Mondhatnám, hogy gyönyörű japán kerteket, fenséges pagodákat, történelmei helyszíneket, vagy másszuk meg a Fuji hegyet és szívjunk be egy kis friss levegőt, mozogjunk és csináljunk valami aktív elfoglaltságot.
Megtehetnénk .... élhetnénk egészségesen, de inkább nézzünk TV-t!
Érdekes, szokatlan és abszolút nem európai tv csatornákat lehet itt fogni, akár több százat is. Rengeteg csatorna van a digitális és műholdas sugárzásnak köszönhetően, de ez igazából ne tévesszen meg senkit. Persze ehhez nem kell a világ másik végébe utazni, elég például a festői és viszonylag közeli Norvégiába. Egyszer az egyik barátom azt kérdezte tőlem, miért vagyok kiakadva a magyar műsorok miatt, mikor a norvégoknál olyan, hogy “műsorok és valami nézhető adás” nincs is. Unalmas az egész. A japán tv-kultúrára visszatérve, a fő probléma vele az, és elektronikus média egészével is, hogy a piac egésze szinte monopolizált. Vannak magán adók is - internetes szolgáltatókkal együtt - de ez “magán” szó tényleg csak jelzés értékű, ugyanis nem azok.
Akkor nézzük meg a hivatalos helyzetet TV-ügyben.
Van a közvetlen állami kézen lévő NHK, valamint a “magáncsatornák”, összesen 10 létezik Japánban. Azután vannak még a külföldi tulajdonú szolgáltatók - közel másfél évtizede vannak jelen - mint a CNN, BBC és a műholdas NHK csatorna, amely hírkivonatokat közöl, kínai, koreai, orosz és néhány európai nyelven. Azt tudni kell, hogy a digitális kábeladók a vastag a műsorújságok ellenére - igen a japánok használnak műsorújságot - nagyjából ugyanazt sugározzák, ráadásul ugyanúgy.
Ezek a tv és internet csomagok kifejezetten drágák. Jelenleg az ország műholdas lefedettsége meglepően alacsony. Nem is gondolnánk, ugye? Ott, ahol robotokat és virtuális feleségeket hoznak létre, nem is beszélve a kocka alakú dinnyéről, mindössze az ország 30%- a rendelkezik műholdas lefedettséggel.
Hasonló a helyzet az internet használók száma terén is, bár az okostelefonokkal változott a helyzet, mert az asztali számítógépeket helyettesítő szolgáltatást nyújtanak a használóknak, de ez nagyon drága. A látszólag bőséges műsorkínálat ellenére ritka az új európai film, de annál több az amerikai, az van dögivel. Megszámlálhatatlanul sok amerikai szappanoperát, kvízeket és vetélkedőket adnak a nagy érdeműnek. A vetélkedők között rengeteg japán is van, amelyek a nyugati nézők számra kifejezetten bizzarnak tűnnek.
Léteznek még tematikus csatornák - úgy mint nálunk - például a háziasszonyok által kedvelt LALA csatorna a rózsaszín hátterével. A kertépítéstől a főzőtanfolyamon át egészen az ismeretterjesztő műsorokig terjed a csatorna választéka. Azért is ilyen népszerű ez a csatorna a hölgyek körében, mert a japán nők miután férjhez mennek és megszületnek a gyerekek, főleg otthon a házimunkával foglalkoznak és a tv az egyetlen kikapcsolódási pont az életükben. A tv-műsorokkal próbálják megszínesíteni szürke hétköznapjaikat és kárpótolni magukat, ha nem sikerült gyermekkori álmukat megvalósítani. Náluk is van reggeli beszélgetős műsor. Csak egy picit másként néz ki. A beszélgetések és zenei betétek mellett nagyon népszerű az a rovat, amelyben intelligens/különleges állatokat mutatnak be mélyinterjú szinten.
Főleg kutyák szerepelnek ebben a blokkban. Év végén a szereplők közül kiválasztják az év legkülönlegesebb ebét és még díjazzák is.
Állandó rovat a napi szerencsemondás is: az aznapra vonatkozó életböcseleteket osztják meg a nézőkkel. Este teljesen másfajta, szórakoztató tévés vetélkedőket sugároznak. Nekünk nyugatiaknak - bár most már itthon is előfordul 1-2 hasonló műsor - érthetetlenül erőszakos műsorokat alkotnak meg a japánok számára.
Olyan furi és abszurd némely vetélkedő, hogy elcsodálkoznánk és azon gondolkodnánk, vajon nem a horrorovi aktuális részét nézzük-e?
Olyan erőpróbákról szólnak ezek a műsorok, mint ki viseli el a leghosszabb ideig a fájdalmat; ki tudja megenni a legtöbb wasabit vagy kibírja a legtovább a megalázást. Konkrétan egy csomó ember elkezd sértegetni és neked rezzenéstelenül kell tűrnöd: nem üvölthetsz vissza, nem sírhatsz, csak faarccal nézhetsz előre. Így nyerhetsz sok-sok pénzt. A megaláztatás a japán kultúra mélyén gyökerezik és a legtöbb japán kifejezetten élvezi, ha valaki pórul jár, összetiporják és közröhej tárgyává teszik.
Az egyik legkedveltebb sorozatot a Taiga dramat amit minden reggel negyed és fél 9 között adnak le. A hétköznapi emberek problémáit dolgozza fel. Ez a műsor annyira népszerű, hogy aki reggel nem tudja megnézni, az déli és/vagy esti ismétlést biztos nem fogja kihagyni.. Gyakran reggeliznek, ebédelnek vagy vacsoráznak a japánok ezzel a sorozattal.
Ha megnézünk egy japán híradót, megdöbbenéssel vegyes csodálkozással tapasztaljuk, hogy nincs élő interjú. Csak állóképeket adnak, de azokat jó hosszan, miközben a bemondó közli az aktuális híreket. Ha valaki mondott valamit valamivel kapcsolatban, azt is a bemondó mondja el. Tehát élő nyilatkozat nincs.
A nemzetközi és a hazai hírek elkülönülnek egymástól.
Sokszor egy-egy külföldi hírblokk után virágcsokrokat és mámorosan legelésző hokkaidó teheneket láthatunk. Természetesen az ehhez az idillhez hozzáillő andalító -és nyilván valakinek szép- zenével. A hírekről nyelvezet szempontjából azt lehet megállapítani, hogy szinte minden tv csatorna egy szinte érthetetlen, bürokratikus nyelvet használ, kivéve a TV Aszahi-t.
Ez a csatorna azért közkedvelt, mert közérthetően számol be mindenről. A hírek változatosságának a hiánya abba keresendő, hogy Japánban ha valaki nem sajtóklubtag, akkor sem írott, sem elektronikus formában nem jelenhetnek meg írásai. Minden japán újságírónak kötelezően tagsággal kell bírnia. Minden minisztériumnak, nagyvállalatnak külön sajtóklubjai vannak. Tehát az információ csak innen áramolhat. Aki nem klubtag, az nem juthat hozzá a hírekhez.
Külföldiek nem lehetnek klubtagok és nem vehetnek részt a belügyeiket érintő sajtóeseményeken sem. Azaz az idegenek csak másodkézből kapnak információt.
Utolsó kommentek