszeretőek és boldogok. Viszont a  mosolygós és finom távolságtartó  kedvesség mögött más érzelmek is lakoznak.  A harag, a gyűlölet és a szomorúság rejtve marad előttünk, idegenek előtt és a saját közvetlen környezetük előtt is.  

A japán kultúrában a negatív érzelmek kifejezése nem megengedett, és pont ezért sokszor nincsen megfelelő tanult technikájuk a kudarcok és negatív tapasztalatok kezelésben. Az öngyilkosság számukra nem bűn és nem is elítélendő dolog, mégis számos alkalommal elkerülhető lenne, ha tudnának mit kezdeni egy adott helyzettel. Ebben az is benne van, hogy nem beszélnek a problémáikról, mert az szégyenletes.

Ugyanúgy problémát és társadalmi megvetést jelent, ha a kudarcaidról, szomorúságodról és elégedetlenségedről hangot adsz. Még jobban elszigeteled magad akkor, ha  nem teljesíted a követelményeket, hiába érzed úgymond nem teljesen egésznek magadat. Japán egy versengő és sikerorientált ország, de ez        nem csak az egyén sikereiről szól, hanem az egész japán társadalom sikeréről.                Nem magadért - vagy csak magadért - dolgozol, hanem a közösségedért.                 
Ezért  a közösséged - mikro és makro környezet egyaránt- nemcsak hálás neked,       de egyben követelőző is. Valaki pedig nem bírja ezt a fajta légkört és az önkéntes - rosszabb esetben a halálig tartó-elvonulás mellett dönt. Azt hihetnék, hogy egy     szép zen-buddhista / sintoista kolostorba vonulnak el, lehetőleg gyönyörű szép      zen kerttel a közepén. Együtt kelnek a nappal, meditálnak és keresik önmaguk és        a világ békéjét. Az igaz, hogy keresik önmagukat, de ezt kizárólagosan a saját, zárt világukban teszik. Pontosabban a szobájukban. Ők a hikikomorik, akik soha nem lépik át saját szobájuk küszöbét. Japánban Dr. Tamaki Saito kezdett komolyan foglalkozni ezzel a jelenséggel és ő is alkotta meg ezt a kifejezést, aminek jelentése elzárkózni. Az elzárkózottak generációja körülbelül 30 éve jelent meg a japán társadalomban.

A jelenség szinte minden egyes elszenvedője - ők maguk nem érzik így, nincsen betegség tudatuk - egyik napról a másikra egyszerűen föladja a megszokott életét. Úgymond kilép a társadalom kötöttségeiből egy másikba, amelyben a hikikomori biztonságban érzi magát. Pszichológusok szerint ennek nem a lustaság az oka. Tamaki Saito szakember szerint a háttérben inkább egyfajta mentális gyötrelem húzódik meg.  

Egyes kutatók összefüggésbe hozzák a jelenséget olyan mentális betegségekkel,   mint az elkerülő személyiségzavar (AvPD), a szociális szorongásos zavar/szociális fóbia (SAD/SP), a klinikai/ unipoláris depresszió (MDD), a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD), illetve az ún. pervazív fejlődési zavarok (PDD) családjába tartozó idegrendszeri betegségek, mint amilyen az autizmus vagy az Asperger-szindróma. 
Ez a jelenség egy ördögi kört alkot, hiszen ahogy a hikikomori régi barátai (ha voltak egyáltalán) lemorzsolódnak, úgy egyre jobban magukba fordulnak, és egyre kevesebb értelmét látják a külvilágnak.

Milyen a hikikomori élete?

Már ha az ilyet lehet annak nevezni; de a kérdésnél maradva : egyszerűen szobányi.
 

Szinte soha nem hagyják el a saját kis világukat és folyamatosan a szobájukban élik az életüket. Nagyon ritka az, hogy egy hikikomori kilépjen az utcára. Maximum, ha ég a ház vagy orvoshoz kell mennie, de mint mondtam ez nagyon ritka. Általában bármilyen bajuk is van, nem mennek inkább orvoshoz és nem is kérnek segítséget. Sokaknak több évtizede a szobájuk az életük. Az elsők tizenévesek voltak mikor elzárkóztak, azóta már betöltötték a 40 évet is. Őket akár az elfeledett generációknak is lehetne nevezni, mert nem sok kapcsolatuk van a külvilággal, kivéve a virtuális teret. A hikikomorik nem tanulnak tovább és később értelemszerűen nem is  vállalnak munkát.

A szüleik a családtagjaik tartják őket el, viszont mivel nincsenek nagy igényeik    ezért nem jelentenek akkora anyagi terhet. Ez a tünet főleg a középosztályba tartozó, elsőszülött  japán fiatalokra vonatkozik, illetve az egykékre is. Dr. Tamaki Saito szerint ez azért van, mert az elsőszülöttekre és az egykékre sokkal nagyobb nyomás nehezedik, függetlenül attól hogy fiúkról vagy lányokról van szó. A társadalmi és családi nyomás az ami egy tinédzserből vagy fiatal felnőttből hikikomorit csinál. Ehhez meg kell érteni magát a japán oktatási és társadalmi elvárásokat. Magát a rendszert.  Már egészen alsó tagozatban erős követelményeket támasztanak a kis japán diákok elé. Ahhoz, hogy később jó középiskolába és utána pedig egyetemre menjenek - hiszen ez a kulcs egy jó álláshoz - nem csak sokat kell tanulni, hanem fizetni is. A szülők rendszerint plusz képzésekre küldik a gyerekeket, mert így van biztosítva a jövőjük. Viszont ez rengeteg pénzt és energiát visz el mindenkitől a japán családokban.

A japán gondolkodás ebben a következő: a gyerekek tartoznak ennyivel a   szüleiknek - később öreg korukra a támogatást tekintve is - mert szülők rengeteget dolgoznak, hogy meglegyen a különórákra a pénz. Kvázi ezért a gyereknek nem 100% -on hanem 300%-on kell teljesítenie. Ezt a nyomást nem bírják a hikikomorik. Elkönyvelhető az életmódjuk egy fajta lázadásnak is, a merev és követelő rendszer ellen, de ez az út igazából zsákutca, mivel képtelenek a való világban létezni és érvényesülni.  Ez a jelenség nem egyedülálló a világban, mert a hikikomori állapotot nálunk nyugaton is fel lehet lelni. Az elzárkózottak tünetei szinte megegyeznek a nyugati depresszió tüneteivel: a szociális élet beszűkülése, társadalmi izoláció, szorongás, fóbia, bűntudat, önvád és a leghangoltság vagy az öngyilkos gondolatok. 

A hikikomorik saját bevallásuk szerint szeretnének visszatérni, de az a gondolat, hogy elmenjenek iskolába, dolgozni, találkozzanak idegenekkel vagy esetleg    randira menjenek, olyan stresszt és szorongást vált ki belőlük, hogy inkább nem lépik meg. A világ  és a hús-vér emberi kapcsolatok rémisztő számukra.

A hikikomorik használják a technika nyújtotta lehetőséget. 

Rengeteg kütyüvel  veszik körül magukat, ezekkel tartva a kapcsolatot a külvilággal. Rengeteg internetes oldal, csoport van hikikomoriknak, ahol megpróbálnak a kapcsolatlétesítés illúziójában élni.  Sokat beszélgetnek itt egymással és teremtenek valamilyen kapcsolatot. Barátságokat kötnek, szerelmet vallanak és élnek virtuális párkapcsolatot anélkül, hogy akár egyszer is találkoznának.  A virtuális térben sokkal aktívabbak és bátrabbak, mint a saját közvetlen fizikai környezetükben, de a virtuális térnek is   van egy lefutási ideje. Mikor már nem nyűgözi le őket, akkor egyre jobban elvesztik  a megmaradt motivációjukat is. A hikikomorik képtelenek túllépni a külvilág által okozott szorongásukon. A szorongás és a depresszió kezelhető, ha időben felfedezik és segítséget kérnek.  De mit tehet egy japán szülő, akinek a gyermeke egyik napról a másikra fogja és magára zárja az ajtót?  

A szülőként megérteni egy ilyen jelenséget nem könnyű, még itt nyugaton sem,         de a japán szülők először megtámogatják ezt az életmódot. Még akkor is, ha egy nyíláson keresztül adják be a reggelit, ebédet vagy a vacsorát és ugyan ezen a nyíláson keresztül veszik át az éjjeliedényt. A gyermekük az elején nem is szól hozzájuk, nem beszélget velük és nem kérdez tőlük semmit. Éjjel élnek és    napközben csak alszanak  és nagyon sokat alszanak.   

Kérdezhetnénk, hogy miért támogatják mindezt?  Miért nem kérnek segítséget?
 

A japán szülők a hikikomori viselkedését először szégyennek, rejtegetni valónak és gyermeküket rajtuk élősködő parazitának tekintik. Másfelől számos szülő hibáztatja magát azért, amit gyermekével tett. Az érzés abból fakad, hogy ők mint szülők nem vették figyelembe a gyerekük vágyait és lekorlátozták. Tulajdonképpen megtörték anélkül, hogy ezt észre vették volna. Nagyon mélyről jövő bűntudatuk van, aminek csökkentése érdekében a kompenzációhoz fordulnak. Megpróbálják eltitkolni, hogy a családban ilyen megeshet. Nem tudhat róla a rokonság, a barátok, a munkatársak és az orvosuk sem. Nem kérnek segítséget szakembertől, mert akkor kiderülne ez a “szégyen”. Az apák általában úgy hárítanak, hogy “elfeledkeznek” a szoba lakójáról. Az anyák pedig megpróbálnak “jó” anyák lenni. Tehát asszisztálnak az elzárkózás folyamatában. A szülők hosszú, hosszú ideig őrlődnek ebben a helyzetben, ami odáig vezet, hogy a 30 vagy 40 éves hikikomori végképp nem tud már kilépni a szobájából. Lassan viszont letelik a szüleik ideje is és nem marad senki, aki gondoskodna ezekről az emberekről, akik 2016-ban már körülbelül 1.5 millióan voltak. 

Megoldás a hikikomorik esetében az lehetne, hogy a szülők felismerjék, hogy nem tudják egyedül megoldani ezt a helyzetet. Ők is képesek legyenek segítséget kérni     és nem foglalkozni a külvilág véleményével, mert így életek tűnnek el. Persze én könnyen beszélek, hiszen nem vagyok japán, nem élek ott. Segítséget nem könnyű kérni, de még is ez az egyetlen megoldás.

Hogyan is lehetnék teljesek, ha nem keressük az egyensúlyt az életünkben?                   A testi   és lelki összhang nem létezik az egyik vagy a másik nélkül. Hatással     vannak egymásra, ha az egyik hiányt szenved valamiben az könnyen okozhat betegséget vagy lelki problémát.  A harmónia megtaláláshoz nem is kell olyan     sokat keresgélni. Ha az elménket és a hozzáállásunkat átalakítjuk, akkor több lehetőségünk van az élet egészének feltérképezéséhez. A japánok ezt úgy hívják ikigai.

Az ikigai egy eszme, amelynek alapja az életedben lévő célok megtalálása.
 

A koncepció szerint gondoljuk újra energiáinkat, és valóban tervezzük meg  a     jövőre vonatkozó reményeinket, kívánságainkat és céljainkat.  A japán ikigai rengeteg ötletet ad számodra, hogy minél pozitívabban elmélyülhess a jövőd   konkrét megtervezésében. Akkor most lépjünk be az ikigai világába, mely meg           is mutatja neked, hogy a japán életfilozófia   milyen régóta összefügg a hosszú élettartammal   és a megtervezett célokkal. A japán "iki" (生 き) szó, amely az  "életet"  jelenti és a "gai" (甲 斐) kifejezés összekapcsolódik.  Jelentése pedig          érték vagy értékek, amelyek  megfogalmazásához és  leírására használnak.               
Az ikigai-fogalom  az élet örömeit  és szeretetét foglalja magában.

Más megközelítésben, igeként az ikigai azt jelenti,  hogy  “aki minden reggel felkel  és folytatja”

Tehát mi az az ikigai?
 

Az ikigai szó eredete a Heian-korszakhoz (794-1185) nyúlik vissza. Az eszme nagy ismerője és szenvedélyes kutatója a híres japán klinikai  pszichológus, Akihiro Hasegawa 2001-es kutatásában  azt írta, hogy a "gai" szó a "kai" szóból származik, amely kagylót jelent japánul.  A Heian-korszak alatt a kagylók rendkívül értékesek voltak, így az értékek társulása ebben a szóban még mindig benne rejlik. Hasonló japán szavakban is látható, mint a hatarakigai (働 き が い), ami azt jelenti, hogy      a munka értéke vagy a yarigai ~ ga aru (や り 甲 斐 が あ る), azaz "érdemes csinálni". A japánok szerint a kifejezés legfontosabb része a gai, mert ez jelenti a célok és értékek megtalálását. Az ikigai átfogó ideológiájának valóban a legjobb módja az ikigai diagram áttekintése, amely a fő tulajdonságokat mutatja:

Mi a jó neked, mi az amire szükséged van , mi az ára a vágyadnak, és persze, mit szeretsz. Ezek a  legalapvetőbb pontok, amikre az ikigai  épül.

Miért fontos az ikigai?

Sok pszichológus, szociológus kutatott szerte Japánban, hogy megfejtsék ennek        az ősi életfilozófiának sikerét, és számos jól megalapozott eredményre jutottak. 
Az  egyik elmélet az, hogy az ikigai hosszabb ideig és több irányba tud egyszerre létezni. Egy pszichológus kutató csoporttal együttműködve Takeshi Kitano 
( híres író és rendező Japánban) ellátogatott Kyotangó kisvárosába, Kyotóba. Ez a városka arról híres,  hogy háromszor több 100 évet betöltött  idős ember él itt, mint bárhol máshol az országban. Van még egy hely, ahol ez a szám még  magasabb, de erről majd később. A program azt akarta tudni, hogy ezek az idős boldog emberek milyen közösségben  élnek,  milyen a mindennapi életük és mi   titka  hosszú és egészséges életüknek, mert ezek az idős bácsik és nénik szinte ugyanolyan aktívak voltak, mint fiatal korukban.

Takeshi Kitano  két éven  keresztül követett hét a 90-es évei végén járó embert minden nap reggeltől  egészen késő estig, vérvizsgálatokon és egyéb egészségügyi ellenőrzéseken   vett velük részt. Amit érdekesnek találtak, az az volt, hogy mind a hét embernél kivételesen magas volt a DHEA, a mellékvese által kiváltott hormon, amelyet sokan hisznek a "hosszú élet hormonjának". Biztosan a hormonok is hozzájárultak a hosszú egészség megőrzéséhez, de nem csak ezen múlott, hanem 
az idősek életvitelén is.

Az asszonyok rendszeresen képzőművészettel foglalkoztak. Hagyományos japán maszk faragás, fonás-szövés, kokeshi baba készítés vagy ami nagyon izgalmasan hangzik: elmentek horgászni és vittek magukkal egy kis szakét is. Bár az igaz,       hogy tudományos bizonyíték még nincs arra,hogy a hobbik okozta öröm és a     DHEA hormon növekedése összefügg, de program rámutatott arra, hogy ha az elégedettség érzés biztosítva van, akkor az felemeli  DHEA hormon szintet.

Az ikigai filozófia nem csak ebben a pici kisvárosban található meg, hanem szerte egész Japánban. Az igazi központja mégis  Okinawa, amely az egyik legmagasabb arányú százéves lakossággal rendelkezik.

Okinawa maga  a paradicsom: napsütés,tenger és kellemes időjárás egész évben. Az egészséges táplálkozás és a stressz alacsony szintje is szerepet játszik a boldog és hosszú életben, de ennek a  a szigetnek az idős lakói ugyanolyan aktívan vesznek részt mindenben, mint a lakosság többi része is. Ami igazán szép, hogy a fiatalabb nemzedék is bevonja őket a mindennapi élet dolgaiba. Nem furcsa ott, hogy valaki új hobbi után néz 80 évesen.
 

Az  ikigai  felfedezése:
 

Elsőnek tisztázzad magadban, hogy mire van szükséged, mi az amiben változtatnod kell. A legfontosabb a reggeli rutin kiválasztása úgy, ahogy az neked jó. Ez nagyon fontos, mert az ikigai úgy hat, hogy magadat helyezed előtérbe, mert ez rólad szól. Más szóval a céljaid elsődleges prioritást élveznek és nem szabad törődnöd a környezeted reakcióival.

Mielőtt kilépnél az ajtón és munkába mennél, olyan dolgot tegyél, ami jó szervezetednek. Reggelizz meg nyugodtan és csinálj valami olyat, ami elősegíti céljaid elérését. Ha új nyelvet szeretnél elsajátítani, olvass azon a nyelven érdekes cikkeket a neten, kultúra rovatot vagy hallgass meg egy szép számot. Szebb tartást szeretnél: jógázz vagy csinálj nyújtó gyakorlatokat.

Viszont, ha csak kipihent szeretnél lenni, akkor lustálkodj nyugodtan.

Noha karrier-központú, az ikigai nem mindig a pénzügyi törekvésekről szól.               Ha van egy hobbid, amit szenvedéllyel csinálsz az ikigai. Ha imádod a családod és szeretnéd, hogy még boldogabbak legyenek, az is ikigai.  A vágyaid, a terveid, amiket el szeretnél érni és megteszed a lépéseket, elmész sportolni, kalligráfiát tanulni, taiko dobolni vagy sétálni a kutyával, ez mind  mind ikigai.

Ha elveszett vagy és  bizonytalan, az ikigai filozófiája  segít neked újra átgondolni a céljaidat.

Az ikigaiban az a legjobb, hogy elsőnek nem nagy dolgokra fontos vágynunk. Például nem sikerült valami, csalódtam az emberekben, akkor fogom magam elmegyek egy étterembe. Eszek egy finom vacsorát és iszok pár pohár bort és jól érzem magam, mert ikigai -ban vagyok. Ez is egy módszer, de ha szeretnéd nagyon pontosan csinálni, akkor azzal kell kezdeni, hogy leírod azt a 10 dolgot, amivel igazán foglalkoznál a héten.

Miután leírtad őket, kérdezd meg magadtól, hogy ezek tényleg fontosak az életedben? Segítségként itt van a 7 alap kérdés:

Ez az, amit szeretnék csinálni holnap?

Mire van szüksége a világnak?

Miben vagyok jó?

Mennyit kell fizetnem érte?

Ha nem pénzben mérik, mit kell adnom magamból?

Ikigai - tól milyen támogatást nyerek?

Hogyan hat vissza ez rám?

Ezekre a kérdésekre ne 5 perc alatt válaszolj, vért izzadva, hanem szépen nyugodtan. Akár el is viheted magaddal a jegyzetet és ha útközben eszedbe jut a válasz, akkor leírod. A következőt a kávé szünetben veted papírra, és az is lehet, hogy az esti buliban fogsz még egy választ találni. Magad találd meg a válaszaidat, mástól ne  kérj segítséget, mert  más véleménye eltéríthet, befolyásolhat. Te VAGY és ezek a te kérdéseid és a válaszaid. Soha nem késő olyan dolgot tenni, amit mindig is szerettél volna.

Itt az ideje, hogy új  döntéseket hozzál, és  első lépésként képzeld el a saját ikigaiodat, ami lehet egy hely, személy, állat vagy csak egy érzés. Teremts meg magadban hármat, és ami igazán kell neked azt  öleld meg : megtaláltad  az ikigaiodat.