A teát hihetetlenül kifinomult növénynek tartják a Távol -Keleten, és mivel ennyire különleges és nagyra becsült, ezért a felszolgálása is szertartás-szerűen zajlik.
Azt érdemes tudni, hogy a teaszertartás szót a japánok nem használják, csak a mi nyelvünkben létezik, de cserébe ők két megnevezést alkottak ennek a folyamatnak.
Az egyik kifejezés a chanoyu a másik a sadou. A chanoyu sokkal többet hordoz magában szellemileg és fizikailag egyaránt, mint gondolnánk. A chanoyu eredeti jelentése “ forró víz a teához”. Maga a kifejezés a nagy teamester Szen no Rikjú nevéhez fűződik, akit a japán “vabi- szabi” (egyszerű, szerény, szép ízlés) esztétika nagy mesterként tartanak számon. A Szengoku és az Azucsi- Momojama korszak alatt megváltozott a japán társadalom “széphez” fűződő viszonya. A drága, kínai mintára épülő fogadásokat és banketteket felváltotta egy új életforma : a néma, egyszerű, elegáns és eszköztelen szépség.
Az egyszerűség tökéletessége megjelent az eszközökben, a mozdulatokban és a más művészeti ágakban, így a harcművészetekben is.
Az életfilozófia sikere abban rejlett, hogy egyszerű, de kiváló minőségű anyagokkal mutatta be az új stílust, mint követendő szépségideált. A harmóniából újraépülő művészeti stílus által sokkal közérthetőbb lett a zen- buddhizmus a feltörekvő társadalmi rétegek számra.
A vabi-sabi a buddhista létezés három útján ( a kis út, a nagy út és a gyémánt út) és a zen földi létet átmeneti állapotnak tekintő tanításán alapul. A wabi-sabi a chanoyu ceremónia természetes része. Az élet nemes egyszerűségére, őszinteségére és szépségére helyezi hangsúlyt. Rikjú és követői szerint a teaszertartás annyit jelent, mint tüzet rakni, vizet forralni és teát készíteni. Egyszerűen semmi mást.
A teaceremóniák régebben a porrá őrölt zöld tea - matcha - köré szerveződtek, de ma már megnézhetünk olyan teaszertartást, ahol a szálas teáé a főszerep. Ahhoz, hogy valaki teamesterré váljon, rengeteget kell tanulnia és gyakorolnia a ceremónia mozdulatait. Nem egyik napról a másik fog ez megtörténni, de kellő elhatározással és elmélyüléssel elsajátíthatóak a mozdulatok és maga a szellemiség is, ha kitartó vagy.
Nézzük, meg hogyan léphetsz a tea útjára (茶道),Rikjú tanítása szerint.
A Meghívás: a vendéglátó meghatározza az összejövetel témáját és kiválasztja a vendégeket. A meghívottak között lesz egy személy, akinek speciális szerep jut a közös teázás folyamán. Őt nevezzük első vagy fővendégnek.
A házigazda jóval az esemény előtt (3-4 hét) megírja és kiküldi a meghívókat a résztvevőknek. A fővendég, miután megkapta a levelet, a ceremóniát megelőző napon személyesen ellátogat a leendő vendéglátóhoz, hogy tiszteletét tegye ő maga és a többi meghívott nevében is. A látogatás vagy “ beköszönés” nagyon rövid: egy meghajlás és udvarias megköszönés.
A vendégek érkezése:
a teaszertartás helye mindig egy szukija vagyis egy teaház. A vendégek miután megérkeztek a kijelölt napon és órában, nem rögtön a szukijaba lépnek be, hanem először megtekintik a kertet.
A teaház kertjében külön kijelölt várakozóhelyen (kosikakemacsiai - 腰掛待合), vagy a teaház egy zárt pihenő helyiségében (macsiai - 待合) türelmesen várakoznak addig a pillanatig, míg a vendéglátó egy csöndes meghajlással nem üdvözli őket.
Belépés a teaházba:
A csendes meghajlás után a vendéglátó visszatér a teaházba az összejövetel utolsó apró részleteit elrendezni. Amíg minden a helyére kerül, addig a vendégek megmossák a kezüket és a szájukat a kertben. Végül a rituális tisztítás után ők is belépnek a teaház ajtaján, ahol találkoznak a teamesterrel.
A vendégek először a tokonomát (床の間) - ez egy szoba, ahol a kerámiákat, festményeket virágdíszeket és más művészi alkotások bemutatására használnak - szemlélik meg és benne lévő tárgyakat. A tárgyak lehetnek képek, falitekercsek, ikebana, origami, teaszertartáshoz szükséges tárgyak, bármi, ami az adott témához illik. Igazából nem fontos, hogy mit ábrázol, hiszen a múlandóságot közvetíti.
Ezzel párhuzamosan a teaceremónia eszközei is előkerülnek, amit szintén szemrevételeznek a vendégek.
Miután megtekintették az eszközök szisztémáját, ennek tudatában helyezkednek el, mindenki a neki szóló helyre ül.
A tea:
Kezdetnek édességet esznek. A vendéglátó eközben előkészíti a porrá őrölt zöld teát. Harmonikusan, szépen egyenletesen teszi mindenezt.
Komolysággal, odafigyeléssel közösen készülnek fel a teázásra. A témától függ, hogy mennyire komplex vagy összetett, hogy hígabb vagy sűrűbb teát isznak a szertartás alatt. A híg tea esetében minden vendég külön csészét kap, ha pedig a sűrű a tea, a meghívottak egy csészén osztoznak.
A tea elfogyasztása:
A teákat soha nem ízesítik, ugyanis az előtte elfogyasztott édesség éppen elég édes ízvilágot ad a zöld teának. Minden csésze 2-3 parányi kortyot tesz ki. Nem a mennyiség a lényeg itt, hanem az ottlét. Ha a csésze kiürült, megforgatják, megnézik és megőrzik a pillanatot.
Beszélgetés:
A teaszertartás alatt szigorúan csak fővendég beszélget a vendéglátóval, képviselve magát és a többi vendéget is. A többi vendég nem kezdeményezhet kommunikációt a házigazda felé. Elég pár gesztus vagy egy-két elismerő szó.
Távozás:
A teaceremónia után a vendégek és a vendéglátó kimennek a kertbe és egy csendes meghajlással elbúcsúznak egymástól.
A teaszertartás különböző mozdulatainak megtanulásához gyakorlás, gyakorlás és még több gyakorlás kell. Az időről nem is beszélve-és a nekünk itt nyugaton főleg időnk nincsen. Pedig a teaceremónia segíthet megértened létezésed okát, hogy miért vagy ott ahol vagy. A chanoyut követve saját magunkat, munkánkat, családunkat érthetjük meg.
A hanami több, mint csak a virágok nézegetése és egy könnyű piknik a fák alatt. Hogy mégis miben? A hanami egyszerű filozófiájában.
A cseresznyevirág az élet törékenységének a szimbóluma. A hanami alatt elidőzhetünk a halálon vett életünk pillanatain.
Utolsó kommentek