ofisz-sztorik

Minden kultúrában más más szokások övezik a nagykorúság megünneplését. Ma már az európai hagyományok elvesztették azt a szakrális ünnepi szokásokat, ami által egy nő vagy egy férfi egy beavatási szertartás során nagykorúvá válik és teljes jogú tagja lesz a társadalomnak vagy közösségnek, annak minden kötelezettségével és jogával.

Egyszerűbben szólva:  nincs benne semmi szépség. Megkapjuk a személyit, szavazhatunk, adózhatunk, házasodhatunk és minden felelősség minket terhel. Persze megünnepeljük a 18. szülinapot, barátokkal és a családdal is. A világ túlsó felén - Japánban - a lányoknak megadatik a felnőtté válás különleges eseménye.

Létezik egy ősi ünnep amit i.e. 714 óta tartanak, amikor a fiatal uralkodó új ruhát öltött, új frizurát kapott, ezzel is jelezve a felnőttkorba lépését.  Az ünnepség gyökerei az ősi sintó vallás rituáléhoz llehet visszavezetni. A szentélyeket a többség az ünnepek mellett minden hónap 1. és 15. napján keresi fel.

A "Felnőttek Napja" is január 15- én ünnepelték, ma már annyiban változott ez a szokás, hogy január 2. hétfőjére teszik. 

A Nagykorúság Ünnepe régi hagyomány, amely az ókori Japánban nagy tűzünnepek számított. Akkor 6 db óriási oszlopokkal alátámasztott fáklyát kellett a templom körül hétszer körbevinni a férfiaknak. A lényege ennek a szertartásnak az volt, hogy tudatosítsa minden nagykorúval a felnőttséggel járó felelősséget.

Ma már annyiban változottak a szokások, hogy a férfiak lehetnek öltönyben, de sokan még most is felveszik erre az alkalomra megfelelő hagyományos ruhát sötét kimonót és hakama-t. Az ünnep igazából a lányokról szól, akik ilyenkor gyönyörű furisode nevű kimonót öltik magukra - ezt a kimonót csak a hajadonok hordhatják- melynek hosszú ujja van, és „zóri” szandálban vonulnak csoportosan a városban.

Ezen napon a hagyományokat követve ellátogatnak a sintoista szentélyekbe, ahol rituális megtisztulási szertartáson vesznek részt. Elsőnek megmossák a kezüket és a szájukat és csak ezek után léphetnek be a templomba. Miután ezeket megtették, akkor léphetnek be a templomba és tehetik fel a fogadalmi táblákat és a saját kézzel írt kívánságaikkal. Japán más területein, megemlékeznek azokról a szülőkről, akik nem tudták megélni gyermekük nagykorúságát. Azok a lányok, akik elvesztették szüleiket a kimonójukon viselik szüleik fényképét végig a szertartások alatt.

Emlékeznek és nem felejtik el azokat a barátokat, osztálytársakat akik valamilyen szerencsétlenség folytán , nem élhették meg ezt a napot.

Ez egy kicsit kétarcú ünnep, amely együtt jár az emlékezéssel  a jókedvek és az önfeledt szórakozással, igaz csak Tókióban. Ott ugyan is az évek alatt kialakult egy
új szokás, ami ceremóniák utána következik.  Minden új felnőtt ellátogat tokiói Disneyland- be és vígan pózolnak a Mikivel és Minnivel, illetve a második kedvenc helyük a Toshimaen vidámpark, ahol a birodalmi rohamosztagos is megjelenik.

Végül is most már nem kiskorúak és szabadon ihatnak alkoholt, dohányozhatnak és minden tettükért saját maguk felelnek.

Ajándékot kapni és adni is nagy öröm, de az ajándékozási szokások mások Japánban.

Természetesen én itt a családi, baráti karácsonyi ajándékozásra gondolok. Igaz, Japánban is ünneplik a karácsonyt, de inkább úgy mint  a Valentin napot, amivel kapcsolatban érdemes egy - két dolgot áttekinteni.

1. 
   A számisztika fontos - a 13-as szám nálunk is elvileg a balszerencsét jelöli - és ez meghatározza a japánok viszonyát a 49-es számhoz. Ez a babona, ami egyébként Kínából ered, akkor miért  is vészjósló?
   
   
   Ezen számok - tehát  a 4-es és a 9-es -  szerencsétlenséget hoznak a házra és a benne lakó emberekre, ha nyelvi szempontból nézzük, világosabban fogjuk látni, miért. A 4- es szám japánul “shi” ami a halált is jelenti.  A 9-es számot japánul “ku”- nak nevezzük és van erre egy másik “ku” is , ami szenvedést jelent. Ettől a számtól egészen rettegnek, mert két rossz jelentésű számot kombinál, ráadásul kiejtve úgy hangzik, mintha azt mondanánk: halálig tartó fájdalom.
   
   A 4-es szám hiányzik a liftek, emeletek vagy a kórtermek számozásánál. Ha szeretnék meglepni őket valami nagyon hasznossal, akkor ne olyan pólót válasszunk nekik, amin 49 vagy a 4-es esetleg a 9-es szám van feltüntetve.
   
   
   Vegyünk nekik valamilyen formában  - akár élő is lehet - fekete cicát, mert  ők bizony szerencsét hoznak

2.
A fésű sem jó választás, ha esetleg eszünkbe jut  valamilyen jó márkájú fésűt vennénk japán barátnőnknek, sürgősen felejtsük el.

Itt is egy kis japán nyelvlecke következik. Japánul a fésű “ khushi" amely a “ku” és a “shi” kombinációjából született. Tehát a fésű is halált és szenvedést jelent.

3.
Japánban sem illik kést vagy szúró -vágó eszközt ajándékba adni.

Ugyan abból az apropóból: elvághatja a kapcsolatot, a barátságot és a szeretetet.

4.
Japánban a  tükör a császárt jelképezte a trónnal és a karddal együtt. Készítettek nyolcszögletű tükröt, ami a fém elemet szimbolizálja és  magát Amateraszu napistennőt jelképezi.

A legenda szerint az ő tükre adta vissza a világosságot a világnak. Ez a tükör ébreszti fel és tükrözi őt vissza, így a világ és a tér szimbóluma egyben. Kapcsolatba hozták a nyolcas számmal és az isteni teljességgel is, mert a tükör nem csak a Nap, hanem a Hold szimbóluma is, mert mindkettőt visszatükrözi.

A tükörnek van egy ilyen arca is Japánban, de van egy másik is, ami hasonlóan a mienkhez nem éppen pozitív. Ezért ne kedveskedjünk nekik ilyesmivel, mert ugyanúgy mint nálunk, a törött tükör rosszat jelent.  Bár itt elég maga az asszociáció, hogy a tükör törhet. Ezért az ép tükör is rossz jel , főleg ha nászajándékba adjuk.

Amire még felhívnám a figyelmet, hogy Kína mellett Japánnak a legbonyolultabb az ajándékozási kultúrája. Konkrétan a csomagok átadása egy rituáléra hasonlít.

Szokás  náluk olyan ajándékkal viszonozni a figyelmességet, mely a kapott ajándék értékének a fele. Ezért fontos, hogy ne adjunk túlontúl drága ajándékot, mert akár még a fele is zavarba ejtő lehet vendégeink számára.  A kevesebb több.  

Fontos a csomagolás minősége és szépsége, tehát egy ajándék zacsi nem elég, fontos, hogy megadjuk a módját az ajándékozásnak. Hiába, Japánban az ajándékozás tényleg szinte már egy művészeti forma!