Minden kultúrában más más szokások övezik a nagykorúság megünneplését. Ma már az európai hagyományok elvesztették azt a szakrális ünnepi szokásokat, ami által egy nő vagy egy férfi egy beavatási szertartás során nagykorúvá válik és teljes jogú tagja lesz a társadalomnak vagy közösségnek, annak minden kötelezettségével és jogával.
Egyszerűbben szólva: nincs benne semmi szépség. Megkapjuk a személyit, szavazhatunk, adózhatunk, házasodhatunk és minden felelősség minket terhel. Persze megünnepeljük a 18. szülinapot, barátokkal és a családdal is. A világ túlsó felén - Japánban - a lányoknak megadatik a felnőtté válás különleges eseménye.
Létezik egy ősi ünnep amit i.e. 714 óta tartanak, amikor a fiatal uralkodó új ruhát öltött, új frizurát kapott, ezzel is jelezve a felnőttkorba lépését. Az ünnepség gyökerei az ősi sintó vallás rituáléhoz llehet visszavezetni. A szentélyeket a többség az ünnepek mellett minden hónap 1. és 15. napján keresi fel.
A "Felnőttek Napja" is január 15- én ünnepelték, ma már annyiban változott ez a szokás, hogy január 2. hétfőjére teszik.
A Nagykorúság Ünnepe régi hagyomány, amely az ókori Japánban nagy tűzünnepek számított. Akkor 6 db óriási oszlopokkal alátámasztott fáklyát kellett a templom körül hétszer körbevinni a férfiaknak. A lényege ennek a szertartásnak az volt, hogy tudatosítsa minden nagykorúval a felnőttséggel járó felelősséget.
Ma már annyiban változottak a szokások, hogy a férfiak lehetnek öltönyben, de sokan még most is felveszik erre az alkalomra megfelelő hagyományos ruhát sötét kimonót és hakama-t. Az ünnep igazából a lányokról szól, akik ilyenkor gyönyörű furisode nevű kimonót öltik magukra - ezt a kimonót csak a hajadonok hordhatják- melynek hosszú ujja van, és „zóri” szandálban vonulnak csoportosan a városban.
Ezen napon a hagyományokat követve ellátogatnak a sintoista szentélyekbe, ahol rituális megtisztulási szertartáson vesznek részt. Elsőnek megmossák a kezüket és a szájukat és csak ezek után léphetnek be a templomba. Miután ezeket megtették, akkor léphetnek be a templomba és tehetik fel a fogadalmi táblákat és a saját kézzel írt kívánságaikkal. Japán más területein, megemlékeznek azokról a szülőkről, akik nem tudták megélni gyermekük nagykorúságát. Azok a lányok, akik elvesztették szüleiket a kimonójukon viselik szüleik fényképét végig a szertartások alatt.
Emlékeznek és nem felejtik el azokat a barátokat, osztálytársakat akik valamilyen szerencsétlenség folytán , nem élhették meg ezt a napot.
Ez egy kicsit kétarcú ünnep, amely együtt jár az emlékezéssel a jókedvek és az önfeledt szórakozással, igaz csak Tókióban. Ott ugyan is az évek alatt kialakult egy
új szokás, ami ceremóniák utána következik. Minden új felnőtt ellátogat tokiói Disneyland- be és vígan pózolnak a Mikivel és Minnivel, illetve a második kedvenc helyük a Toshimaen vidámpark, ahol a birodalmi rohamosztagos is megjelenik.
Utolsó kommentek