ofisz-sztorik

Az utazás mindig nagyszerű dolog. Új országot, új kultúrát és szokásokat ismerhetsz meg és egy kicsit kiránt a napi rutinból, hogy utána kipihenten vagy az új élményektől totál fáradtan
( de boldogan) hazatérj és készülj a következő nagy útra.

Ez mind remek, de ha véletlenül olyan országot választasz úticélul, aminek a kultúrája szöges ellentéte a tiednek, jó ha tájékozódsz előtte, hogy a meglepetéseket és a negatív tapasztalatokat elkerüld. Még Európában is érhetnek váratlan kultúrsokkok, hát még Ázsiában, és azon belül egy igazán különleges országban:  Japánban. Az ország tele van európai ember számára furcsa szokásokkal, tabukkal és elfogadott helyzetekkel. Hidd el, ha úgy mész oda, hogy simán megfejted 2 nap alatt, óriási tévedésben vagy kedves utazó. Évtizedek után is még mindig lesznek olyan kulturális talányok, amelyek továbbra is a rejtve maradnak a nem japánok számára.

Összeszedtem 18 pontba, hogy mire figyelj, mit tarts be, és hogyan  -akarva vagy akaratlan- ne legyél tapló turista.

Szigorúan ellenőrzött vonatok     

​

A vonatok, Japán szíve-lelkei. Szinte a legtöbbet használt közlekedési eszköz,
amit főleg ingázók használnak, illetve az országba látogató “idegenek”. Filmekben, útikönyvekben vagy Youtube videókban, biztosan mindenki látott felvételeket vagy olvasott arról a tényről, hogy bizony itt ténylegesen tömeg van. Tömeg van, és olyan hogy magánszféra nem létezik. Semmilyen szinten. Ahhoz, hogy ne paszírozzanak össze, figyelned kell pár dologra. 

1. A jelzések
   ​
   Mielőtt vonatra, metróra szállnál, figyeld a jeleket! Ezek a padlóra festett jelek azért vannak, hogy megelőzzék a platformon a torlódást és ha mázlid van, te léphetsz be elsőnek az ajtón és ha még nő is vagy, akkor még gyorsabban.
   Hogy miért? Mert külön sáv áll a rendelkezésedre.

2. Hol vagy magánszféra?
   Messze. Ha csúcsidőben kelsz útra a highttech vasparipákon (munka előtt és után) , akkor áldozatot kell hoznod és nem szabad meglepődni, hogy egyszerre 10 ember is belelép az aurádba. Tehát nem szabad azt a hibát elkövetned, hogy három lépés távolságot hagysz az előtted állótól. Ez felhívás keringőre (vagy a szardíniás doboz effektusra) , mert oda nem 10, hanem minimum a duplája fog beállni eléd. Te meg örülhetsz, ha egyáltalán felférsz. 

3. A csend hangjai
   Lehet, hogy ez egy kicsit fölényesen hangzik, de egy áttalpalt városi túra után értékelni fogod ezt  a nyugodt légkört. A vonatokon (vagy a metrón) nem hallasz beszédet. Néha meg lehet hallani 1-2 halk szóváltást, de az egész útra jellemző ez a csendesség. Nem hallasz hangos zenét, nincs mobilozás és hangos beszéd sem.Tiltva nincsenek, de ha vonaton utazunk, alkalmazkodjunk ehhez a szokáshoz.

4. A taxi
   ​
   Létezik egy különleges taxi szolgáltatás. Ezek a taxik megtalálhatóak minden metró-         és vonatállomáson is, és különlegességük abban rejlik, hogy ezek a taxik csak nőknek vannak. Ha leszállsz valamelyik állomáson, jól nézd meg a taxikat. A rózsaszín matrica jelzi (japánul és angolul is), hogy az a kocsi csak nőket szállít. Férfiakat nem. Jelzem, csak nőket, ha van veled egy férfi és ezt a szolgáltatást választjátok, neki külön autóval kell utazni tovább. Segítség lehet, hogy ezek a speciális taxik az állomásokon , mindig vonat elejével vagy a hátsó részével párhuzamosan parkolnak. A többi koedukált pedig középen.

5. Elsőbbségi helyek
   ​
   Ott is és itthon is léteznek a tömegközlekedési eszközökö, elsőbbségi ülések, amik szigorúan a terhes nőknek, időseknek és betegeknek vannak fenntartva.
   A japán vonatokon a jelzések mellett  még a színük is más, hogy jobban el lehessen különíteni. A legtöbb vonaton elsődleges ülést minden egyes kocsi végében találsz. Ezeket használhatod akkor, ha nincs tömeg és szinte üres a vonat, de ha csúcsforgalomban vonatozol, akkor hagyd ki azokat az üléseke
   
   
   A számla kérdése
   ​

6. Előételek
   Sok izakaya (étterem,falatozó) szolgál fel előételet a betérő vendégeknek automatikusan (nem szokás ezt visszautasítani, ne is tegyünk így).  Ezért ne lepődjünk meg ha kikérjük a számlát , akkor végén találunk pár 100 yen-nyi többletet. Az az előétel ára, amely csekélység többihez képest.

7. Nincs borravaló
   Bármennyire is szeretnénk meghálálni a kiszolgálást és a kedvességet, ne borravalóval tegyük ezt. Ez sértés. Finoman  vissza fogják utasítani.

8. Rendelés
   Ha rendelni szeretnél, finom jelezheted a felszolgáló felé. Ezt teheted úgy, mint mindenhol máshol, hogy felemeled a kezed, de nagyon udvarias akarsz lenni tedd hozzá , hogy “ Szumimaszen”. Azaz “Elnézést” vagy “Bocsánat”. Viszont előfordul , hogy így sem vesznek észre (van ilyen) , akkor hagyd ott a helyet. Persze fogyasztás előtt.

9. Menük
   ​
   Ajánlom, ne változtass a menükön. Vagy rendelj külön valamit a menün kívül. Rendszeresen zavart okoz , hogy megkérdezik a felszolgálót , hogy a “ Lehet -e vegetáriánus menüben a tofut kicserélni csirkére? “ . Értetlenkedés követi, utána meg végül is az lesz, hogy nem nem lehet. Maradjunk az étlapnál inkább.

10. Betsu -betsu vagy a  „warikan” szabály
    Első olvasatra nagyon bonyolultul   hangzik, pedig nagyon is észszerű fizetési szokás. Például: ha nagy társaságban eszel vagy útitársaddal megfeleznétek  a számlát, akkor kérhetitek a betsu “megoldást”.
    ​
    Ez azt jelenti, hogy a pincér eleve felosztva hozza ki a számlát. Mindenki egyenlő mértékben fizet,- de vigyázat !- nem annyit amennyit fogyasztott.  Ezzel a megoldással a japánok  a kínos fizetési ügyeket kerülik el.
    
    
    Egy cipőben

11. Mindennek kulcsa a zokni
    ​

    A cipő levétele szerintem itthon is megszokott. Amikor vendégségbe megyünk, akkor levesszük a lábbelinket, kivéve akkor ha a házigazda külön meg nem kér minket arra, hogy ezt ne tegyük . Japánban erre nem fog sor kerülni, náluk ez a kőbevésett napi rutinná vált, mint nálunk a kézmosás, jobb helyeken. Japánban tartózkodásunk során meghívnak minket valahova - előadás, baráti vacsora, teaszertartás, ryokan (vendéglő) - figyeljünk a zoknikra, mert jó esély van arra , hogy le fogjuk dobni a cipőnket, mert ezek a helyek nagy többsége (sőt szinte az összes) tatamival van fedve. A cipőket, papucsokat és szandálokat bizonyos helyeken le kell venni, máshol pedig fel kell venni egy másik lábbelit.
    ​
    A toaletten külön papucs van a mellékhelyiségbe való belépéshez. és ez a nyilvános wc-re is jellemző. Ha ilyen típusú mellékhelységet használunk, ne felejtsük el levenni a papucsot, mert wc-papucsban végigmenni az utcán nem túl trendi.
    
    Az utca törvénye

12. Alkohol tilalmak
    

    Japánban az utcákon, utakon, tereken és kisboltok előtt bárhol ihatsz alkoholos italt, nincs tiltva és nem fognak megbüntetni, ha egy üveg szakéval ünnepeltek a nyílt utcán. A japán nagyvárosokban, de még a kicsi falvakban is a nyilvános részegség  szinte kötelező a hétvége közeledtével. Főleg péntek és szombat este. Ha túléled az éjszakát és a reggel egy parkban ér egy padon, egy nagyon határozott és csendes rendőr rázogatása közepette, nem lesz bajod.
    

    Viszont , ha mindenfajta csúnya vagy vicces dolgokat firkálsz az aszfaltra vagy a falakra, akkor bizony készülj fel, hogy az állam tulajdonát rongáltad meg és ezért meg is kapod a megfelelő retorziót.
    
    Akkor is megbüntetnek ha egy vad, átmulatott éjszaka után elterelő bóját, Hello Kitty-s csatornafedelet vagy jelzőtáblát találnak nálad. Ha ezt a főbenjáró bűnt elkövetted, akkor pár napra egy börtöncella átmeneti vendége leszel gyorsított eljárásban és kapsz egy kis bírságot is.

13. Kábszerek

    Japánban  zéró tolerancia-politika van. Nagyon szigorúan büntetnek minden kapcsolódást a drogokhoz. Ha valaki külföldiként használ, birtokol vagy árusít kábítószert -de bőven elég a használat is-, és elkapják, számíthat komoly börtönbüntetésre, kitoloncolásra és az országból való kitiltásra.

14. Szemét helyzet
    

    Ami nincs. Japán az egyik legtisztább utcákkal rendelkezik és a japánok nem szemetelnek. Én is ezt szeretném, ha itthon is így lenne. Egy papírgalacsint, almacsutkát vagy sörösdobozt sem látsz az utcákon. Ez azért van, mert nagyon komolyan veszik a szelektív hulladékgyűjtést, de szemeteseket nem fogsz találni minden sarkon. A japánok vagy megkeresik ezeket  a tárolókat vagy a haza viszik a szemetet, és ott dobják ki.

15. Nem eszünk séta közben

    Nagyon rossz szokásnak és mondhatni elítélendőnek tekintik a séta vagy rohanás közbeni evést. Így ha megéhezel és nem bírod ki, húzódj le az utca szélére és ott fogyaszd el az uzsidat. Egyébként érhető a hozzáállásuk. Képzeld el, hogy hamburgert vagy pizzát eszel miközben élethalálharcot vívsz, hogy átjuss például a Shibuya kereszteződésen.

    

16.  Füstös helyek
    

    Ez olyan mint az alkohol, szinte mindenhol dohányozhatsz. A japánok erős dohányosok, a reptereken, a vonatállomásokon még külön dohányzó szobákat is kialakítottak. Egy dologra azért figyelni kell: szintén séta közben, a-ból-b-be haladva nem szokásuk cigizni.

17. Két keréken

    A bicikliket szeretik a japánok, sokan járnak velük. Ha biciklivel szeretnél közlekedni, megteheted; az autósok nagyon figyelmesek a biciklisekkel és nem fognak fellökni. A bringa jó kis közlekedési eszköz, de vigyázni kell rá, mert könnyen lába kelhet. Nem a biciklitolvajok miatt, hanem az ottani közteresek miatt. Ugyanis, ha rossz helyen parkolod le, “elvontatják” és  rengeteg papírmunkával jár a visszaszerzése, és még meg is büntetnek.
     

18. Tetoválások
    A tetoválásokra vigyázni kell, persze nem mindegy, hogy hol van és mennyire látszik. Japánban a jakuzával fonódott össze a jelentése, ezért sok helyre nem engednek be, ha van tetoválásod. Ez lehet egy kávézó, teaház, étterem vagy egy onsen (japán fürdő).
    
    Ha jól látható tetoválásaid vannak, érdemes elsőnek körbe érdeklődni, hogy hova engednek be, nehogy rossz tapasztalataid legyenek. Habár most már lazultak a szabályok a tetoválás terén, az igazi tradicionális helyekre megvarrva  még mindig nem lehet belépni.

Ha ezeket a plusz információkat megfogadod, kevesebb meglepetés fog érni és élvezetesebb lesz ott tartózkodásod.

Az ideális női test megítélése kultúránként változik. Japánban egyedi módon állnak hozzá ehhez kérdéshez. Ezért nem könnyű egy európai nőknek alkalmazkodni a kihívásokhoz, főleg akkor, mikor hirtelen felszed pár kilót. A nagyon egészséges japán ételeket sem az európaiak sem az amerikaik nem jól eszik. Bizony, a sok finom rizses ételnek köszönhetően akad némi problémájuk a testükkel.

Egy kint tanuló ismerősöm “súlyos” problémái következnek:

Mi a teendő akkor, ha a tested hirtelen változásokon megy keresztül? Hogyan birkózol meg ezzel egy idegen országban? És egyáltalán hol találsz egy vidéki japán kisvárosban barna vagy fekete kenyeret? Kitalálod?

Sehol.

Persze tudom, hogy teljesen abnormális a hozzáállásom a témához, de mikor csak úgy szeded fel a kilókat, mint a mágnes a vasorrú bábákat, eléggé elbizonytalanodsz, főleg mert vásárolni is nehéz magadnak. Azok az egészséges ételek, amikhez hozzá vagy szokva és amelyek segítenek kordában tartani a súlyod, azok itt bizony nincsenek. Barna, fekete kenyér sehol, puffasztott rizs sehol, és a legközelebbi sportlétesítmény egy órás autóútra van, ahol  kényelmetlenül éreztem magam, mert mindenki bámult. Szerintem többiekhez képest egy igazi nőstény rinocérosz vagyok.

Körülbelül fél éve éltem már a japán városkában. Tanultam és dolgoztam egy idegen helyen. Félre ne értsétek, mindig szerettem volna Japánban tanulni és látni a gésák országát, de a sok egzotikus étel, ital, az új kihívások és az új napi szokásokhoz való alkalmazkodás ….hát alapvetően hat az egészségünkre. Ráadásul nincsenek cukormentes torták, sütik és fagyik sem. Volt problémám, de arra is rájöttem, hogy  én csináltam magamnak. Egy angolt tanító japán tanárnőnél laktam, aki nagyon szerette az angol humort viszont az animéket nem :D . Vendéglátóm észre vette, hogy a közös étkezéseink alatti beszélgetéseink  egyre feszültebbek lettek. Pedig szerettem vele beszélgetni, hiszen azért is voltam ott, hogy javítsak a japán nyelvtudásomon.   A feszültség oka pedig az volt, hogy elindult a vezérhangya a fejemben ( tudom irtó nagy marhaság), és elkezdtem nem enni, mert úgy éreztem, abban a félévben olyan lett a testem, mint egy kis krumplis zsák. Etsuminak végül elmondtam, hogy mi zavar.

Nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:
De a változás normális. Valójában szokatlan lenne, ha ugyanúgy maradtam volna, hiszen egy másik országban és földrészen vagyok. Nem szabad gyűlölnöm magam, hogy a testem változik, illetve hamarosan megtalálom az egyensúlyt. Mindenki hízik kint, mert nem ismeri az arányokat és ha gyűlölöm magam emiatt, akkor rossz úton járok.

Az igaz : változtatnom kell bizonyos alap tételeken,  mint például dorayakiból (japán palacsinta) általában a japánok 1 db esznek és  nem 5-6 db-ot, mint általában az európaiak és az amerikaik.

Gondoltam magamban : “azta! tehát japán viszonylatban halálra zabáltam magam!”

Végül megalkottam azokat a lépéseket, amikkel nem fordulsz ki önmagadból egy hosszú külföldi tartózkodás során. Nem rossz ötletek szerintem. Nem csak azoknak ajánlom, akik Ázsiába mennek hosszabb időre, hanem azoknak is, akik olasz élet kedvelői. Bele se merek gondolni, mi történne velem a pizzák, tészták és  az olasz sütemények között!

1. Adj időt magadnak!
   
   Légy türelmes  önmagadhoz és a testedhez. Visszatekintve most látom, hogy mindössze annyit kellett tennem, hogy jobban figyelek magamra, a testemre és arra, hogy mit eszek.Bárhogyan is próbáljuk, nem tudjuk legyőzni a természetet, tehát legyünk kedvesek magunkhoz.
   
   

2. Tudnod kell, nem vagy egyedül!
   
   Ha Japánban jársz, tudnod kell (evidens így utólag), mindenki vékonyabb és kecsesebb, mint te. Az itteni nőknek nagyon fontos, hogy így is maradjanak. Számtalan cikk és dokumentum film foglalkozik az ideális japán női vonalakkal és amúgy a kollégáim kedvenc témája is folyamatosan. Te meg hallgatod őket, mint sült hal a tálban. Az sem segít az önbizalmadon, hogy az összes japán nő tényleg kisebb nálad. Igen egészségtelen összehasonlítani két különböző nép lányait, de én is csak ember vagyok. Ha alkalmanként úgy érzed magad, mint a szóban forgó elefánt, akkor külföldiként nem vagy egyedül ezzel a problémával, abban az országban ahol mindenki zsír-és cukor fóbiás.  

3. Azt is el kell felejtened, hogy önérzeteskedsz, olyan kérdéseken :
   
   Miért esztek ti annyit? Nálatok minden nőnek ekkora a csípője?
   A kedvencem : Anikó szan  te túl sok japán ételt eszel, lassan eléred az
   amerikai méretet és olyan zsíros amerikai leszel. Ez nem jó. Köszi.
   Azt el kell mondanom, hogy a  japánok nem érzik bántónak, mikor ilyen  jelzőkkel illetnek minket.
   

4. Menj és imádd magad!
   
   Törekedj minden nap arra, hogy kapcsolatot létesíts magaddal. Mire van szükséged? Jól érzed magad? Tedd fel ezeket a kérdéseket magadnak és ne úgy élj, mint egy automatizált év-dolgozója. Ne hagyd otthon a humorod. A fura megjegyzések szempontjából kelleni fog, jó sok. Nevess inkább ezeken, jobban jársz.

5. Ne kritizáld magad! 
   
   Élvezd az életed! Ha szeretnél valamit enni, akkor egyél. Akár egy dupla adag ráment jó sok főtt tojással, de a rizzsel vigyázz. Ezek a japán ételek picikéknek tűnnek, de így is nagyon táplálóak. Ne kérj dupla adagot belőlük. Ha annyit eszel, mint egy japán, akkor mozgással igen hamar helyre tudod állítani az elvesztett egyensúlyodat. És a súlyodat. 

Legyél büszke magadra, bárhol vagy is a világban. Mikor egy idegen országban    élsz, dolgozol és tanulsz, akaratlanul is megváltozik a tested. Vedd úgy, hogy ez      egy verseny, amit meg kell nyerned, a kilókkal és más kultúrájú emberekkel szemben. Mert úgy tűnik, hogy a sok gondolkodás alatt, a hosszú edzések során hiába mondogatod magadnak, hogy képes vagyok rá, tudatalattid valahogy mégis kétkedik, azt súgja, hogy lehetetlen.  Hogy túl szép lenne, túl csodálatos, túl hihetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon. Hogy célkitűzésed puszta álom.

És amikor áthaladsz a célon, amikor hátranézel, és látod, hogy mégis igaz, itt állsz hús-vér valódban, az álom valóra vált - ilyenkor érti meg az ember, hogy ez a valódi győzelem - és én győztem.