ofisz-sztorik

Ajándékot kapni és adni is nagy öröm, de az ajándékozási szokások mások Japánban.

Természetesen én itt a családi, baráti karácsonyi ajándékozásra gondolok. Igaz, Japánban is ünneplik a karácsonyt, de inkább úgy mint  a Valentin napot, amivel kapcsolatban érdemes egy - két dolgot áttekinteni.

1. 
   A számisztika fontos - a 13-as szám nálunk is elvileg a balszerencsét jelöli - és ez meghatározza a japánok viszonyát a 49-es számhoz. Ez a babona, ami egyébként Kínából ered, akkor miért  is vészjósló?
   
   
   Ezen számok - tehát  a 4-es és a 9-es -  szerencsétlenséget hoznak a házra és a benne lakó emberekre, ha nyelvi szempontból nézzük, világosabban fogjuk látni, miért. A 4- es szám japánul “shi” ami a halált is jelenti.  A 9-es számot japánul “ku”- nak nevezzük és van erre egy másik “ku” is , ami szenvedést jelent. Ettől a számtól egészen rettegnek, mert két rossz jelentésű számot kombinál, ráadásul kiejtve úgy hangzik, mintha azt mondanánk: halálig tartó fájdalom.
   
   A 4-es szám hiányzik a liftek, emeletek vagy a kórtermek számozásánál. Ha szeretnék meglepni őket valami nagyon hasznossal, akkor ne olyan pólót válasszunk nekik, amin 49 vagy a 4-es esetleg a 9-es szám van feltüntetve.
   
   
   Vegyünk nekik valamilyen formában  - akár élő is lehet - fekete cicát, mert  ők bizony szerencsét hoznak

2.
A fésű sem jó választás, ha esetleg eszünkbe jut  valamilyen jó márkájú fésűt vennénk japán barátnőnknek, sürgősen felejtsük el.

Itt is egy kis japán nyelvlecke következik. Japánul a fésű “ khushi" amely a “ku” és a “shi” kombinációjából született. Tehát a fésű is halált és szenvedést jelent.

3.
Japánban sem illik kést vagy szúró -vágó eszközt ajándékba adni.

Ugyan abból az apropóból: elvághatja a kapcsolatot, a barátságot és a szeretetet.

4.
Japánban a  tükör a császárt jelképezte a trónnal és a karddal együtt. Készítettek nyolcszögletű tükröt, ami a fém elemet szimbolizálja és  magát Amateraszu napistennőt jelképezi.

A legenda szerint az ő tükre adta vissza a világosságot a világnak. Ez a tükör ébreszti fel és tükrözi őt vissza, így a világ és a tér szimbóluma egyben. Kapcsolatba hozták a nyolcas számmal és az isteni teljességgel is, mert a tükör nem csak a Nap, hanem a Hold szimbóluma is, mert mindkettőt visszatükrözi.

A tükörnek van egy ilyen arca is Japánban, de van egy másik is, ami hasonlóan a mienkhez nem éppen pozitív. Ezért ne kedveskedjünk nekik ilyesmivel, mert ugyanúgy mint nálunk, a törött tükör rosszat jelent.  Bár itt elég maga az asszociáció, hogy a tükör törhet. Ezért az ép tükör is rossz jel , főleg ha nászajándékba adjuk.

Amire még felhívnám a figyelmet, hogy Kína mellett Japánnak a legbonyolultabb az ajándékozási kultúrája. Konkrétan a csomagok átadása egy rituáléra hasonlít.

Szokás  náluk olyan ajándékkal viszonozni a figyelmességet, mely a kapott ajándék értékének a fele. Ezért fontos, hogy ne adjunk túlontúl drága ajándékot, mert akár még a fele is zavarba ejtő lehet vendégeink számára.  A kevesebb több.  

Fontos a csomagolás minősége és szépsége, tehát egy ajándék zacsi nem elég, fontos, hogy megadjuk a módját az ajándékozásnak. Hiába, Japánban az ajándékozás tényleg szinte már egy művészeti forma!

Az utazás mindig nagyszerű dolog. Új országot, új kultúrát és szokásokat ismerhetsz meg és egy kicsit kiránt a napi rutinból, hogy utána kipihenten vagy az új élményektől totál fáradtan
( de boldogan) hazatérj és készülj a következő nagy útra.

Ez mind remek, de ha véletlenül olyan országot választasz úticélul, aminek a kultúrája szöges ellentéte a tiednek, jó ha tájékozódsz előtte, hogy a meglepetéseket és a negatív tapasztalatokat elkerüld. Még Európában is érhetnek váratlan kultúrsokkok, hát még Ázsiában, és azon belül egy igazán különleges országban:  Japánban. Az ország tele van európai ember számára furcsa szokásokkal, tabukkal és elfogadott helyzetekkel. Hidd el, ha úgy mész oda, hogy simán megfejted 2 nap alatt, óriási tévedésben vagy kedves utazó. Évtizedek után is még mindig lesznek olyan kulturális talányok, amelyek továbbra is a rejtve maradnak a nem japánok számára.

Összeszedtem 18 pontba, hogy mire figyelj, mit tarts be, és hogyan  -akarva vagy akaratlan- ne legyél tapló turista.

Szigorúan ellenőrzött vonatok     

​

A vonatok, Japán szíve-lelkei. Szinte a legtöbbet használt közlekedési eszköz,
amit főleg ingázók használnak, illetve az országba látogató “idegenek”. Filmekben, útikönyvekben vagy Youtube videókban, biztosan mindenki látott felvételeket vagy olvasott arról a tényről, hogy bizony itt ténylegesen tömeg van. Tömeg van, és olyan hogy magánszféra nem létezik. Semmilyen szinten. Ahhoz, hogy ne paszírozzanak össze, figyelned kell pár dologra. 

1. A jelzések
   ​
   Mielőtt vonatra, metróra szállnál, figyeld a jeleket! Ezek a padlóra festett jelek azért vannak, hogy megelőzzék a platformon a torlódást és ha mázlid van, te léphetsz be elsőnek az ajtón és ha még nő is vagy, akkor még gyorsabban.
   Hogy miért? Mert külön sáv áll a rendelkezésedre.

2. Hol vagy magánszféra?
   Messze. Ha csúcsidőben kelsz útra a highttech vasparipákon (munka előtt és után) , akkor áldozatot kell hoznod és nem szabad meglepődni, hogy egyszerre 10 ember is belelép az aurádba. Tehát nem szabad azt a hibát elkövetned, hogy három lépés távolságot hagysz az előtted állótól. Ez felhívás keringőre (vagy a szardíniás doboz effektusra) , mert oda nem 10, hanem minimum a duplája fog beállni eléd. Te meg örülhetsz, ha egyáltalán felférsz. 

3. A csend hangjai
   Lehet, hogy ez egy kicsit fölényesen hangzik, de egy áttalpalt városi túra után értékelni fogod ezt  a nyugodt légkört. A vonatokon (vagy a metrón) nem hallasz beszédet. Néha meg lehet hallani 1-2 halk szóváltást, de az egész útra jellemző ez a csendesség. Nem hallasz hangos zenét, nincs mobilozás és hangos beszéd sem.Tiltva nincsenek, de ha vonaton utazunk, alkalmazkodjunk ehhez a szokáshoz.

4. A taxi
   ​
   Létezik egy különleges taxi szolgáltatás. Ezek a taxik megtalálhatóak minden metró-         és vonatállomáson is, és különlegességük abban rejlik, hogy ezek a taxik csak nőknek vannak. Ha leszállsz valamelyik állomáson, jól nézd meg a taxikat. A rózsaszín matrica jelzi (japánul és angolul is), hogy az a kocsi csak nőket szállít. Férfiakat nem. Jelzem, csak nőket, ha van veled egy férfi és ezt a szolgáltatást választjátok, neki külön autóval kell utazni tovább. Segítség lehet, hogy ezek a speciális taxik az állomásokon , mindig vonat elejével vagy a hátsó részével párhuzamosan parkolnak. A többi koedukált pedig középen.

5. Elsőbbségi helyek
   ​
   Ott is és itthon is léteznek a tömegközlekedési eszközökö, elsőbbségi ülések, amik szigorúan a terhes nőknek, időseknek és betegeknek vannak fenntartva.
   A japán vonatokon a jelzések mellett  még a színük is más, hogy jobban el lehessen különíteni. A legtöbb vonaton elsődleges ülést minden egyes kocsi végében találsz. Ezeket használhatod akkor, ha nincs tömeg és szinte üres a vonat, de ha csúcsforgalomban vonatozol, akkor hagyd ki azokat az üléseke
   
   
   A számla kérdése
   ​

6. Előételek
   Sok izakaya (étterem,falatozó) szolgál fel előételet a betérő vendégeknek automatikusan (nem szokás ezt visszautasítani, ne is tegyünk így).  Ezért ne lepődjünk meg ha kikérjük a számlát , akkor végén találunk pár 100 yen-nyi többletet. Az az előétel ára, amely csekélység többihez képest.

7. Nincs borravaló
   Bármennyire is szeretnénk meghálálni a kiszolgálást és a kedvességet, ne borravalóval tegyük ezt. Ez sértés. Finoman  vissza fogják utasítani.

8. Rendelés
   Ha rendelni szeretnél, finom jelezheted a felszolgáló felé. Ezt teheted úgy, mint mindenhol máshol, hogy felemeled a kezed, de nagyon udvarias akarsz lenni tedd hozzá , hogy “ Szumimaszen”. Azaz “Elnézést” vagy “Bocsánat”. Viszont előfordul , hogy így sem vesznek észre (van ilyen) , akkor hagyd ott a helyet. Persze fogyasztás előtt.

9. Menük
   ​
   Ajánlom, ne változtass a menükön. Vagy rendelj külön valamit a menün kívül. Rendszeresen zavart okoz , hogy megkérdezik a felszolgálót , hogy a “ Lehet -e vegetáriánus menüben a tofut kicserélni csirkére? “ . Értetlenkedés követi, utána meg végül is az lesz, hogy nem nem lehet. Maradjunk az étlapnál inkább.

10. Betsu -betsu vagy a  „warikan” szabály
    Első olvasatra nagyon bonyolultul   hangzik, pedig nagyon is észszerű fizetési szokás. Például: ha nagy társaságban eszel vagy útitársaddal megfeleznétek  a számlát, akkor kérhetitek a betsu “megoldást”.
    ​
    Ez azt jelenti, hogy a pincér eleve felosztva hozza ki a számlát. Mindenki egyenlő mértékben fizet,- de vigyázat !- nem annyit amennyit fogyasztott.  Ezzel a megoldással a japánok  a kínos fizetési ügyeket kerülik el.
    
    
    Egy cipőben

11. Mindennek kulcsa a zokni
    ​

    A cipő levétele szerintem itthon is megszokott. Amikor vendégségbe megyünk, akkor levesszük a lábbelinket, kivéve akkor ha a házigazda külön meg nem kér minket arra, hogy ezt ne tegyük . Japánban erre nem fog sor kerülni, náluk ez a kőbevésett napi rutinná vált, mint nálunk a kézmosás, jobb helyeken. Japánban tartózkodásunk során meghívnak minket valahova - előadás, baráti vacsora, teaszertartás, ryokan (vendéglő) - figyeljünk a zoknikra, mert jó esély van arra , hogy le fogjuk dobni a cipőnket, mert ezek a helyek nagy többsége (sőt szinte az összes) tatamival van fedve. A cipőket, papucsokat és szandálokat bizonyos helyeken le kell venni, máshol pedig fel kell venni egy másik lábbelit.
    ​
    A toaletten külön papucs van a mellékhelyiségbe való belépéshez. és ez a nyilvános wc-re is jellemző. Ha ilyen típusú mellékhelységet használunk, ne felejtsük el levenni a papucsot, mert wc-papucsban végigmenni az utcán nem túl trendi.
    
    Az utca törvénye

12. Alkohol tilalmak
    

    Japánban az utcákon, utakon, tereken és kisboltok előtt bárhol ihatsz alkoholos italt, nincs tiltva és nem fognak megbüntetni, ha egy üveg szakéval ünnepeltek a nyílt utcán. A japán nagyvárosokban, de még a kicsi falvakban is a nyilvános részegség  szinte kötelező a hétvége közeledtével. Főleg péntek és szombat este. Ha túléled az éjszakát és a reggel egy parkban ér egy padon, egy nagyon határozott és csendes rendőr rázogatása közepette, nem lesz bajod.
    

    Viszont , ha mindenfajta csúnya vagy vicces dolgokat firkálsz az aszfaltra vagy a falakra, akkor bizony készülj fel, hogy az állam tulajdonát rongáltad meg és ezért meg is kapod a megfelelő retorziót.
    
    Akkor is megbüntetnek ha egy vad, átmulatott éjszaka után elterelő bóját, Hello Kitty-s csatornafedelet vagy jelzőtáblát találnak nálad. Ha ezt a főbenjáró bűnt elkövetted, akkor pár napra egy börtöncella átmeneti vendége leszel gyorsított eljárásban és kapsz egy kis bírságot is.

13. Kábszerek

    Japánban  zéró tolerancia-politika van. Nagyon szigorúan büntetnek minden kapcsolódást a drogokhoz. Ha valaki külföldiként használ, birtokol vagy árusít kábítószert -de bőven elég a használat is-, és elkapják, számíthat komoly börtönbüntetésre, kitoloncolásra és az országból való kitiltásra.

14. Szemét helyzet
    

    Ami nincs. Japán az egyik legtisztább utcákkal rendelkezik és a japánok nem szemetelnek. Én is ezt szeretném, ha itthon is így lenne. Egy papírgalacsint, almacsutkát vagy sörösdobozt sem látsz az utcákon. Ez azért van, mert nagyon komolyan veszik a szelektív hulladékgyűjtést, de szemeteseket nem fogsz találni minden sarkon. A japánok vagy megkeresik ezeket  a tárolókat vagy a haza viszik a szemetet, és ott dobják ki.

15. Nem eszünk séta közben

    Nagyon rossz szokásnak és mondhatni elítélendőnek tekintik a séta vagy rohanás közbeni evést. Így ha megéhezel és nem bírod ki, húzódj le az utca szélére és ott fogyaszd el az uzsidat. Egyébként érhető a hozzáállásuk. Képzeld el, hogy hamburgert vagy pizzát eszel miközben élethalálharcot vívsz, hogy átjuss például a Shibuya kereszteződésen.

    

16.  Füstös helyek
    

    Ez olyan mint az alkohol, szinte mindenhol dohányozhatsz. A japánok erős dohányosok, a reptereken, a vonatállomásokon még külön dohányzó szobákat is kialakítottak. Egy dologra azért figyelni kell: szintén séta közben, a-ból-b-be haladva nem szokásuk cigizni.

17. Két keréken

    A bicikliket szeretik a japánok, sokan járnak velük. Ha biciklivel szeretnél közlekedni, megteheted; az autósok nagyon figyelmesek a biciklisekkel és nem fognak fellökni. A bringa jó kis közlekedési eszköz, de vigyázni kell rá, mert könnyen lába kelhet. Nem a biciklitolvajok miatt, hanem az ottani közteresek miatt. Ugyanis, ha rossz helyen parkolod le, “elvontatják” és  rengeteg papírmunkával jár a visszaszerzése, és még meg is büntetnek.
     

18. Tetoválások
    A tetoválásokra vigyázni kell, persze nem mindegy, hogy hol van és mennyire látszik. Japánban a jakuzával fonódott össze a jelentése, ezért sok helyre nem engednek be, ha van tetoválásod. Ez lehet egy kávézó, teaház, étterem vagy egy onsen (japán fürdő).
    
    Ha jól látható tetoválásaid vannak, érdemes elsőnek körbe érdeklődni, hogy hova engednek be, nehogy rossz tapasztalataid legyenek. Habár most már lazultak a szabályok a tetoválás terén, az igazi tradicionális helyekre megvarrva  még mindig nem lehet belépni.

Ha ezeket a plusz információkat megfogadod, kevesebb meglepetés fog érni és élvezetesebb lesz ott tartózkodásod.

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3
vagy akár 7 napig is tarthat.

A Felkelő Nap országában érdekes a szilveszterhez köthető szokásokat találunk.
Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap
a mai napig hivatalosan ünnepnap. Ilyenkor nincsenek nyitva a boltok, a bankok, a hivatalok. Mindenki otthon ünnepel a családjával.  

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Az új évet megelőző napokban komolyan lehet számítani óriási tömegekre, főleg a postán. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. Sokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg. Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut!

Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleiknek.

Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény
miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni
a gyászolókat.

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára.
Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. 
Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is. Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert
“így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”. 

Az év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista
és sintoista papokat és papnőket.

Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek
fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt! 
Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.
Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt.
 

Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét. 
A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant.  Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól
a legidősebbekig. 
Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok.  Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból. Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától,
mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.  December 31.- én az év utolsó naplementéjének kezdetétől egészen és január 3. éjfélig lehet elsősorban sintoista másodsorban buddhista szentélyben imádkozni és adományt tenni.

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik
ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A világon a szerencsét
hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól. A lényeg ugyanaz. Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. 

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek.

Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket.

Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata.

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

Sok cég próbálta a "Boldog Haloweent" - váá! - a " Hello Haloween " - na persze - meg a " Szellem Partit" elhinteni a nagyérdeműnek. Biztos valakinél célba talált, nálam nem. Engem idegesít ez a valami, mert ünnepnek nem nevezném(nálunk), mert konkrétan egy  marketing fogás, úgy mint a Valentin-nap. Hozzátenném, hogy nálunk is létezik a tökfaragás és nem értem miért kéne a Haloween-nel összemosni. Oké gyerekeknek biztos nagy buli, de nem jó irány, ha összezavarjuk őket. Itt nem az a probléma, hogy valaki bulizik és hülyéskedik egy jót, hanem nálunk : ünnepként adják el. Magyarországon nem tartjuk a Halloweent, de csak az ebből - jelmezek, szórakozó helyi akciók, smink, és egyéb csecsebecsék -  befolyt pénzt nézzük már biztosan maradni fog és - akár csak Valentin-nap- ez benne a veszélyes. Szerintem fontosak a hagyományok - igen rengeteg hatás érte a hagyományainkat , mint minden más nemzetét is - de én azt látom, hogy míg a divat a szórakozás előrébb való és ami a  "juj de izgi" kategóriába tartozik az maradhat és csináljuk. Viszont, ami a mienk lenne - lehet tudatlanság, feledékenység- az ciki és ideje múlt. Ide tartozik még, hogy a többiek is csinálják , akkor egy idő után elfogadott lesz. Hát hogyne ...

Kérdem: miért nem nézünk utána, bizonyos hagyományoknak?

Itt a van tökfaragás. Vajon ismerjük, hogy honnan ered? És miért nem csinálunk inkább "tökjó" bulikat, sok - sok töklámpással, amit magunk csináltunk? Minek kell ehhez egy szakrális jellegét elvesztő, jó üzleti fogást bevezetni?

Most eszembe jutott a Mikulás és a Jézuska kérdés is. Az is kezd elég zavaros lenni. Szegény gyerekeket megértem, mert mit látnak  :   Miki jön Miklós napján és Karácsonykor is.  És ki az a Jézuska?
Itt gond. Szerintem hasonló történik Mindenszentekkel és a Halottak napjával is.

Akkor most, miután sokat beszéltem a tökfaragásról ,nézzük meg a "tökös hagyományokat":
 

A tökfaragás Magyarországon  egészen az  Árpád- házi királyokig vezethető vissza.

A régi hagyomány története visszakalauzol , Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserébe az megkímélték életét és László udvartartást is rendelt mellé.  Salamont azonban nem hagyta nyugodni hatalmának elvesztése, ezért továbbra is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Folyamatosan igyekezett meggyőzni a magyar főurakat, hogy álljanak mellé.

A cselszövés híre, hamar a király tudomására jutott,  a tervnek szinte megszületni sem volt ideje. László király biztonsági okokból a Visegrádi vár tornyába záratta Salamont. A torony összes ajtaját befalazták, az ablakokat ökörhólyaggal takarták. Az őrök feladata volt, hogy sötétedés után minden ablakba tegyenek egy-egy töklámpást, hogy éjszaka is lássák a rabot.

Innen ered a mondás : "fénylik mint Salamon töke"

A különleges „világító arccal rendelkező tökök”  azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is tájékozódási pontként szolgáltak. Későbbiekben a töklámpások hozták vissza a  fényt - és mivel szezonja volt-  a ködös őszi hónapokban. Így minden tökből készítettek faragott lámpásokat - lopótökből is - amiket virág, növény mintákkal, Holdal, Nappal és a csillagokkal díszitettek.   
 

Érdemes az ilyen dolgokat feleleveníteni és az én meglátásom szerint így Halottak napja közeledtével a töklámpások egy  finomabb megközelítése az ünnepnek. Nem harsány és ez által tiszteletben tarthatjuk a gyászolók fájdalmát, függetlenül attól , hogy ki hogy viszonyúl az elmúláshoz. 

A kulturális  szokások országonként változnak. Valahol nincsen nagy különbség két kultúra találkozásánál,de minél messzebbre kalandozunk annál különlegesebb szokásokkal találkozunk. Előző blogunkban a gesztusokat jártuk körbe,de a mostani bejegyzést úgymond “protokollárisabbá” tesszük.  Az etikett és a protokoll szabályai nemzetköziek, még is érdemes néhány mozzanatot elsajátítanunk – ami lehet verbális vagy non-verbális kommunikáció – ha egy idegen országba szeretnénk  a kapcsolatainkat elmélyíteni. Egy kis empátia és odafigyelés minden helyzetben előre visz a céljainkhoz.A felkelő nap országára ez különösen igaz. A második világháború óta  a Japán gazdaság nulláról épült újjá(ne felejtsük el a Hirosimát és Nagaszakit sem)  jelentősen modernizálódott az ország átvéve a nyugati szokásokat és talán
úgy tűnik hogy megkopott a régi tradíció, azonban a mai napig fellelhetőek és mindennapokban használatosak azok a szigorú szokások és  szabályok, melyek nyugati szemmel lehet furcsának tűnnek.

Elmondható, hogy a japánok  nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de bizalmat ébreszthetsz bennük, ha a tiszteled a hagyományaikat és hajlandó vagy elsajátítani néhány szót és alap viselkedési szokást.
 

Igazából elvárják,de ez hozzátartozik Japán “Janus” természetéhez. 

Japánban mindennél fontosabb a tisztelet, a megbízhatóság, feltétlen engedelmesség és ami igazán áthatja az egész társadalmat az az udvariasság. Európai szemmel
ez megint egy merev dolognak tűnik,de nézzük azt az oldalát, hogy mennyivel gördülékenyebben menne minden,ha itt is megadnánk a kölcsönös tiszteletet és udvariasságot egymásnak. Itt Japán megint túl tesz mindenen, ugyanis ők akkor is igyekszenek udvariasak lenni ,mikor nem akarnak.

Ennek oka ,hogy a nyelvük sem engedi(nyelvtanilag lehetetlen),mert teljesen más mondat rendszerrel és megszólítással beszélgethetünk a barátunk édesanyjával
vagy a barátinkkal a kávézóban. Erre van egy külön mondat szerkezet típus. 
A japán kultúra alapvetően nem verbális, így nem kell mindent szóban kifejezni,
de az ösztönös udvariasság megköveteli, hogy rengeteg beszéddel vegyék körül a cselekedeteiket.

Így például a japánok szinte mindenért elnézést kérnek és az egyik leggyakoribb szó a “sumimasen”, azaz bocsánat.

A japán kommunikáció megértéséhez egy dolgot lehet hozzáfűzni: nem kell megérteni csak követni lehet,vagy nyugati szubkultúrából érkezőnek csúnyán szólva,utánozni.