Az ideális női test megítélése kultúránként változik. Japánban egyedi módon állnak hozzá ehhez kérdéshez. Ezért nem könnyű egy európai nőknek alkalmazkodni a kihívásokhoz, főleg akkor, mikor hirtelen felszed pár kilót. A nagyon egészséges japán ételeket sem az európaiak sem az amerikaik nem jól eszik. Bizony, a sok finom rizses ételnek köszönhetően akad némi problémájuk a testükkel.

Egy kint tanuló ismerősöm “súlyos” problémái következnek:

Mi a teendő akkor, ha a tested hirtelen változásokon megy keresztül? Hogyan birkózol meg ezzel egy idegen országban? És egyáltalán hol találsz egy vidéki japán kisvárosban barna vagy fekete kenyeret? Kitalálod?

Sehol.

 

Persze tudom, hogy teljesen abnormális a hozzáállásom a témához, de mikor csak úgy szeded fel a kilókat, mint a mágnes a vasorrú bábákat, eléggé elbizonytalanodsz, főleg mert vásárolni is nehéz magadnak. Azok az egészséges ételek, amikhez hozzá vagy szokva és amelyek segítenek kordában tartani a súlyod, azok itt bizony nincsenek. Barna, fekete kenyér sehol, puffasztott rizs sehol, és a legközelebbi sportlétesítmény egy órás autóútra van, ahol  kényelmetlenül éreztem magam, mert mindenki bámult. Szerintem többiekhez képest egy igazi nőstény rinocérosz vagyok.

Körülbelül fél éve éltem már a japán városkában. Tanultam és dolgoztam egy idegen helyen. Félre ne értsétek, mindig szerettem volna Japánban tanulni és látni a gésák országát, de a sok egzotikus étel, ital, az új kihívások és az új napi szokásokhoz való alkalmazkodás ….hát alapvetően hat az egészségünkre. Ráadásul nincsenek cukormentes torták, sütik és fagyik sem. Volt problémám, de arra is rájöttem, hogy  én csináltam magamnak. Egy angolt tanító japán tanárnőnél laktam, aki nagyon szerette az angol humort viszont az animéket nem :D . Vendéglátóm észre vette, hogy a közös étkezéseink alatti beszélgetéseink  egyre feszültebbek lettek. Pedig szerettem vele beszélgetni, hiszen azért is voltam ott, hogy javítsak a japán nyelvtudásomon.   A feszültség oka pedig az volt, hogy elindult a vezérhangya a fejemben ( tudom irtó nagy marhaság), és elkezdtem nem enni, mert úgy éreztem, abban a félévben olyan lett a testem, mint egy kis krumplis zsák. Etsuminak végül elmondtam, hogy mi zavar.

Nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:
De a változás normális. Valójában szokatlan lenne, ha ugyanúgy maradtam volna, hiszen egy másik országban és földrészen vagyok. Nem szabad gyűlölnöm magam, hogy a testem változik, illetve hamarosan megtalálom az egyensúlyt. Mindenki hízik kint, mert nem ismeri az arányokat és ha gyűlölöm magam emiatt, akkor rossz úton járok.

Az igaz : változtatnom kell bizonyos alap tételeken,  mint például dorayakiból (japán palacsinta) általában a japánok 1 db esznek és  nem 5-6 db-ot, mint általában az európaiak és az amerikaik.

Gondoltam magamban : “azta! tehát japán viszonylatban halálra zabáltam magam!”

Végül megalkottam azokat a lépéseket, amikkel nem fordulsz ki önmagadból egy hosszú külföldi tartózkodás során. Nem rossz ötletek szerintem. Nem csak azoknak ajánlom, akik Ázsiába mennek hosszabb időre, hanem azoknak is, akik olasz élet kedvelői. Bele se merek gondolni, mi történne velem a pizzák, tészták és  az olasz sütemények között!


  1. Adj időt magadnak!

    Légy türelmes  önmagadhoz és a testedhez. Visszatekintve most látom, hogy mindössze annyit kellett tennem, hogy jobban figyelek magamra, a testemre és arra, hogy mit eszek.Bárhogyan is próbáljuk, nem tudjuk legyőzni a természetet, tehát legyünk kedvesek magunkhoz.

  2. Tudnod kell, nem vagy egyedül!

    Ha Japánban jársz, tudnod kell (evidens így utólag), mindenki vékonyabb és kecsesebb, mint te. Az itteni nőknek nagyon fontos, hogy így is maradjanak. Számtalan cikk és dokumentum film foglalkozik az ideális japán női vonalakkal és amúgy a kollégáim kedvenc témája is folyamatosan. Te meg hallgatod őket, mint sült hal a tálban. Az sem segít az önbizalmadon, hogy az összes japán nő tényleg kisebb nálad. Igen egészségtelen összehasonlítani két különböző nép lányait, de én is csak ember vagyok. Ha alkalmanként úgy érzed magad, mint a szóban forgó elefánt, akkor külföldiként nem vagy egyedül ezzel a problémával, abban az országban ahol mindenki zsír-és cukor fóbiás.  

  3. Azt is el kell felejtened, hogy önérzeteskedsz, olyan kérdéseken :

    Miért esztek ti annyit? Nálatok minden nőnek ekkora a csípője?
    A kedvencem : Anikó szan  te túl sok japán ételt eszel, lassan eléred az
    amerikai méretet és olyan zsíros amerikai leszel. Ez nem jó. Köszi.
    Azt el kell mondanom, hogy a  japánok nem érzik bántónak, mikor ilyen  jelzőkkel illetnek minket.

  4. Menj és imádd magad!

    Törekedj minden nap arra, hogy kapcsolatot létesíts magaddal. Mire van szükséged? Jól érzed magad? Tedd fel ezeket a kérdéseket magadnak és ne úgy élj, mint egy automatizált év-dolgozója. Ne hagyd otthon a humorod. A fura megjegyzések szempontjából kelleni fog, jó sok. Nevess inkább ezeken, jobban jársz.

  5. Ne kritizáld magad! 

    Élvezd az életed! Ha szeretnél valamit enni, akkor egyél. Akár egy dupla adag ráment jó sok főtt tojással, de a rizzsel vigyázz. Ezek a japán ételek picikéknek tűnnek, de így is nagyon táplálóak. Ne kérj dupla adagot belőlük. Ha annyit eszel, mint egy japán, akkor mozgással igen hamar helyre tudod állítani az elvesztett egyensúlyodat. És a súlyodat. 

Legyél büszke magadra, bárhol vagy is a világban. Mikor egy idegen országban    élsz, dolgozol és tanulsz, akaratlanul is megváltozik a tested. Vedd úgy, hogy ez      egy verseny, amit meg kell nyerned, a kilókkal és más kultúrájú emberekkel szemben. Mert úgy tűnik, hogy a sok gondolkodás alatt, a hosszú edzések során hiába mondogatod magadnak, hogy képes vagyok rá, tudatalattid valahogy mégis kétkedik, azt súgja, hogy lehetetlen.  Hogy túl szép lenne, túl csodálatos, túl hihetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon. Hogy célkitűzésed puszta álom.

És amikor áthaladsz a célon, amikor hátranézel, és látod, hogy mégis igaz, itt állsz hús-vér valódban, az álom valóra vált - ilyenkor érti meg az ember, hogy ez a valódi győzelem - és én győztem.