ofisz-sztorik

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3
vagy akár 7 napig is tarthat.

A Felkelő Nap országában érdekes a szilveszterhez köthető szokásokat találunk.
Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap
a mai napig hivatalosan ünnepnap. Ilyenkor nincsenek nyitva a boltok, a bankok, a hivatalok. Mindenki otthon ünnepel a családjával.  

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Az új évet megelőző napokban komolyan lehet számítani óriási tömegekre, főleg a postán. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. Sokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg. Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut!

Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleiknek.

Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény
miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni
a gyászolókat.

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára.
Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. 
Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is. Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert
“így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”. 

Az év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista
és sintoista papokat és papnőket.

Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek
fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt! 
Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.
Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt.
 

Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét. 
A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant.  Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól
a legidősebbekig. 
Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok.  Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból. Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától,
mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.  December 31.- én az év utolsó naplementéjének kezdetétől egészen és január 3. éjfélig lehet elsősorban sintoista másodsorban buddhista szentélyben imádkozni és adományt tenni.

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik
ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A világon a szerencsét
hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól. A lényeg ugyanaz. Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. 

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek.

Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket.

Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata.

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

A kulturális  szokások országonként változnak. Valahol nincsen nagy különbség két kultúra találkozásánál,de minél messzebbre kalandozunk annál különlegesebb szokásokkal találkozunk. Előző blogunkban a gesztusokat jártuk körbe,de a mostani bejegyzést úgymond “protokollárisabbá” tesszük.  Az etikett és a protokoll szabályai nemzetköziek, még is érdemes néhány mozzanatot elsajátítanunk – ami lehet verbális vagy non-verbális kommunikáció – ha egy idegen országba szeretnénk  a kapcsolatainkat elmélyíteni. Egy kis empátia és odafigyelés minden helyzetben előre visz a céljainkhoz.A felkelő nap országára ez különösen igaz. A második világháború óta  a Japán gazdaság nulláról épült újjá(ne felejtsük el a Hirosimát és Nagaszakit sem)  jelentősen modernizálódott az ország átvéve a nyugati szokásokat és talán
úgy tűnik hogy megkopott a régi tradíció, azonban a mai napig fellelhetőek és mindennapokban használatosak azok a szigorú szokások és  szabályok, melyek nyugati szemmel lehet furcsának tűnnek.

Elmondható, hogy a japánok  nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de bizalmat ébreszthetsz bennük, ha a tiszteled a hagyományaikat és hajlandó vagy elsajátítani néhány szót és alap viselkedési szokást.
 

Igazából elvárják,de ez hozzátartozik Japán “Janus” természetéhez. 

Japánban mindennél fontosabb a tisztelet, a megbízhatóság, feltétlen engedelmesség és ami igazán áthatja az egész társadalmat az az udvariasság. Európai szemmel
ez megint egy merev dolognak tűnik,de nézzük azt az oldalát, hogy mennyivel gördülékenyebben menne minden,ha itt is megadnánk a kölcsönös tiszteletet és udvariasságot egymásnak. Itt Japán megint túl tesz mindenen, ugyanis ők akkor is igyekszenek udvariasak lenni ,mikor nem akarnak.

Ennek oka ,hogy a nyelvük sem engedi(nyelvtanilag lehetetlen),mert teljesen más mondat rendszerrel és megszólítással beszélgethetünk a barátunk édesanyjával
vagy a barátinkkal a kávézóban. Erre van egy külön mondat szerkezet típus. 
A japán kultúra alapvetően nem verbális, így nem kell mindent szóban kifejezni,
de az ösztönös udvariasság megköveteli, hogy rengeteg beszéddel vegyék körül a cselekedeteiket.

Így például a japánok szinte mindenért elnézést kérnek és az egyik leggyakoribb szó a “sumimasen”, azaz bocsánat.

A japán kommunikáció megértéséhez egy dolgot lehet hozzáfűzni: nem kell megérteni csak követni lehet,vagy nyugati szubkultúrából érkezőnek csúnyán szólva,utánozni.

Lassan véget érnek a hosszú téli éjszakák, a fagyos hajnalok és a zimankós nappalok. A tél megterheli és legyengítheti  szervezetünket, ezért érezzük az első szép tavaszi hetekben a gyengeséget és a fáradságot. Ahhoz, hogy az év egyik legszebb hónapját ne megfázással kezdjük, érdemes megerősíteni immunrendszerünket, még a tavasz kezdetén.Vásárolhatnánk drága vitaminokat, de ha jobban körül nézünk a kamrában vagy a piacokon, sokkal jobb és természetesebb  immunerősítőket találhatunk. Ha szeretnéd megelőzni a tavaszi meghűlést, akkor kövesd, csináld meg és próbáld ki a hagyományos és ősi japán módszereket.

1. Umeboshi (pácolt szilva)

Elsőnek nem is hangzik rosszul, ugye? Az umeboshi a pácolás során különleges ízt kap. Pontosabban savanyú lesz (nagyon) és erős (iszonyatosan). Tehát kapunk egy savanyú- erős szilvát, amelynek íze tényleg egyedi és kell hozzá egy kis bátorság, hogy megegyük, de valójában csodálatos gyógyhatással rendelkezik.

Lugosít, segít a fáradtság leküzdésében, támogatja az emésztést és még a másnaposság lerövidítésében is segít.  Az umeboshi megtalálható minden japán háztartásban, de akár magunk is elkészíthetjük ezt kis vitaminbombát, csak be
kell szereznünk a hozzávalókat valamelyik bio boltból. 

Ha érzed, hogy kicsit fáradékony vagy, vagy valami bujkál benned, akkor készíts pácolt szilva- teát. Forralj fel 1,5 liter vizet és adj hozzá 5-6 db umeboshit. Kevergesd addig, amíg a szilvák szét nem főnek. Fogyaszd együtt a szilva darabokkal, nem kell átszűrni. A teától izzadni fogsz, hasonlóan mintha szaunába ücsörögnél, mert úgy támogatja a testedet, hogy kihajtja  a méreganyagokat belőle. Az immunrendszer így könnyedén fel tud készülni a ráváró kihívásokra.

2. Méz és a Daikon

Etettek valaha retket mézzel? Bizarrnak találod? Pedig nagyon jó módszer arra, ha nem akarunk betegek lenni. A méz -jégretek mix gyógyhatása régóta igazolt. Gyógyítja a köhögést, a torokfájást, de akár meg is előzhetjük ezeket a tüneteket.
A Daikon (fehér japán jégcsapretek) magas C-vitamin tartalommal bír és segít a lerakódott nyálka feloldásában. A méz pedig természetes antibiotikummal rendelkezik, valamint gyulladáscsökkentő hatása is van.  
Elkészítése könnyű és nem tart sokáig.

Kockázd fel a retket, tedd bele egy üvegedénybe és keverj hozzá 3 kanál mézet, majd takard le 3-4 órára.

Az így készült szirupból minden nap ehetsz 2-3 kanállal. Ha túl erősnek érzed az ízét, hozzákeverheted teához vagy forró vízhez. Minden méz jó a daikonhoz, de ha igazi “japán csodaszert” szeretnétek, akkor szerezzetek eredeti manuka mézet!  Rendben, a manuka méz Új-Zélandról származik, de a japánok szinte mindenbe ezt a fajta mézet használják.

A manuka méznek hihetetlen gyógyító ereje van, és gyakran alkalmazzák nem csak megfázásra, hanem nehezen gyógyuló fekélyeknél, nyelőcső gyulladásnál és számos más betegségnél.

3. Shoga-Yu avagy a forró gyömbér tea

Nálunk sem ismeretlen ez a fajta gyógyital, de mi főleg télen iszunk gyömbér teát. Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, hogy ezt meg lehet tenni tavasszal is? Miért is jó a gyömbér tea a szervezetünknek? A gyömbérből készült teának  magas a C- vitamin tartalma.  Azonfelül még megtalálhatóak benne fontos aminosavak, valamint különböző nyomelemek, mint például a  kalcium, a cink, a nátrium és a foszfor.

A tea elkészítéséhez forraljuk fel egy kis csésze vizet egy közepes méretű gyömbér gyökerével, amelyet előzőleg meghámoztunk és apró darabokra vágtunk. Forraljuk körülbelül 20-30 percig. 

Miután megéreztük a gyömbér jellegzetes illatát, vegyük le a tűzhelyről és adagoljuk hozzá a mézet. Ne melegítsük a gyömbéres vizet mézzel, mert megváltoztatja a méz összetételét és elveszíti aktív gyógyító tulajdonságait.

A shoga-yu -ból naponta 3-5 alkalommal ihatunk.

4. Okayu (főtt rizs kása)
 

Akik szeretik a kásákat, azok imádni fogják ezt gyógyító hatású rizskását. Az Okayu tulajdonképpen szétfőzött rizs fűszerekkel. Gyakran készítik agyagedényben, vízzel, fűszerekkel és egy kis kombuval (tengerialga).

Ha nincs agyagedényed nem baj, megteszi egy sima fazék is vagy rendelhetsz japánból kuktát. Azon megkeresheted ezt a jelzést  お 粥 vagy お か ゆ (okayu) és a kukta kása állagúvá főzi neked a rizsedet.

Rendben, maradjunk a fazéknál.

Kezd el főzni a rizst, amíg nem lesz ragadós, mondhatni szétfőtt. Utána beleteheted a különféle finomságokat, például apróra vágott zöld hagymát,gyömbért, shitake gombát és végül az előbb is említett umeboshit.

A japánok úgy tartják,hogy  aki okayut eszik egész télen és tavasszal az nem lesz soha beteg, mert minden fontos tápanyag, vitamin és rost megtalálható benne.

5. Tamago-zake
 

Szerintem sokunk nagyszülei és szülei mondták már nekünk, hogy egy kupica pálinka bizony hozzájárul az egészséges immunrendszer működéséhez.

A tamago-zake is az, csak rizsből van. Különleges gyógyszaké ez kérem, ami egy picit meg van bolondítva 1-2 összetevővel.  A tamago-zake ősi japán recept az egészségünk védelmében. Aki ezt issza, biztos, hogy 100%-ig egészséges is marad. Mi is azaz 1-2 plusz, amitől különleges lesz a szakék között? A szakét felforralják egy kis mézzel (minő véletlen) és tojással. Bár nem hangzik nagyon kellemesnek, de nem annyira vészes, mint első olvasásra gondolnánk.

Verj fel 2 db tojást és adj hozzá 3 evőkanál mézet.

A szakét lassan forrald föl. Eközben folyamatosan adagold hozzá a tojásos mézet. Addig kevergesd, amíg egy sűrű, krémes ital  nem lesz belőle.

A Tamago-zake-t mindig forrón isszuk, lehetőleg lefekvés előtt, mert nyugtató hatással is bír…. hát a forró szaké mi mással, nem?

Tavasszal lehet a leggyorsabban megfázni. Próbáljuk ki ezeket az ősi  japán módszereket - amiből igazából kettő nem ismeretlen itthon sem- lehet, hogy egy kicsit érdekesen hangzik vagy fura, de ártani nem árthat.

Akkor, Kampai!