Az ember alapjában véve egy nagyon kényelmes és egyben kreatív főemlős. Civilizációink fejlődése során - ez persze függött a fejlettségi szinttől és hogy melyik kontinensen található az adott ország- használtunk már állati erőt és emberi erőt is, bizonyos személyek vagy tárgyak helymódosításához.
Az emberiség egyik legnagyobb találmánya maga a kerék volt, amely képes a saját tengelye körüli mozgásra, így az előre haladásra is. A gördülékenysége segítségével könnyebb lett a haladás, szállítás és a távolságok áthidalása is. Rendszeressé tette a kereskedelmet és a harcászati technika fejlődéséhez is nagyban hozzájárult. A kerék fejlődése folyamatos volt, aminek az első lépései közé tartozott, hogy Kr. e. 2000 körül Mezopotámiában feltalálták a küllős kerekeket. A küllős kerekekhez könnyű kocsikat készítettek, amiket a frissen háziasított lovak vontattak. Később találták fel a zsírozott tengely körül forgó, vas kerékagy középsőrészt és az abroncsot.
A könnyűszekér lett a szállítás legfontosabb eszköze, sőt, mikor a középkor elején rájönnek a lófogatolás okosabb módjára - ez a szügyhám volt - Európa együtt fejlődik az egyre tökéletesedő lovaskocsival.
A következő nagy műszaki fordulatig, a gőzgépig a lóvontatta járművek maradtak használatban. A gőzhajtású gépekhez kapcsolódik az első "igazi" közlekedési baleset is. Egy francia mérnök - Nicolas-Joseph Cugnot- alkotta meg ezt a masinát, ami a francia hadseregnek készült, hogy a nehéz ágyúkat gyorsabban lehessen szállítani. Nem volt egy egyszerű szerkezet: elsőnek kemény fából, óriási három kerekű szerkezetet készített, majd az első kerék elé egy nagy gőzüstöt helyezett el.
Az eszköz dugattyúin keresztül a gőz nyomása meghajtotta a gépet .... ami ment is , csak az volt a probléma vele, hogy irányíthatatlan volt. Le is döntött egy egész várfalat.
A franciák ezek után jó 200 évvel később kezdtek belemerülni a gőzhajtású gépek tökéletesítésébe.
A belső égésű motorok feltalálásáig viszont az ilyen gőzhajtású gépek uralták az utakat - pontosabban mikor már lehetett emberek közé ereszteni őket - és folyamatos újításokra sarkalták a feltalálókat. Például Richard Trevithicket az angol feltalálót, aki létrehozott egy olyan gőzgépet, amely Londonban sikeresen szállította az embereket. Igazából ez a gőzbusz volt az első tömegközlekedési eszköz, amit omnibuszként is ismerünk.1830-ban szinte mindennapos látvány volt London utcáin és ugyanebben az évben nálunk Bolyai Farkas bemutatta első gőz-autóját Marosvásárhelyt. Az első motor feltalálásáig bő fél évszázadot kellett várni, de ami késik, nem múlik -és hála egy belga tudósnak- ezt sikerült is meglépni. Lenoir 1860-ban sikeresen létrehozta az első belső égésű motort. Később 1876-ban a magyar ipari és kereskedelmi miniszter Wessely Györgynek átadott egy szabadalmi okiratot, mert képes volt egy olyan járművet létrehozni - motorral - amely “lovak segélye nélkül hajtható".
A neve ennek az autónak : Colonet volt.
Miután Nikolaus August Otto megalkotta a négyütemű belső égésű motort, rengeteg változata született az automobiloknak. Sok találmány eredete és főleg a használata zsákutcába futott . Képzeljünk magunk elé egy autót vagy egy motort:
Az előző négy, az utóbbi két kerékkel rendelkezik. De gondoltuk volna , hogy létezik egy olyan “futurisztikus” szerkezet, amely 1 kerekén gurul és motor hajtja? Bizony hogy létezett és manapság újra előszedték a terveket.
Íme a monowheelt(galéria nyílik) :
Utolsó kommentek