ofisz-sztorik

A legrövidebb út két ember között egy mosollyal kezdődik.
A mosoly sok mindent elárulhat rólunk vagy éppen elrejthet belőlünk  a többi ember számára. Amikor valakivel elsőnek találkozunk és megfigyeljük az arcát, a szemein kívül a
mosolyát térképezzük fel.

A pozitív összhatás szempontjából mégsem a szemek azok, amiket dekódolunk, hanem az illető mosolya. Keleten szinte mindenki mosolyog, ami inkább azt jelenti, hogy “ békés és nyitott vagyok feléd, de ennél többet ne kívánj tőlem”. Pontosabban az “örök mosoly technika” azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb úton alakítsunk ki idegenekben pozitív benyomást és egyben kivédhetjük az agresszív viselkedést és fölös konfliktus helyzeteket.  

Talán úgy lehetne ezt jobban megfogalmazni; “mosolyogj többet, tovább élsz”. Mégis, hogyan érhető el a tökéletes és hibátlan mosoly? Milyen módszereket alkalmaznak japánjaink, hogy gyönyörű és harmonikus benyomást keltsenek?

Nagyon egyszerű válasz : az örökös fogmosás :)
 

Nem gondolnánk, mi? Magamból kiindulva, aki, ha teheti egy nap akárhányszor
is fogat mos, nem tűnik furcsának, amit a japánok foghigiénia szempontjából művelnek. Én úgy látom - persze lehet, hogy tévedek  - hogy túlságosan is tisztában vannak fogaik egészségének fontosságával. Egy nap akár sokkal többször (szinte minden étkezés után) is elrohanhatnak a mosdóba, hogy megmossák a fogaikat. A japán piac is kiszolgálja ezeket az igényeket. Rengeteg a szájhigiéniához kapcsolódó termék létezik Japánban, amik praktikusak és picik, hogy el tudd vinni bárhova. Étterembe, munkahelyre, moziba vagy a piacra is.  Számos fogtechnikai termék létezik a piacon, beleértve az összecsukható fogkeféket (amelyek úgy néznek ki, mint egy szempillaspirál), hogy illeszkedjenek a hölgyek imázsához. Kaphatunk teljes körű fogászati ​​készletet, akár egyedi csomagolású szájvízkapszulákat vagy fogfehérítő take a way ampullákat is.

A japánok azt mondják, hogy a legjobb smink az arcodon a mosolyod, de
nem mindegy, milyen az a mosoly. Fogaink hatalmas szerepet játszanak a megjelenésünkben. Íme néhány tipp, amelyek segítenek csúcsformában tartani fogainkat.

Vigyázzunk a foltokra!

Én nagyon kávéfüggő vagyok. Nem tudnám betartani azt, hogy ne igyak annyi kávét, mert foltos lesz a fogam, de hála az égnek van erre is megoldás. A japánok szerint,  ha megittad már a kávédat vagy elszívtad cigidet, utána rögtön tenned is kell ellene. Vehetsz erre kitalált ecsetelőt, használhatsz fogkefét és ehetsz almát. Az alma egy nagyon jó megoldás, mert finom is és egészséges is, de ha nem tudsz magaddal vinni mindig egy almát, akkor választhatod  Apagard Deep krémet. Nagyon népszerű eszköz, hogy gyönyörűek és fehérek maradjanak a  fogaid. A termék átmenet a szájvíz és a fogkrém között.

Kinézetre az előbb is említett szempillaspirálra  emlékezetet, így könnyen elfér egy kis táskában, akár az esti partira is el lehet vinni.

 Nagyon praktikus kis cucc.

Fog kelleni egy kefe!

Remélem, szinte az egész világon bevett szokás, hogy figyelünk a fogkefék állapotára. Szinte mindenki tudja ezt, de általában el is felejtjük. Ha elektromos fogkefét használsz, győződj meg róla, hogy két-három havonta lecseréled a fejét.
Ez vonatkozik a manuális (ki talál ki ilyen műszót? )  fogkefékre is. Ha azt látod, hogy a sörték elszíneződtek és össze-vissza állnak, akkor megérett az idő a cserére. Miért fontos ez? A bacik miatt, amik így visszakerülhetnek a szájba és ha sérülés van az ínyeden, akkor okozhatnak kellemetlenségeket különböző fertőzések formájában. Érdemes cserélgetni.

Nyelvmosás

Használjunk nyelv kaparót, a friss leheletért. Hasonló kiszerelésben lehet kapni Japánban, mint a pipere fogkeféket. Elvileg minden reggel és este le kéne kaparni a nyelvünkről a lepedéket. Ez abban is segít, hogy a szánk ph értéke normál szinten belül maradjon.

Fog edzés

Ahhoz, hogy fogaink erősek és szépek maradjanak, rendszeres edzésben kell részesíteni őket. A nyers ételek - mint az alma, a sárgarépa, a zeller és az uborka - segítenek a fogak tisztításában.  Együnk sok nyers zöldséget, gyümölcsöt, mert nem csak a fogaink lesznek erősebbek, hanem az emésztésünknek is jót teszünk vele. Sok vitaminhoz és rosthoz jutunk így hozzá. Azonfelül a rendszeres rágás erősíti a fogínyt, így a fogaink is erősödnek.

Szódabikarbóna varázsa

Nem finom az igaz, de jótékony hatását már nagymamáink is ismerték. Megelőzi a foltok kialakulását (kávé, tea, vörösbor), erősíti a fogzománcot és fertőtlenít, de még fehéríti is fogainkat. Megtisztítja az ínyedet;  sóval kombinálva még erősebb hatást lehet elérni, de ezt csak kénaponta használjuk.

Alkoholmentes szájvíz

Állítólag azok a szájvizek, amikben nincsen alkohol, sokkal hatásosabbak és kevésbé rongálják a fogadat. A legtöbb forgalomban található szájvíz sok alkoholt tartalmaz - nem is gondolnánk, hogy menta mellett szinte vodkával öblögetünk - aminek vannak káros hatásai. Kiszáríthatja a szánk nyálkahártyáját, ezáltal növelve a bakteriális fertőzés kockázatát és rossz leheletet is okozhat. Ki gondolná, igaz?

Semmi sem olyan hatalmas, mint az egészséges mosoly ereje, ezért foglalkozzunk és ápoljuk fogainkat, akár a fent leírt módszerekkel is. Szép és egészséges fogakkal és egy hatalmas mosollyal szinte berobbanhatunk a társaságba.  Ragyogó mosolyunk pozitív hatással lesz munkánkra, a kollégákra és összességében  javíthatja az életminőségünket.

A hanami (花見, ) szó szerint virágnézést jelent, ami márciust végétől május elejéig csodálattal tölti el a japánokat és a turistákat. Talán nekünk európaiaknak nem annyira kézenfekvő, hogy egy gyümölcsfa virágzásához miért tartozik ennyi rituálé. 

A hanami több, mint csak a virágok nézegetése és egy könnyű piknik a fák alatt.  Hogy mégis miben? A hanami egyszerű filozófiájában.

A hanami egyszerű tevékenység: leülünk egy fa alá, és csak élvezzük a jelen a békéjét és a rengeteg virág látványát. Kikapcsolódunk, pihenünk. Ha távolról  figyeljük a cseresznyefákat úgy tűnik, mintha csodaszép rózsaszín felhővé válnának, de ha virágokat  közelről is megnézünk, akkor annak egyszerű szépsége ugyanúgy megfoghatja képzeletünket. Itt a természet szépsége és a harmónia találkozásáról van szó, amely gyönyörködteti a szemünket és a lelkünket.

Japánban a szakura ünnep  még különlegesebb a látvány, ha egy pagoda, templom vagy szentély kertjében tapasztaljuk meg ezt a békességet.

1. A hanami és ami mögötte van

Míg Kínában a cseresznye a női szépséget, a női princípiumot jelképezte, addig Japánban a természet, az élet és a létezés  múlandóságát jelenti, mert a virágzás nagyon rövid idő alatt lezajlik. Azon belül a könnyedséget és a felhőket is szimbolizálhatja, a fák formája miatt.  A szakura  -  mint azt előbb is írtam - a cseresznyevirág különleges szépségét és a gyors halált a halandóságot is megtestesíti. Az élet véges voltára emlékezteti az embert.  
A cseresznyevirág az élet törékenységének a szimbóluma. A hanami alatt elidőzhetünk a halálon vett életünk pillanatain.

2. A hanami eredete 

Azt hinnék, hogy a hanami törzsgyökeres japán ünnep. Az igaz, hogy a mostani formája ténylegesen japán motívumokkal teli, de az eredete nem a szigetországból ered. Ez a fajta tavasz ünnep Kínából került és körülbelül a Heian-korban (794-1191) honosodott meg Japánban. A virágfigyelést, mint egy csomó minden mást is, a japánok a kínaiaktól vették át. 

Ott a császári család, a költők, énekesek és más nemesemberek szokása volt összegyűlni a kertben a fák alatt és megünnepelni a virágnyílást. Japánban sem volt ez másképp, de az évszázadok alatt eljutott mindenkihez
 

3. Cseresznyevirágfront

A virágzás időpontját meghatározó legfontosabb tényező a földrajzi elhelyezkedés: az enyhébb éghajlaton természetesen korábban nyílik a cseresznye. A déli fekvésű, szubtropikus szigeten,Okinawán már januárban megkezdődik a virágzás, viszont északon, Hokkaidon csak  májusban bontanak szirmot a fák. A kettő között  területen mint Tokió, Kyoto vagy Osaka, általában március végén, április elején lehet hódolni a szakurának A virágzás hosszúsága  változó. Az első bimbóktól (kaika) a teljesen kinyílt virágig (mankai) nagyjából egy hét telik el, és 7 nap múlva már minden virág lehullik.

A meteorológiai szolgálat külön odafigyel arra, hogy időben figyelmeztesse az embereket a szezon  kezdetére.Cseresznyevirágfrontként emlegetik (桜前線, szakurazenszen) ami segíti a szakura nyomon követését.

4. Hanami és a Somei Yoshino - Mi is ez a Somei Yoshino? 

Sokan azt hinnék, hogy egy ember neve, de nem. A Somei Yoshino egy cseresznyefa fajta, amely a legnépszerűbb a japánok körében. Mondhatni direkt a hanamira alkották meg. Nevét Somei faluról kapta, és a XIX. században kísérletezték ki. Ezen kívül számos variációt alkottak, mind más színű, más formájú, eltérő lehet a szirmok száma, de van olyan is, amely télen virágzik. Hosszú életű fa a legidősebb Somei Yoshino 133 éves (a képen ez a fa látható). 

Az igazi  Somei Yoshino virága szinte teljesen fehér, csak a száránál van egy egészen enyhe rózsaszín árnyalata.  A fa meseszép látvány ilyenkor szakura idején. Olyan mint egy hatalmas virágfelhő.

5. A hanami kezdete

  Japánban a cseresznyevirágzás kezdetét a tokiói Yasukuni-szentély előtt álló                  cseresznyefa virágbontása jelzi. Ezt követően hivatalosan is megkezdődik a                   „hanami”, vagyis a cseresznyevirág-nézés, amely Japán egyik legnagyobb                          ünnepe. Ilyenkor a helyiek a családjukkal, a barátaikkal együtt pikniket                              rendeznek a fák tövében, hogy közelről csodálhassák meg a virágba borult                        ágakat. 

A babona szerint azokat, akikre a szirmok ráhullnak, szerencse és boldogság kíséri majd egész életükön át.

6.  A hanami gasztronómia 

Piknik és vacsora helyett inkább innál egy teát? Esetleg ennél egy finom sütit? 
A cseresznyevirágzás ünnepéhez hozzátartozik a teázás és direkt erre az alkalomra készítik a különleges tradicionális teákat. A teadélutánokhoz hozzátartoznak a finom sütik is és mivel a halászati szezon egy időbe esik a szakura ünnepel, ezért rendszeresen készítenek ilyen hal formájú sütiket. Benne finom omochival. 

Az alkoholt sem szabad ilyenkor kihagyni, mert itt is az ünnephez igazodva készítenek a cseresznyevirágos pezsgőket és borokat. A cseresznyevirággal ízesített bor vagy szaké kitűnő hanami kísérő.

7. A hanami (nagy)csoportos tevékenység

A modern hanami Japánban nem épp magányos tevékenység, mert hiába képzeljük el, hogy egy magunk fogunk sétálni a gyönyörű cseresznyevirágok alatt  és elmélkedünk élet és halál körforgásán, a szépség tűnékenységén. Egyetlen tűnékeny dolog lesz itt: a szabad hely.Alapjáraton  1000 ember szeretné megnézni ugyanazt a fát. 

A legegyszerűbb ilyenkor nagyon korán kelni, hogy elkerüljük a tumultust vagy ha nem vagyunk pacsirták, akkor érdemes lesz felkészülni : az egész város ott lesz. Ha Tokióban vagyunk, akkor egész Tokió hanami lázban fog égni. Még akkor is, ha ellátogatunk egy sintó szentélybe.

8. A hanami buli

A hanami alatt, miközben a virágokat nézegetjük, szerintem mindenkit elfog az ihlet és mindjárt tollat és papírt ragadna, hogy versben örökítse meg ezt az élményt. A hanami életérzést segíti az alkohol, mert ez most már elsősorban ünnep, mikor a családtagok, barátok és munkatársak piknikeznek a parkokban és ahol előbb - utóbb előkerülnek a sörös dobozok és a szakés üvegek. 

Az este leszálltával a hanami, inkább egy hippi fesztiválra emlékeztet. Mások szerint egy német sörfesztiválra. Viszont az érdekes megoldás, hogy a buli úgy mint a cseresznyevirágzás véges a rendőrség 8 óra körül mindig lefújja a partit úgyhogy a másnapi munka előtt még mindenkinek van ideje kipihenni magát (persze ha feltételezzük, hogy mindenki egyből haza megy). 
 

9. A hanami éjszakája 

A jozakura idején (夜桜, „cseresznyefák éjszakája”) papírlámpásokat függesztenek ki az éjszakai hanamira. A hanami több napos, éjszakába nyúló ünnepség, vagyis az ünnep nem ér véget a napnyugtával. A virágtól roskadó fákat apró mécsesekkel aggatják teli, így téve még varázslatosabbá, az amúgy is csodálatos látványt. Az éjszakai viráglesnek külön neve is van: jozakura (cseresznyefák éjszakája). 

Miután a cseresznyevirágok lehullanak egyszerűen összesöprik azzal több  tonnányi szeméttel, amit a piknikezők hagynak maguk után.  Ami nagyon érdekes – szakura ünnep szempontjából - hogy a  cseresznye, mint gyümölcs nagyon drága Japánban.  Azt gondolnánk, ahol ennyi gyümölcsfa létezik, ott lépten - nyomon teremnek is ezek a fák. Pedig nem. Egyáltalán nem, a sok százezer fa ellenére  csak import cseresznyét lehet kapni Japánban. 

Ennek oka, hogy ezek a fák nem hoznak ehető termést. Csak nagyon szépek.  Egyszer mindenkinek ki kell próbálni ezt az élményt, ami lehet bármi, ami örömet okoz.

Szerintem minden magára adó kíváncsi turista elsősorban a különlegességekre vágyik. Olyasmikre, amelyek  itthon nincsenek, mert ugye Budapesten lépten-nyomon göngyölik a sushikat és a makikat. Miért kellene egy szimpla vendéglátó egységbe betérni , ha épp Japánban tartózkodunk?

Tegyünk úgy akkor, mint a bátor őslakosok, akik  természetesen kedvelik a közös finoman- egészséges vacsorákat... talán  romantikus környezetben is. De nem feltétlenül!

A  japánok mindig a különlegesebb helyeken szeretnek mulatozni, ami nem feltétlenül a gasztroparadicsomot jelenti – de persze lehet nagyon finom az étel és ital kínálat- hanem a különleges élmények rapszódiáját.

Elsőnek hadd mutassak be egy különleges ninja éttermet. Az étterem a középkori japán polgárháború időszakában létezett titkos ninja falut eleveníti fel.

Ha el szeretnéd kápráztatni barátaidat, akkor ez a szándék itt nem lesz egy füstbe ment terv. Konkrétan füst az lesz- amit szárazjégből  nyernek- , és ninja pincérek is.

A felszolgálás menete a következő :

füst,
ninja pincér megjelenik,
rendelsz,
füst,
ninja pincér eltűnik,

füst

és meg is jött az ennivaló.

Mókás ez a fajta felszolgálás, főleg azért, mert a ninják tökéletes merénylők voltak, ezért  lehet abban bízni, hogy a dobócsillagot pontosan dobják az asztalra a számlával együtt és nem téged találnak el.  Ami még érdekesebbé teszi ezt a helyet, hogy a megelevenített történelem által megismerhetjük a tökélyre fejlesztett  suhsi készítést is.  Ha élvezitek a meglepetéseket, akkor a NINJA AKASAKA a ti helyetek.

Az ultramodern metropoliszokban, mint például Tokió, nem maradhatnak el a gasztronómiában a  robotok sem.

A Robot étterem is ezt a trendet képviseli. Konkrétan pörgős élmény lesz, enni nem fogsz sokat, mert nem az adagjairól híres, hanem a hiperaktív pörgős „robot showkról”. Nehéz is lenne csak a ramenre koncentrálni, mert teljesen le fogja kötni a figyelmedet a dobos lányok és a repülő  bikinis kontra harci robotoknak öltözött táncosok küzdelme. Miután sikerült eldönteni, hogy melyik csapatnak van géppuskalába, utána sincsen pihenő, se a meghívott előadóművészeknek se a kedves vendégnek. 

A szórakoztató előadások körübelül 3 órásak szünet nélkül, tehát érdemes előre megrendelni az aznapi vacsorát - ami igazából mindössze egy bento doboz- és felkészülni arra is, hogy ez a 3 óra relatív, mert  az attrakció akár 4 vagy 5 óráin át is tarthat.

A végtelenített műsoros vacsorát szinte megkoronázza minden esti előadás fénypontja: a motoros bemutató, amit lézer-effektekkel tesznek még retina-égetőbbé.

Ha mégsem a modern kor őrületére vágyunk, hanem egy kis elvonulásra, akkor a következő hely kifejezetten tetszeni fog...

Ez pedig „ The Lockup” – japán elnevezése ザ・ロックアップ 新宿店 -   ahol jól elzárnak egy börtön – elmegyógyintézet atmoszféráját árasztó horrorisztikus helyre .

Talán ez az egyetlen étterem , ahol összebilincselnek és bezárnak mielőtt megkapnád a kaját. Azt is olyan profizmussal kell elvenned , mint az igazi börtönökben: egy kis nyíláson keresztül.  

Az megkönnyíti a helyzetedet – igaz összebilincselt kézzel nem olyan könnyű- hogy az ajtókon lévő  bemélyedésben található mini guillotine- nal ki tudod nyitni a cella ajtaját; a celláét,  amibe előzőleg bezártak. Viszont az ajtó nyitásnak ára van , ugyanis a penge  alá kell tenned a kezed és közben nem látod mi történik ... aztán a kezedbe pottyan a kulcs ... izgi. 

A cellátokban online  módon tudtok „kísérleti koktélokat és ételeket” rendelni, amiket kémcsőben, lombikokban és fura serlegekben , illetve pléh tálcán szolgálnak fel, némi szemgolyóval és egyéb plasztik testrésszel díszítve.

A dizájn konkrétan szemez veled ☺, miközben hallgatod a hirtelen elsötétült folyosóról- vagy a saját kis celládban- az őrült lelkek sikolyait és az imitált gyilkosságokat.

Természetesen az ételek is a hely hangulatát idézik, így ne lepődjünk meg a menü elborult fantázianevein sem. Valahogy mindegyik „véres” és „gyilkos” illetve „boncolós”....Ragadozóknak ideális hely a romantikázásra.

A következő  hely hasonlatos az előbbihez, de nincsenek műszemek és sikítások, viszont levágott fejekből ihatod a koktélodat vagy szakédat, hogy meglegyen az est hangulata és máris élvezheted egy igazi börtönkórház ergonómiáját. 

Ami esetleg megzavarhatja a különleges helyen elköltött vacsorát, az a hirtelen szirénázás- általában rendelés esetén használják; ha csúcsidő van, akkor egész nap szól a riasztó- és a szórakoztató egységként működő zsonglőrök, akik baltákat bohóckodnak. A dresszkód itt szigorú, de ha mégsem olvastuk el a házirendet, akkor sincsen baj, mert ehetsz és ihatsz amit akarsz, csak egy elzárt börtönkórházi kórteremben.

A menük elnevezése elég hátborzongató. Választhatsz  Bensőséges belsőséget- véres hurka -, Döglött Csirkét- csirke egyben tálalva - és Marha Agyat - steak- és  több hasonlóan kellemes nevű étket is.

Ha a vendégek felöntenek a garatra, rendszeresen megjelennek az  Alcatraz E.R. ápolói óriás nyugtatós szurikkal - amikben víz van- és lecsillapítják a börtönkórház lakóit. A fiúkat még le is vetkőztetik!Összefoglalva: őrült egy hely.

Az utolsó  különleges étterem az Asadachi 朝起 , nem annyira a külsőségekkel, hanem az ételek rendhagyó választékával csalogatja be a bátor és éhes vendégeket.

A hely maga nagyon szűk, de a menü konkrétan magáért beszél, mert hogy nyers.

Itt ehetsz, már ha szereted a „természet megváltozatlan ízeit”, gőtét – oké ez grillezve van- , bikaherét- férfiaknak férfiasságot ad, hogy a nőknek mit, azt nem tudom ☺ - és élő békaszívet.

Az “egyem a kis szívedet”  létjogosultságot nyer ezen a helyen, mert a béka szíve konkrétan ver a tányérodon!

Azt én értem, hogy az ételnek van lelke, de hogy eleven is..!

Tehát, ha valaki Tokióban járna,
 feltétlenül próbálja ki ezen fergeteges helyeket, már ha meri.

Mondhatnám, hogy gyönyörű japán kerteket, fenséges pagodákat, történelmei helyszíneket, vagy másszuk meg a        Fuji hegyet és szívjunk be egy kis friss levegőt, mozogjunk és csináljunk valami aktív elfoglaltságot. 

Megtehetnénk .... élhetnénk egészségesen, de inkább nézzünk TV-t! 

Érdekes, szokatlan és abszolút nem európai  tv csatornákat lehet itt fogni, akár több százat is. Rengeteg csatorna van a digitális és műholdas sugárzásnak köszönhetően, de ez igazából ne tévesszen meg senkit. Persze ehhez nem kell a világ másik végébe utazni, elég például a festői és viszonylag közeli Norvégiába. Egyszer az egyik barátom azt kérdezte tőlem, miért vagyok kiakadva a magyar műsorok miatt, mikor a norvégoknál olyan, hogy “műsorok és valami nézhető adás” nincs is. Unalmas az egész. A japán tv-kultúrára visszatérve, a fő probléma vele az, és elektronikus  média egészével is, hogy a piac egésze szinte monopolizált. Vannak magán adók is - internetes szolgáltatókkal együtt - de ez “magán” szó tényleg csak jelzés értékű, ugyanis nem azok.

Akkor nézzük meg a hivatalos helyzetet TV-ügyben.

Van a közvetlen állami kézen lévő NHK, valamint a “magáncsatornák”, összesen 10 létezik Japánban.  Azután vannak még a külföldi tulajdonú szolgáltatók - közel másfél évtizede vannak jelen - mint a CNN, BBC és a műholdas NHK csatorna, amely hírkivonatokat közöl, kínai, koreai, orosz és néhány európai nyelven. Azt tudni kell, hogy a digitális kábeladók a vastag a műsorújságok ellenére - igen a japánok használnak műsorújságot - nagyjából ugyanazt sugározzák, ráadásul ugyanúgy.
Ezek a tv és internet csomagok kifejezetten drágák. Jelenleg az ország műholdas lefedettsége meglepően alacsony. Nem is gondolnánk, ugye? Ott, ahol robotokat és virtuális feleségeket hoznak létre, nem is beszélve a kocka alakú dinnyéről, mindössze az ország 30%- a rendelkezik műholdas lefedettséggel.

Hasonló a helyzet az internet használók száma terén is, bár az okostelefonokkal változott a helyzet, mert az asztali számítógépeket helyettesítő szolgáltatást nyújtanak a használóknak, de ez nagyon drága. A látszólag bőséges műsorkínálat ellenére ritka az új európai film, de annál több az amerikai, az van dögivel. Megszámlálhatatlanul sok amerikai szappanoperát, kvízeket és vetélkedőket adnak a nagy érdeműnek. A vetélkedők között rengeteg japán is van, amelyek a nyugati nézők számra kifejezetten bizzarnak tűnnek.

Léteznek még tematikus csatornák - úgy mint nálunk -  például a háziasszonyok által kedvelt LALA csatorna a rózsaszín hátterével. A kertépítéstől a főzőtanfolyamon át egészen az ismeretterjesztő műsorokig terjed a csatorna választéka. Azért is ilyen népszerű ez a csatorna a hölgyek körében, mert a japán nők miután férjhez mennek  és megszületnek a gyerekek, főleg otthon a házimunkával foglalkoznak és a tv az egyetlen kikapcsolódási pont az életükben. A tv-műsorokkal próbálják megszínesíteni szürke hétköznapjaikat és kárpótolni magukat, ha nem sikerült gyermekkori álmukat megvalósítani.  Náluk is van reggeli beszélgetős műsor. Csak egy picit másként néz ki.  A beszélgetések és zenei betétek mellett nagyon népszerű az a rovat, amelyben intelligens/különleges állatokat mutatnak be mélyinterjú szinten.

Főleg kutyák szerepelnek ebben a blokkban. Év végén a szereplők közül kiválasztják az év legkülönlegesebb ebét és még díjazzák is.

Állandó rovat a napi szerencsemondás is: az aznapra vonatkozó életböcseleteket osztják meg a nézőkkel. Este teljesen másfajta, szórakoztató tévés vetélkedőket sugároznak. Nekünk nyugatiaknak - bár most már itthon is előfordul 1-2  hasonló műsor - érthetetlenül erőszakos műsorokat alkotnak meg a japánok számára.

Olyan furi és abszurd némely vetélkedő, hogy elcsodálkoznánk és azon gondolkodnánk, vajon nem  a horrorovi aktuális részét nézzük-e?

Olyan erőpróbákról szólnak ezek a műsorok, mint ki viseli el a leghosszabb ideig a fájdalmat; ki tudja megenni a legtöbb wasabit vagy kibírja a legtovább a megalázást. Konkrétan egy csomó ember elkezd sértegetni és neked rezzenéstelenül kell tűrnöd:  nem üvölthetsz vissza, nem sírhatsz, csak faarccal nézhetsz előre. Így nyerhetsz sok-sok pénzt.  A megaláztatás a japán kultúra mélyén gyökerezik és a legtöbb japán kifejezetten élvezi, ha valaki pórul jár, összetiporják és közröhej tárgyává teszik.

Az egyik legkedveltebb sorozatot a Taiga dramat  amit minden reggel negyed és fél 9 között adnak le. A hétköznapi emberek problémáit dolgozza fel. Ez a műsor annyira népszerű, hogy aki reggel nem tudja megnézni, az  déli és/vagy esti ismétlést biztos nem fogja kihagyni.. Gyakran reggeliznek, ebédelnek vagy vacsoráznak a japánok ezzel a sorozattal.

Ha megnézünk egy japán híradót, megdöbbenéssel vegyes csodálkozással tapasztaljuk, hogy nincs élő interjú. Csak állóképeket adnak, de azokat jó hosszan, miközben a bemondó közli az aktuális híreket. Ha valaki mondott valamit valamivel kapcsolatban, azt is a bemondó mondja el. Tehát élő nyilatkozat nincs.
A nemzetközi és  a hazai hírek elkülönülnek egymástól.

Sokszor egy-egy külföldi hírblokk után  virágcsokrokat és mámorosan legelésző hokkaidó teheneket láthatunk. Természetesen az ehhez az idillhez hozzáillő andalító -és nyilván  valakinek szép- zenével. A hírekről nyelvezet szempontjából azt lehet megállapítani, hogy szinte minden tv csatorna egy szinte érthetetlen, bürokratikus nyelvet használ, kivéve a TV Aszahi-t.

Ez a csatorna azért közkedvelt, mert közérthetően számol be mindenről. A hírek változatosságának a hiánya abba keresendő, hogy Japánban  ha valaki nem sajtóklubtag, akkor sem írott,  sem elektronikus formában nem jelenhetnek meg írásai. Minden japán újságírónak kötelezően tagsággal kell bírnia. Minden minisztériumnak, nagyvállalatnak külön sajtóklubjai vannak. Tehát az információ csak innen áramolhat. Aki nem klubtag, az nem juthat hozzá a hírekhez.

Külföldiek nem lehetnek klubtagok és nem vehetnek részt a belügyeiket érintő sajtóeseményeken sem.  Azaz az idegenek csak másodkézből kapnak információt.

Hiába, Japán egy Nagy Tigris, megteheti.

Az ideális női test megítélése kultúránként változik. Japánban egyedi módon állnak hozzá ehhez kérdéshez. Ezért nem könnyű egy európai nőknek alkalmazkodni a kihívásokhoz, főleg akkor, mikor hirtelen felszed pár kilót. A nagyon egészséges japán ételeket sem az európaiak sem az amerikaik nem jól eszik. Bizony, a sok finom rizses ételnek köszönhetően akad némi problémájuk a testükkel.

Egy kint tanuló ismerősöm “súlyos” problémái következnek:

Mi a teendő akkor, ha a tested hirtelen változásokon megy keresztül? Hogyan birkózol meg ezzel egy idegen országban? És egyáltalán hol találsz egy vidéki japán kisvárosban barna vagy fekete kenyeret? Kitalálod?

Sehol.

Persze tudom, hogy teljesen abnormális a hozzáállásom a témához, de mikor csak úgy szeded fel a kilókat, mint a mágnes a vasorrú bábákat, eléggé elbizonytalanodsz, főleg mert vásárolni is nehéz magadnak. Azok az egészséges ételek, amikhez hozzá vagy szokva és amelyek segítenek kordában tartani a súlyod, azok itt bizony nincsenek. Barna, fekete kenyér sehol, puffasztott rizs sehol, és a legközelebbi sportlétesítmény egy órás autóútra van, ahol  kényelmetlenül éreztem magam, mert mindenki bámult. Szerintem többiekhez képest egy igazi nőstény rinocérosz vagyok.

Körülbelül fél éve éltem már a japán városkában. Tanultam és dolgoztam egy idegen helyen. Félre ne értsétek, mindig szerettem volna Japánban tanulni és látni a gésák országát, de a sok egzotikus étel, ital, az új kihívások és az új napi szokásokhoz való alkalmazkodás ….hát alapvetően hat az egészségünkre. Ráadásul nincsenek cukormentes torták, sütik és fagyik sem. Volt problémám, de arra is rájöttem, hogy  én csináltam magamnak. Egy angolt tanító japán tanárnőnél laktam, aki nagyon szerette az angol humort viszont az animéket nem :D . Vendéglátóm észre vette, hogy a közös étkezéseink alatti beszélgetéseink  egyre feszültebbek lettek. Pedig szerettem vele beszélgetni, hiszen azért is voltam ott, hogy javítsak a japán nyelvtudásomon.   A feszültség oka pedig az volt, hogy elindult a vezérhangya a fejemben ( tudom irtó nagy marhaság), és elkezdtem nem enni, mert úgy éreztem, abban a félévben olyan lett a testem, mint egy kis krumplis zsák. Etsuminak végül elmondtam, hogy mi zavar.

Nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:
De a változás normális. Valójában szokatlan lenne, ha ugyanúgy maradtam volna, hiszen egy másik országban és földrészen vagyok. Nem szabad gyűlölnöm magam, hogy a testem változik, illetve hamarosan megtalálom az egyensúlyt. Mindenki hízik kint, mert nem ismeri az arányokat és ha gyűlölöm magam emiatt, akkor rossz úton járok.

Az igaz : változtatnom kell bizonyos alap tételeken,  mint például dorayakiból (japán palacsinta) általában a japánok 1 db esznek és  nem 5-6 db-ot, mint általában az európaiak és az amerikaik.

Gondoltam magamban : “azta! tehát japán viszonylatban halálra zabáltam magam!”

Végül megalkottam azokat a lépéseket, amikkel nem fordulsz ki önmagadból egy hosszú külföldi tartózkodás során. Nem rossz ötletek szerintem. Nem csak azoknak ajánlom, akik Ázsiába mennek hosszabb időre, hanem azoknak is, akik olasz élet kedvelői. Bele se merek gondolni, mi történne velem a pizzák, tészták és  az olasz sütemények között!

1. Adj időt magadnak!
   
   Légy türelmes  önmagadhoz és a testedhez. Visszatekintve most látom, hogy mindössze annyit kellett tennem, hogy jobban figyelek magamra, a testemre és arra, hogy mit eszek.Bárhogyan is próbáljuk, nem tudjuk legyőzni a természetet, tehát legyünk kedvesek magunkhoz.
   
   

2. Tudnod kell, nem vagy egyedül!
   
   Ha Japánban jársz, tudnod kell (evidens így utólag), mindenki vékonyabb és kecsesebb, mint te. Az itteni nőknek nagyon fontos, hogy így is maradjanak. Számtalan cikk és dokumentum film foglalkozik az ideális japán női vonalakkal és amúgy a kollégáim kedvenc témája is folyamatosan. Te meg hallgatod őket, mint sült hal a tálban. Az sem segít az önbizalmadon, hogy az összes japán nő tényleg kisebb nálad. Igen egészségtelen összehasonlítani két különböző nép lányait, de én is csak ember vagyok. Ha alkalmanként úgy érzed magad, mint a szóban forgó elefánt, akkor külföldiként nem vagy egyedül ezzel a problémával, abban az országban ahol mindenki zsír-és cukor fóbiás.  

3. Azt is el kell felejtened, hogy önérzeteskedsz, olyan kérdéseken :
   
   Miért esztek ti annyit? Nálatok minden nőnek ekkora a csípője?
   A kedvencem : Anikó szan  te túl sok japán ételt eszel, lassan eléred az
   amerikai méretet és olyan zsíros amerikai leszel. Ez nem jó. Köszi.
   Azt el kell mondanom, hogy a  japánok nem érzik bántónak, mikor ilyen  jelzőkkel illetnek minket.
   

4. Menj és imádd magad!
   
   Törekedj minden nap arra, hogy kapcsolatot létesíts magaddal. Mire van szükséged? Jól érzed magad? Tedd fel ezeket a kérdéseket magadnak és ne úgy élj, mint egy automatizált év-dolgozója. Ne hagyd otthon a humorod. A fura megjegyzések szempontjából kelleni fog, jó sok. Nevess inkább ezeken, jobban jársz.

5. Ne kritizáld magad! 
   
   Élvezd az életed! Ha szeretnél valamit enni, akkor egyél. Akár egy dupla adag ráment jó sok főtt tojással, de a rizzsel vigyázz. Ezek a japán ételek picikéknek tűnnek, de így is nagyon táplálóak. Ne kérj dupla adagot belőlük. Ha annyit eszel, mint egy japán, akkor mozgással igen hamar helyre tudod állítani az elvesztett egyensúlyodat. És a súlyodat. 

Legyél büszke magadra, bárhol vagy is a világban. Mikor egy idegen országban    élsz, dolgozol és tanulsz, akaratlanul is megváltozik a tested. Vedd úgy, hogy ez      egy verseny, amit meg kell nyerned, a kilókkal és más kultúrájú emberekkel szemben. Mert úgy tűnik, hogy a sok gondolkodás alatt, a hosszú edzések során hiába mondogatod magadnak, hogy képes vagyok rá, tudatalattid valahogy mégis kétkedik, azt súgja, hogy lehetetlen.  Hogy túl szép lenne, túl csodálatos, túl hihetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon. Hogy célkitűzésed puszta álom.

És amikor áthaladsz a célon, amikor hátranézel, és látod, hogy mégis igaz, itt állsz hús-vér valódban, az álom valóra vált - ilyenkor érti meg az ember, hogy ez a valódi győzelem - és én győztem.

Amikor a japán kultúrára vagy magukra a  japán emberekre gondolunk, automatikusan a harmónia, a hihetetlen engedelmesség-tudat, a tradíciók követése és a mérhetetlen szorgalom jut eszünkbe.
 

Szépen és kedvesen mosolygó japán nők és férfiak, akiknél úgy tűnik minden rendben és semmi sem háborgatja tökéletes életüket. Európai szemmel nézve  tényleg úgy tűnik, hogy a megtestesült konfliktusmentes ország az övék, igaz ezt Japán szereti is a külvilág felé kommunikálni. Persze azt mindenki tudja: olyan,   hogy probléma mentesség nem létezik, csak sajátos - országonként más -  kulturális megoldások születnek rájuk. Japán egyik legnagyobb problémája - mint ahogy Európában is  - a társadalom elöregedése és a tradicionális családok (több generáció élt régebben együtt) szétesése. Ez jelenti a legnagyobb kihívást a japánoknak. Ami nagyon fontos, rengeteg a társ nélküli fiatal, mert kevés a frigyre lépési kedv és ergo ebből következik, hogy a gyerekvállalási hajlandóság is alacsony. Házasság nélkül a japánok egyáltalán nem vállalnak gyereket.

Ennek az oka: a társadalmi elvárás és a törvények.

Itthon - nem mintha hallgatóznék - sokszor hallom, akár sétáló kismamáktól vagy szülőktől és az aktuálpolitika is rendszeresen foglalkozik azzal, hogy milyen könnyítéseket és támogatást kapnak és mire van még szükségük családoknak.
A kulcsszó itt támogatás, ami nálunk van és Japánba nincs!

Ugye milyen érdekes? Ázsia vezető gazdasági hatalmának a családpolitikája
egy szülőre teszi a hangsúlyt: mégpedig az apára. Az oka a sajátos kulturális berendezkedés, ami még mondhatni  a “szamurájokig “ nyúlik vissza.
Erősen patriarchális lehetne a család berendezkedésük … de mégsem az.
Mondhatni, az otthon az tényleg az asszony birodalma,  a férj pedig, küzd és    harcol, hogy fenntartsa az életszínvonalukat.

Ahogy egy nőről kiderül, hogy állapotos, akkor “nem kötelezően”, de fel kell mondani a munkahelyén, függetlenül attól milyen pozíciót töltött be. Ugyanis a legtöbb vállalat nem fizeti a szülési szabadságot. Viszont az élet és a gyerekek iskolái nagyon sokba kerülnek, ezért az hogy csak az apa keres az felejtőssé válik, bár így is ő marad a főkereső. Az édesanyák is vállalnak munkát, de anyaként csak részmunkaidőben helyezkedhetnek el, ami Japánban sajátoson működik. A részmunkaidő után egyharmad jövedelem jár, de igazából 8 órát dolgoznak

Ebből következik, hogy soha senki nincsen otthon. A szülők dolgoznak, a gyerekek iskolában, sokszor hétvégén is.  

Alapjában véve nem találkoznak egymással, főleg akkor nem,  ha anya is a “részmunkaidős” nyolc órájátt tölti a munkahelyén. Még így is több időt van gyerekkel, mert itt hagyományosan a nők nevelik “közvetlenül” a gyerekeket.
Az apák szinte soha sem találkoznak a gyerekekkel, maximum hétvégén.
A japán apák szinte életük minden idejét a cégüknél töltik, és ehhez  járul hozzá
az utazás is, ami szintén rengeteg időt von el az életükből. A magyarok is sokszor olyan munkát választanak, ami földrajzilag távol esik a lakóhelyüktől.
Ez egy fontos párhuzam, de figyelembe kell venni a mérteket.

Tokió hatalmas. Ebben a városban mindenki nagyon hosszú időt tölt el utazással és ingázással, mert  a város óriási és lakosainak lélekszáma  több mint 17 millió! Az ingázók átlagosan 3 órát utaznak minden nap a fővárosba, de még a tősgyökeres tokióiak is 2 órát töltenek a vonatokon és más tömegközlekedési eszközökön.

Japánban minden a munkaidő hosszúságát szolgálja. Mikor említettem, hogy egy japán apa elsősorban a cégének embere, ezt a  megfogalmazást konkrétan is kell venni. Létezik bizonyos ellensúlyozás a vállalatok részéről, ami nekem egy kicsit érdekes, mondhatni szokatlan. Például a napi 9 órát dolgozó családfőnek a vállalat állja a frissen mosott férfiingek számláját, amit ki is vasaltatnak.
 

Viszont itt jön be a vállalati kultúra másik oldala is: addig tart a munkaidő, amíg a főnök nem áll fel az asztalától. Ha munkamánias a vezetőnk - az lenne az unikum
ha nem így lenne - akkor nem sok esélyünk van, hogy normális időben hazaérjünk
és együtt vacsorázzunk a családdal. Mikor ők felkelnek a család még alszik és mire hazaérnek már ismét mindenki lefeküdt, hiszen másnap iskola van. Ebben az a szomorú, még ha akarnának, akkor sem tudnak találkozni velük, mert a japán munkarend nem 8 hanem 9-10 óra, de könnyen átlépheti a 12 órát is. Ezért van az, hogy egy japán apák nagyon keveset találkoznak a gyerekeikkel. Nagyon kevés időt tudnak együtt tölteni és a statisztikai adatok szerint a házastársak egymást közt
napi szinten mindössze csak 9 percet beszélnek!

Apa rengeteget dolgozik, de hiába keresi a pénzt, nincs ideje rá, hogy igazán foglalkozzon azzal, hogy mikor és mennyit raknak félre és mire kell költeni és mire nem. A  japán feleségek ezért rendszeresen félre teszi a férjeik  fizetésének egy részét, amit a cégek a feleségek bankszámláira utalnak. Igen jól olvastátok, a férj fizetése nem a tulajdon bankszámlájára megy, hanem asszonyéra. Érdekes megoldás, bár nem újkeletű. A szamurájok idején minden gazdasági és pénzügyi kérdést a szamuráj családok női tagjai intéztek.

Tehát ez a régi szokás ugyan úgy megmaradt csak modern környezetben alkalmazzák. De miért is van ez így?

Mikor egy nő férjhez megy (még most is) lemond a társadalmi szerepvállalásról, de
a japán törvények azzal kárpótolják, hogy cserébe ő lesz a család kincstárnoka.  Japánban a feleség hordozza az összes terhet a gyerekneveléssel, a család irányításával és a háztartás igazgatásával kapcsolatban(szó szerint!) , míg férj
és apa az anyagi fedezetet nyújtja hozzá.

Létezik egy nagyon érdekes történet az “ otthoni gazdasági miniszter asszonyokkal” kapcsolatban, ami egészen a 90-es évek közepéig fennállt, mint helyzet. Ebben az időszakban  - tehát a 90-es évek Japánjáról beszélünk - a férjek csak házastársuk aláírásával és beleegyezésével  nyithattak saját külön bankszámlát vagy lehetett külön hitelkártyájuk! Ennek egyszerű oka volt, mivel az anya neveli a gyerekeket és ezzel gondoskodik a munkaerő utánpótlásról ( mi másért),  ezért neki kell adni a pénzt.

Apaként foglalkoznod kell gyermeked jövőjével és anyagi támogatásával, és mivel egy gyermek felnevelése Japánban konkrét anyagi csőd, ezért még több túlórát kell vállalnod, hogy a legjobb iskolák és különórák elérhetőek legyenek gyermeked számára. A családi költségvetés több mint egyharmadát tesz ezt ki. Ha egyetemre is megy a család kicsi kincse, az még többe kerül, mert az egyetemi előkészítők mind magánsulik, viszont szükségesek  a jó felvételihez.

Mi marad a japán apának?

A mindennapi robot, de igyekszenek - főleg az utóbbi évtizedben- több időt együtt tölteni a gyerekeikkel. A japán szülők híresek arról, hogy mindenük a gyermekük. Létezik egy urban legend mondás, miszerint : a japánok iskolás koruk előtt és nyugdíjas éveikben csinálhatják azt, amit igazán szeretnének.

Azt hinnénk, hogy nagyon szigorúak velük, de ha betekintesz egy család esti rutinjába - ahol végre előbb jött haza apu - akkor láthatnád, hogy egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy ki a szülő vagy a gyerek. Együtt bohóckodnak, együtt fürdik az egész család ( ami szerintem teljesen normális) és együtt is játszanak, egészen a következő nap reggeléig. Akkor mindenki felölti a hétköznapi arcát és elindul a munkahelyére. Mintha semmi sem történt volna.  Az iskola és a háztartási pénzügyi kihívásai mellett van még egy fontos feladata a családfőnek: gondoskodni kell a nagyszülőkről.

Bizony, ez természetesnek gondoljuk, de az igazi nehézség ebben főleg az, hogy Japán csínján bánik a szociális juttatásokkal. Tehát a férj feladatai anyagilag támogatni a szüleit - közvetlenül ez a feladat a feleségre hárul - és ha maradt még pénz, akkor a feleség idős szülei jönnek. Persze, a felség is segítheti saját szüleit külön.  

Japán szociális ellátási logikája a következő (ez azért fontos, hogy megértsük miért nehéz családfőnek lenni itt ): Apa biztosítja a gyermek anyagi támogatását és Anya neveli a gyereket. Apa és Anya vállalja ennek minden költségét (nincs gyed, gyes, tanszertámogatás), kezdve az oktatatással, a sporttal, különórával-és a későbbiekben az esküvő költségeit is. Cserébe, ha gyerkőc keresőképes lesz,
mindkét szülőről gondoskodni köteles, hisz így fizeti vissza az oktatási költségeket.

Nem könnyű apaként és családfőként megfelelni a társadalomnak. Főleg egy olyan országban, ahol a gyengeségekről, bajokról nem beszélünk és az érzelmeinket elrejtjük. Apaként nem csak a családodért dolgozol, hanem a szüleidért, a feleséged szüleiért, a vállalatért és Japánért. Ugyan ezt megtették érted szüleid is, tehát van mit törleszteni konkrétan és átvitt értelemben is.