A cím alapján ez a bejegyzés akár lehetne egy amolyan japán gasztro-mese is, de én inkább szeretnék a tényeknél maradni. Igaz, egy nagyon érdekes történetet fogok most leírni, amelynek fő témája: a különleges japán konyha miértjei.
A szigetország konyhája a világ legegészségesebb ételeivel dicsekedhet és mellesleg az egyik legkülönlegesebb ízvilág is hozzájuk tartozik. A távol-keleti konyhák különböznek egymástól. A japán konyhát nem lehet összehasonlítani a kínaival, a koreaival vagy a vietnámi ízvilággal. Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy a japán emberek nagyon sok zöldséget, rizst és nyers halat esznek - hozzátenném nem csak szusi létezik- , a tengeri herkentyűkről nem is beszélve. Ezen kívül fogyasztanak mindenféle húst is, de nem volt ez mindig így.
A japán étrend szinte évszázadokig vegetáriánus volt. A halételeket leszámítva mindig csak rizst, zöldségeket ettek. A portugálok ismertették meg velük “igazán” a sütés tudományát a 16. században, ugyanis a portugálok előtt a legtöbb étel fatűzön párolva készült. Még most is sok helyen ezzel a módszerrel főznek. Ezen ételeknek az energia tartalma magas, viszont kalóriaszegények is. Ezért egészségesek. Nagyon szívesen fogyasztják a szasimiket, amelyek rizsből, rengetek tengeri herkentyűből és zöldségek kavalkádjából áll, szigorúan párolva, illetve a már említett szusit is.
A szusi egyébként a japán konyha igazi reklám arca. A szakácsok igazi kis műremekeket készítenek a rizsből, nyers halból vagy rákból, amiket művészi pontossággal tálalnak . Én néha kifejezetten sajnálom megenni őket, mert olyan kis szépek. Az apró ínyencfalatok varázsát a látvány és az íz - nem mellesleg a wasabi, a vizitorma - együtt adja.
A japánok nagyon szeretik a tésztaételeket is. Mint írtam, a szusin túl is vannak nagyon finom ételek, amik esetleg az európai gyomornak befogadhatóbbak:
és ezek a tészafélék.
Rengeteg tésztafélét készítenek, tájegységként változó ízekkel és alapanyaggal. Nem csak rizslisztből csinálnak tésztát,hanem másfajta gabonából is. Japán szerte az egyik legkedveltebb tésztaétel a vadbúzalisztből készített szoba. A szobát általában hidegen fogyasztják, különféle szószokkal és nagyon, de nagyon finom. Híresek még a japán levesek, amelyeket mindig sok tésztával fogyasztanak. Amennyire a tészták és a halételek népszerűek és gyakran fogyasztott ételek alapanyagai, addig a tejtermékek nem igazán váltak a japán emberek kedvenceivé.
A viccet félre téve, a japánok valahogy ösztönszerűen irtóznak a tejtermékektől.
A sajtoktól egyszerűen undorodnak és soha nem főznek vajjal vagy kenik rá valamire azt. Magyar vonatkozásban például a tejberizst egyszerűen nem értik. Körülbelül olyan sokkal élik meg a tejberizzsel való találkozást, mint az olaszok, mikor meglátnak egy tál sajtos tejfölös tésztát.
Hogyha sejtenék, bizonyos helyeken a túróscsuszára még cukrot is tesznek … ez lenne az igazi pszicho -bio hadviselés számukra.
Mivel Japán időjárása befolyásolja az emberek minden napi életét - a nyarak Japánban 5 hónapig tartanak és 80% páratartalommal még megfejelve a hőséget - ezért az étkezésüket is a hónapokhoz igazítják. A nyári étrend teljesen más, mint a téli. Tulajdonképpen az első őszi napot - amikor a hőmérséklet egy icike-picikét csökkenni kezd - az angolna napjának is nevezik, mert ilyenkor egész Japán angolnát eszik rizzsel. Azért teszik ezt, mert előző hónapokban mindenki izzadt és csak vizet ivott, enni nagyon nem esznek a nyári hónapok alatt, ezért nagyon le is fogynak. Az angolna napja jelképezi az elvesztett energia pótlásának kezdetét. Az biztos, hogy még egy nép nincs a Földön, amely ennyire figyelne az ételek küllemére. Ennek oka az, hogy a japánok évszázadokig mély szegénységében éltek és egyedül a rizs, a hal és a zöldségfélék volt a fő táplálékforrás szinte minden japán ember számára.
Emiatt a legtöbb japán étel, mondhatni pofonegyszerű, de törekednek a látványos és harmonikus megjelenésre.
A modern és gyors ételek is utol érték Japánt és mostanában ami egészséges és tradicionális az nem annyira menő a fiatal japánok körében. A mai japán fiatal, aki követi főző-és ételtrendeket, nem eszik annyi halat, tenger gyümölcseit, rizst vagy tofut (ezt megértem valahol), hanem steaket esznek helyettük. Pontosabban, húst hússal, a hamburgerekről és a más amerikai ételekről nem is beszélve. Csakhogy ezzel az a baj, hogy a japánok emésztőrendszerének -valószínűleg genetikai adottságuknak köszönhetően - felépítése nem alkalmas sok hús fogyasztására. Ráadásul a párás és fülledt éghajlat sem kedvez a sok “sztéku” evésének.
Viszont ők a steakeket előszeretettel fogyasztják és ennek köszönhetően megjelentek a különböző gasztroenterológiai problémák, a cukorbetegség és az elhízás. Az utóbbi 3 már lassan népbetegségnek minősül náluk is, pedig ez még egy 10-20 éve nem volt jellemző a japánokra. Ha már a sztékunál tartunk, akkor mivel Japánról van szó, és oké a sztéku nem ősi japán étel, de ebben is tökéleteset alkottak. Hiába, hogy a steak nem jó nekik, mégis Japánból származik a világ legdrágább marhahúsa.
A különleges húsért kilogrammonként 50-60 ezer Ft is kell fizetni.
Hogy ez minek köszönhető?
A Kobe tartományból származó szarvasmarha különleges tenyésztési körülményeknek köszönheti a hírnevét.
Húsa a legdrágább és állítólag a legexkluzívabb ízzel rendelkezik. Az állatok takarmánya gabonából, répából, krumpliból és különböző növények csírájából áll.
A tenyésztők növesztő hormonokat és betegség megelőző antibiotikumokat abszolút nem használnak.
Az állatokat a lehető legtermészetesebb és kényelmesebb környezetben tartják.
A tenyésztés egyik legfurcsább mozzanata a masszázs. Minden marhának minden nap jár egy 2-3 órás kényeztetés, ami mellé sör és rizsboros permet is dukál. A sört az állatok megisszák, a nyári forró hónapokban akár kétszer annyit is kapnak, mint egyébként kapnának. Ettől megmarad az étvágyuk és habzsolják finom falatokat. A sör és a vitamindús mindennapi betevő mellé, még klasszikus zenei is szól, hogy az állatok a legnagyobb harmóniában fejlődhessenek. A programtól az állatoknak 30% több telítetlen zsírsavat tartalmaz a húsuk ez által nem csak a világ legdrágább, de egyben a legfittebb húsával rendelkeznek ezek a bocik.
A tea így megtartja a tápanyagokat és élénk színét. Az arcmaszkot matcha teából így készítheted el:
Az antioxidánsok kulcsszerepet játszanak a öregedés ellen, ugyanakkor gyulladáscsökkentőek és krónikus betegségek esetén támogatják az immunrendszert a megerősödésben. 
Az 1 teáskanálnyi matchát elkeverjük egy kis hideg vízzel. Fontos, hogy egyenletes legyen és ne csomósodjon be. Ha ez kész, hozzáöntünk olyan 70-80 C fokos vizet és elkeverjük. Szinte azonnal fogyasztható. Ha sűrűségét szeretnénk növelni, akkor értelemszerűen nem egy, hanem két vagy három kanál matcha port teszünk hozzá. 
Már ihatod is!
Egy külön tálban keverd össze a tejet, a tojást, a fele vajat, a sütőport és a citromot, amíg össze nem áll az egész. Adagold hozzá a sütemény lisztet és 3 evőkanál matchát. Melegítsd fel a sütőt 180 Celsius fokra. Vedd elő muffin papírokat és adagold bele a masszát. 
Utolsó kommentek